Sharp LC-22LE430E LCD-tévé teszt

Képminőség

Kezdjük a legtriviálisabb problémával: az LC-22LE430E-ben TN panel dolgozik, és a kontrasztarány alapján mondhatjuk, hogy abból is egy gyengébb változat. A betekintési szöggel és a megvilágítás egyenletességével ezzel együtt nem volt komolyabb problémánk, ami nyilván annak is köszönhető, hogy a tévé képátlója kicsi, 22 colos. Oldalról és lentről persze torzulnak a színek, de mivel ezt a tévét alapvetően második készüléknek szánja a Sharp, egyszerre valószínűleg nem fogják ketten vagy még ennél is többen nézni.

A fekete és a kontrasztarány viszont nagyon gyenge, a 0,68 cd/m²-es fekete, akár monitorként akár tévéként nézzük a megjelenítőt, és ez értelemszerűen a kontrasztarányt is lerontja. A 2-es gammával együtt mindez azt eredményezi, hogy a kép kicsit mosottnak tűnik, és a színek sem túlságosan élénkek.

Túl sok képjavító elektronika nincs az LC-22LE430E-ben, ami akár még jót is tehetne a képminőségnek azonban sajnos kicsit ellensúlyozza a dolgot az, hogy a panel csak 6 bites vezérlést használ, 3 bites FRC-vel kiegészítve. Igaz, a Sharp a lehetőségekhez képest nagyon jól oldotta meg a dolgot, mert a képen gyakorlatilag sehol nem látszik a dithering (még minimális képremegés sincs), viszont az árnyalatok nem pontosak, ami nemcsak az előző oldalon lévő színhelyesség ábrán látszik, hanem a szürkeárnyalatos tesztben is.

SD tartalmakkal a tévé képe jó, ami részben a kis képátlónak és a kis képpontméretnek köszönhető, meg annak, hogy az LC-22LE430E-t szinte biztos, hogy mindenki az optimális távolságról messzebb fogja nézni. A méretek miatt az SD adás alacsonyabb felbontása nem érződik nagyon kevésnek – persze ez nem azt jelenti, hogy mindegy, hogy SD 720p vagy HD tartalmat jelenítünk meg, azonban a különbség a különböző minőségű tartalmak között messze nem olyan markáns, mint egy 40-50 colos tévé esetében. A felskálázás jól működik, képjavítók pedig gyakorlatilag nincsenek, így nem kell például attól félni, hogy a zajszűrés fontos részleteket tűntetne el a képről a hibákkal együtt.

A Full HD felbontású tartalmakkal mondhatni, szinte minden tévé kivirágzik, olyan készülék nem nagyon van, amelyiknek a nagy felbontású anyagokkal csúnya lenne a képe. Az LC-22LE430E sem tartozik ezek közé, de azért egyértelmű, hogy 22 colon nem lehet megváltani a világot. Egy méterről gyakorlatilag már azt is lehetetlen megmondani, hogy 720p-s vagy 1080p-s tartalom az amit nézünk, és a látvány, értelemszerűen, egyik esetben sem üt akkorát mint mondjuk 40-50 colon. A 24p egy érdekes kérdés, mert maga a tévé nem támogatja a 24p jelforrást, ugyanakkor a képfrissítési frekvencia lehet 24p – azaz abban az esetben, ha számítógépről vagy HTPC-ről hajtjuk meg a Sharpot, akkor megoldható a kadenciahelyes megjelenítés. Valószínűleg egyébként ez senkinek sem fog hiányozni, valószerűtlennek tartjuk, hogy valaki 22 colos tévé mellé Blu-ray lejátszót tegyen. A 100 Hz-es képfrissítéssel ugyanez a helyzet (mármint az, hogy nem hiányzik). A kis képméret miatt a 3:2-es pulldown esetében tapasztalható ugrálás gyakorlatilag nem látszik.

A képjavítók hiánya egyúttal azt eredményezi, hogy az input lag nagyon alacsony, a mért 22 ms alapján a tévé kiválóan alkalmas játékok futtatására is. Természetesen 1:1-es leképezésre van mód, így az LC-22LE430E egyúttal a kisszobában lévő monitor kiváltására tökéletesen alkalmas – és tudja is azt, amit egy TN-es monitor.

Hangminőség

A kis méret miatt a beépített hangszóróknak nem jutott túl sok hely, 3+3 wattnyi teljesítmény felel a filmek és sorzatok megszólaltatásáért. Mély hangokra nemigen számíthatunk, és a hangzás összességében is eléggé dobozjellegű, amit a beépített equalizerrel sem tudunk felturbózni. Messze van attól, amit akár csak egy néhány ezer forintos hangszórópárral elérhetünk.