LG 55LX9500 3D LCD-tévé teszt
3D
Az előzőekből talán látszik, hogy a tévé normál tévéadásokkal gyakorlatilag pontosan ugyanazt a minőséget hozza, mint amit az LE8500-as tévé. Most már csak az a kérdés, hogy 3D-ben hogyan teljesít! A referenciaalapot természetesen a korábban nálunk járt Panasonic VT20-as illetve a Samsung 7000-res tévéje jelenti.
A 3D bekapcsolása az LG esetében sem különösen bonyolult, feltéve, hogy a kábel másik végén HDMI 1.4-es jelforrás van, a készülékek mindent lebeszélnek egymás között, és a 3D automatikusan aktív lesz. (A tévé felirattal figyelmeztet a 3D esetleges veszélyeire, valamint arra is, hogy a szemüveget fel kell vennünk.) A szemüveg az LX9500-as szériánál shutteres – de nem mondjuk, hogy természetesen, mert az LG passzív szemüveggel működő tévét is készít (amit mellesleg szintén megkaptunk már, tesztjével, valamint egy aktív-passzív szemüveges 3D összehasonlítással hamarosan jelentkezünk). Ha a tévé mégsem kapcsolna át magától 3D-re, vagy korábban kikapcsoltuk a 3D-t, akkor a távirányító 3D gombjával aktiválhatjuk a térbeli megjelenítést. HDMI 1.4-es jelforrással az automatikus konfiguráció ebben az esetben is működik. Ha a tévé és a jelforrás nem tudják megbeszélni egymással a formátumot, akkor a tévé a 3D bekapcsolásakor egy extra lépést is beiktat, amely során nekünk kell kézzel kiválasztanunk a 3D formátumot. Az LG tévéje a szokásos opciókat nyújtja (frame-by-frame, side-by-side illetve top-bottom, illetve van egy negyedik variáció is, a sakktábláshoz…
Az LG szemüvege inkább funkcionális, mintsem dizájnos, de feladatát jól ellátja. Áramforrása akkumulátor, ami a gyártó szerint 20-30 órányi energiát képes elraktározni. Tölteni USB-ről tudjuk (a csatlakozó speciális, de kapunk egy jó hosszú kábelt is mellé). A szemüveg más gyártók termékeihez hasonlóan intelligens, ha öt másodpercig nem érzékel jelet, akkor alvó módba megy, ha néhány percig nincs 3D adás, akkor pedig teljesen kikapcsol. A bekapcsoló gomb a jobb szár belső részére, előre került, és dioptriás szemüveg viselésekor is könnyen megnyomható (de nyilván lesz azért olyan típus, aminek a szára eltakarja a gombot). Ötletes megoldás, hogy az LG a visszajelző LED-et is belülre építette, így a szemüveg levétele nélkül is egyértelmű visszajelzést kapunk a bekapcsolásról, valamint az akku lemerülése sem kerülheti el a figyelmünket. A 3D-hez kapcsolódóan sok extra beállítást nem kapunk, az üzemmódválasztás lehetősége mellett a távirányító kék gombjának megnyomása után arra van még lehetőség, hogy a bal és a jobb szem képét felcseréljük.
A 3D minősége az LG LX9500 esetében jó, a térérzet tökéletesen megvan. Természetesen a képanyagtól is függ, hogy mennyire, de e szempontból a tévével alapvetően elégedettek lehetünk. Az LCD vs. plazma a 3d szemszögéből című cikkünkben részleteztük az LCD-k és plazmák közötti legfontosabb különbséget – az LX9500 pedig tökéletes iskolapéldája az ott leírtaknak. Röviden: a plazmatévékhez képest előny a nagyobb maximális fényerő, hátrány viszont a nagy crosstalk, így az LG tévéje összességében elmarad a Panasonic VT20-as szériájától, és picit a Samsung C7000-res tévéjétől is. Ha az LG és a Samsung LCD-it hasonlítjuk össze fényerő alapján, akkor az LG egyértelműen jobb a C7000-resnél (sőt, esetenként a Panasonic VT20-asnál is), ugyanakkor crosstalkban egyértelműen rosszabb a Samsung tévéjénél, és ez utóbbi szerintünk picit többet nyom a latba. A legnagyobb gond az, hogy az áthallást sajnos nemcsak a nagy kontrasztú helyeken lehet jól megfigyelni, hanem sok olyan jelenetnél is észrevettük, amelyekkel az eddig nálunk járt 3D tévék esetében alapvetően nem volt probléma.
A Panasonic VT20-asnál már elmondtuk, hogy egyelőre nagyon kevés a 3D-s tartalom. A helyzet az elmúlt néhány hónapban nem változott, és az LG nem kínál a Samsunghoz hasonló, a 2D-s anyagokat 3D-be átalakító technológiát sem, így maradnak a Blu-ray filmek és a 3D-s tévéadások (ha egyszer idehaza is elindulnak), valamint PS3 konzollal a 3d-s játékok.
