LG 47LM660S 3D LCD-tévé teszt

Képminőség

Fekete, kontrasztarány

Ha LG és 3D, akkor természetesen IPS panel FPR technológiával. Ebből nekünk egyelőre az IPS technológia a fontos, ugyanis a technológia hagyományosan, cserébe a legtermészetesebb színekért, feketében és kontrasztban nem túl erős. Ezt a tézist kiválóan igazolta a 47LM660S is, ugyanakkor az teljesen egyértelmű, hogy a tavalyi modellekhez képest az LG tudott fejleszteni a kontraszton; az LG 3D tévék eme jellemzője tavaly még 1000:1 alatti volt, idén viszont feletti, jelen esetben egészen pontosan 1100:1-es értéket mértünk. A tévé 126 cd/m²-es fényerő és 0,12 cd/m²-es fekete mellett nyújtotta ezt a teljesítményt, optimális beállításokkal, azaz kikapcsolt dinamikus kontraszt és kikapcsolt local dimming mellett. Ez az a két technológia, amivel a gyártók a kontrasztot próbálják növelni; elvileg mindkettő segíthet mélyebb fekete megjelenítésében, azonban cserébe a részletesség csökken. Még akkor is, ha egy gyártó konzervatív módon alkalmazza ezeket a képjavítókat – az LG 47LM660S esetében azonban, úgy gondoljuk, meg lehet próbálni bekapcsolni őket, mert a részletesség csökkenése egészen minimális. Amennyiben a dinamikus kontrasztot és a local dimminget is alacsony fokozatban használjuk, akkor a fekete akár 0,08 cd/m²-re is csökkenthető. A local dimming használata esetén szerencsére nem kell azzal számolnunk, hogy a zónák határai látszódni fognak, az LG 12 függőleges zónát használ, és ezek vezérlését teljesen jól oldotta meg. Ideális esetben a tévék kontrasztarányát 100 százalékra lehet állítani, a 47LM660S esetében azonban nem javasolt 88-nál nagyobb értéket beállítani, mert ebben az esetben a kép a világosabb helyeken veszít a részletességéből.

Szürkeárnyalatok

Ahogyan az előző oldalon említettük, az optimális beállításokkal 2,2-es gammát kaptunk, 20 százalékos fényerő alatt azonban ennél kicsivel nagyobb, 2,4-as értéket mértünk. Szerencsére ez nem befolyásolja jelentősen a képminőséget, a részletesség például emiatt nem csökken számottevően. A menü ráadásul lehetőséget kínál arra, hogy ezt akár teljesen tökéletesen kikorrigáljuk; a profi színprofilokat kiválasztva 2 és 20 pontos gammakorrekcióra is van mód (egyelőre ilyen részletes beállítási lehetőséget csak az LG tévéi nyújtanak), igaz, ezzel csak akkor megyünk valamire, ha mérőműszerünk is van a művelet elvégzéséhez. A színátmenetek egyenletességével a gamma esetében mért apró eltérés ellenére nem volt gond.

Fényerő egyenletessége, betekintési szögek

Sokáig a LED-es tévék velejárója volt, hogy a háttérvilágítás fényét a gyártók nem tudták egyenletesen eloszlatni, ami egy 5-700 ezer forintos készüléknél igencsak bosszantó volt. Idén szerencsére drámai módon javult a helyzet, amit az LM660S sorozatba tartozó 47 colos készülék is igazolt, ráadásul úgy, hogy a LED-es LCD-tévék között mindjárt az általunk eddig látott legjobb teljesítményt nyújtotta. Az optimális beállításokkal gyakorlatilag sehol nem volt bevilágítás, és említésre méltó felhősödést sem tapasztaltunk. Az érdekes kérdés, hogy miből adódik az eltérés a 47 colos LM765S és LM660S között, hiszen a tévék elvileg teljesen ugyanazt a panelt használják – az ok nagy valószínűséggel az lehet, hogy a 7-es sorozat esetében több zóna kellett a scanning backlight technológiához, amit az LG nem tudott annyira hatékonyan kialakítani.

A betekintési szögre az IPS panel miatt papíron nem lehet panaszunk, a LED-es háttérvilágítás mellékhatásaként ugyanakkor a sötétebb árnyalatok oldalról sokkal világosabbnak tűnnek, ami egyrészt a kontraszt csökkenésével jár, másrészt oldalról nézve mosottá is teszi a színeket – azonban egy négytagú család simán a tévé elég tud ülni úgy, hogy ez még egyáltalán ne legyen zavaró. A 3D részben erre külön is kitérünk majd, de itt is megemlítjük, hogy a vertikális betekintési szög térbeli megjelenítés esetén viszont nagyon alacsony.

Képminőség – SD

Az LG elektronikája a panelméretet is figyelembe véve egészen jó munkát végez az SD-HD felskálázás során, és az eredmény összességében sem rossz – de véleményünk szerint nem is kiemelkedően jó. A felskálázott kép részletességével nem igazán volt gondunk, azonban az LG nem találta el tökéletesen a képélesítés optimális arányát. Igaz, a gyártóknak nincs könnyű dolga, mert, ha kevésbé agresszív képélesítést használnak, akkor a kontúrok elmosódnak, ha túl erőset, akkor az viszont a képhibákat is felerősíti – amit el lehet tűntetni zajszűréssel, de akkor megint elmosódik a kép, és máris megvan az ördögi kör.

Mindezzel együtt a legjobb képet akkor kapjuk, ha a képélesítésen kívül minden más képjavítót kikapcsolunk, főleg igaz ez a zajszűrésre és az élkiemelésre.

Képminőség – HD

Eltekintve attól, hogy a fekete csak átlagos, ezért a tévé sötét szobában valamennyire mindenképpen „világítani” fog, nagyfelbontású tartalmakkal közel tökéletes a kép. A színek ugyan nem teljesen pontosak (az átlagos deltaE nincs 3 alatt), de az eltérés annyira csekély, hogy legfeljebb akkor lehet észrevenni, ha az LG tévéjét egy pontosan beállított másik készülékkel fej-fej mellett hasonlítjuk össze. Az alacsony kontraszt hátrányai szerencsére a legritkább esetben mutatkoznak meg; főleg akkor, ha jellemzően sötét képsorokat tartalmazó filmeket nézünk. Szerencsére a részletesség ez esetben sem csökken látványosan, így a tévé teljesítményével elégedettek voltunk.

A színek szépek, a képélesség viszont alapból túlzó; ezt a paramétert a menüben 0-ra kell csökkenteni, ha nagyfelbontású tartalmat nézünk. Nehéz dolgunk van persze akkor, ha set-top-boxon keresztül érkezik SD és HD adás is, mert ebben az esetben olyan beállítás, amely mindkét tartalomtípushoz ideális lenne, sajnos nincs. Ami még nagyon fontos, az az, hogy HDMI bemenet használatakor a fekete szint értékét a forrásnak megfelelően állítsuk be; számítógép vagy játékkonzol esetében ez „magas”, de a legtöbb DVD- és Blu-ray lejátszó esetén is ez a helyes beállítás. Alacsony beállítást választva a fekete első blikkre valóban sötétebbnek tűnik, azonban ez csupán illúzió, és az okozza, hogy az alsó 16 árnyalat teljesen eltűnik, helyettük a tévé szintén a fekete színt jeleníti meg.

A 47LM660S a 2D-s Blu-ray lemezeket szintén jól kezeli, kikapcsolt TruMotion illetve bekapcsolt Valósághű mozi beállítással a 24p-s anyagokat is kadenciahelyesen jeleníti meg. A 3D-s tartalmaknál a tévé sajnos ezt csak akkor tudja megtenni, ha a TruMotiont bekapcsoljuk, ami azt jelenti, hogy az elektronika a szükségesnél mindenképpen jobban beavatkozik a képbe.

Mozgókép felbontás (TruMotion)

A 47LM660S-be természetesen az LG TruMotion névre keresztelt interpolációs megoldása is bekerült, ha ezt bekapcsoljuk, akkor az elektronika a meglévőkből másodpercenként 100 teljes képkockát számol ki. A tévé ezt kombinálja a háttérvilágítás villogtatásával – ez utóbbi funkció használata kötelező, semmilyen módon nem tudjuk kikapcsolni. Ez igazából persze nem baj, mert a háttérfény villogása mellékhatások nélkül csökkenti az elmosódás mértékét. A TruMotion a gyártó korábbi tévéihez hasonlóan nemcsak ki/be kapcsolható, hanem paraméterezhető is, és a gyári beállítások mellett lehetőség van arra is, hogy egyéni ízlésünknek megfelelően lőjük be (0-10 közötti skálán), hogy a tévé mennyire ügyeljen a kép folyamatosságára illetve elmosódottságára: a De-judder nevű opció tulajdonképpen a köztes képkockák kiszámolásának intenzitását szabályozza, a másik, De-blur nevő paraméter pedig a scanning backlight vezérlést.

Az LG a tavaly már megismert szisztémát követve a TruMotion esetében három előre definiált profilt illetve egyéni beállítási lehetőséget is kínál. A gyári profilok közül külön érdemes kiemelni a Clear Plus módot, amely sokkal jobban támaszkodik a scanning backlightra (de emellett köztes képkockák kiszámolása is történik) – mind közül ez a leghasználhatóbb, azonban a kép folyamatosságát túlságosan is természetellenesnek találtuk (szappanopera hatás), így összességében a TruMotion bekapcsolását legfeljebb csak 3D-ben és legfeljebb 0 De-judder beállítás mellett javasoljuk. Ha zömmel filmeket nézünk a tévén, akkor amúgy sem lesznek olyan gyors mozgások rajta, amelyek próbára tennék a mozgóképfelbontást. A TruMotion De-judder kapcsolójának bekapcsolása mellett az egyetlen érv az lehet, ha a tévén zömmel sportműsorokat nézünk, ebben az esetben nekünk kell eldönteni, hogy a szappanopera hatást vagy a kép kis mértékű elmosódását találjuk zavaróbbnak.

PC/játékkonzol

A tévé input lagja alapesetben borzasztóan magas, 120 ms körüli, és ezen igazából a képjavítók kikapcsolásával vagy a bemenetek átnevezésével sem tudunk segíteni. Az egyetlen dolog, ami használ, az a játék színprofil kiválasztása, amivel 27 ms-os értéket mértünk; ez valamivel jobb az átlagosnál. A Levágás nélkül opciót kiválasztva valódi 1:1-es leképezést kapunk (azt viszont ne feledjük, hogy abban az esetben, ha 3D képet nézünk, akkor a passzív technológia miatt csak minden második sor látszódik, tehát ebben az esetben pixelpontos megjelenésről – legalábbis a klasszikus formájában – nem beszélhetünk.)

Hangminőség

Amint korábban említettük, az LG nem akarta a hangszórókat 3 cm-es helyre benyomorítani, de csodát várni egy olyan hangfal párostól sem szabad, amelyek 5 cm-es helyre kerültek. A tévé megfelelő hangot produkált ahhoz, hogy megnézzük a híradót vagy a meccset, de komolyabb filmnézéshez ajánlott akár csak egy olcsóbb hangrendszert is beszerezni.