WayteQ xTAB-100 táblagép teszt

Hardver

Hardverét tekintve, főleg az árat is figyelembe véve, meglehetősen jó alkatrészeket kapott a WayteQ xTAB-100: ARM architektúrára épülő 1 GHz-es Cortex-A9 processzora van. Az Amlogic AML8726-M viszont annyiban le van maradva a csúcsgépek rendszerchipjeitől, hogy csak egyetlen maggal rendelkezik. A nyáron megjelent xPAD-70-ben is ugyanez a processzor volt megtalálható egyébként, igaz abban még csak 800 MHz-en üzemelt. Némileg meglepő módon az Amlogic SoC mellé egy erős grafikus mag került, ugyanaz az ARM Mali-400 van a gépben, mint amelyet a Samsung is használ a Samsung Galaxy S II-ben.

Manapság minimumnak (és elégnem is) nevezhető az 512 Mbájt memória a 2.× verziószámú androidos készülékeknél, így a WayteQ is ennyi RAM-ot pakolt a gépbe. Emellett 4 Gbájt beépített flash memória is található meg a készülékben, amelynek egy részére programokat illetve multimédiás tartalmakat helyezhetünk.

A 10,1”-os kijelző, bár hasonlít méretében és felbontásában (1024×768) az Apple iPad 2 megjelenítőjére, azért messze van annak a minőségétől. A kapacitív érintőfelület jól használható, de mindösszesen csak két ujjat képes kezelni egyszerre, tehát komolyabb multitouch műveleteket, ahol több ujj kell kettőnél, nem lehet végrehajtani rajta.

Ezen kívül a panel betekintési szöge is messze van az Apple által használt kijelzőjétől: alulról, felülről és a bal oldalról még viszonylag egészen elfogadható a minőség, jobbról viszont már pár fok után csúnyán inverzbe fordul át a kijelző, egyértelműen jelezve, hogy TN technológiával készült LCD-ről van szó. Ezen kívül a színhűség sem optimális: a színhőmérséklet kissé hideg, a színek pedig nem eléggé teltek.

Szoftver

Az xTAB-100 a Gingerbread verzióval jelent meg, egészen pontosan a 2.3.4-es Androiddal. A rendszerbe nem nyúlt bele a WayteQ, azaz a tablet nem kapott egyedi felhasználói felületet, maradt a csupasz gyári skin. Ami számunkra kicsit érthetetlen, az az, hogy a képernyő alatt elhelyezett kapacitív gombok ellenére a kijelző felső részén az értesítősávban is megtalálható néhány szoftveres gomb; kicsit olyan, mintha elfelejtették volna ezt a mérnökök kivenni innen. Ugyanígy az akkumulátor ikonja mellett ott a térerő jelző ikon is, feleslegesen – igaz, erre kicsit erőltetetten ráfogható, hogy azért maradt ott, mert a tablet USB-s modemmel még tud is mobilinternetre kapcsolódni.

Az Android kellően gyorsan fut, megakadások nem jellemzők; összességében meglehetősen stabilan lehet navigálni és kezelni a rendszert. A menük közötti váltás átmenete is megvan, nem akadozik a folyamat, a görgetések sebessége is kiváló; bár utóbbit a hatalmas kijelző miatt a menüben nem sokszor kell alkalmazni.