Sony HX850 (KDL-46HX850) 3D LCD-tévé teszt

Képminőség

Fekete, kontrasztarány

A műszeres mérés alapján a tévé feketéje 0,07 cd/m², ami egy LCD-tévétől nem rossz, de azért láttunk már ennél jobban teljesítő VA paneles tévéket is. Elégedetlenségre viszont így sincsen különösebb okunk, a tévé 1750:1-es kontrasztaránya az átlagosnál valamivel jobb. Természetesen ezeket az adatokat ANSI tesztábra segítségével mértük, amely fekete és fehér felületeket egyaránt tartalmaz, így a közölt számok valós felhasználási körülményekre vonatkoznak. A dinamikus kontrasztot természetesen kikapcsoltuk, így a vezérlőszoftver nem befolyásolta a mérések eredményét. A Sony egyébként egészen konzervatív módon oldotta meg a háttérvilágítással való játszadozást, így a dinamikus kontraszttal alacsony fokozatban meg lehet próbálkozni, ez még csak alig észrevehetően megy a minőség rovására. Ugyanezt elmondhatjuk a local dimmingről is; ráadásul, mivel a Sony csak nyolc zónát használ, azok határa nem igazán látszódik filmnézés közben. Sokak számára zavaró lehet viszont, hogy a fényerőváltozás nem mindig követi elég gyorsan a jelenetváltásokat, ezért néha jól megfigyelhető, ahogyan a tévé világosítja vagy éppen sötétíti a képet. A HX850-es esetében is teljesen kikapcsol viszont a háttérfény akkor, ha teljesen fekete felületet jelenítünk meg.

Szürkeárnyalatok

A Sony mérnökei úgy gondolják, hogy a felhasználóknak nincsen szüksége arra, hogy a gammát tökéletesen be tudják állítani, ezért a tévébe Fehéregyensúly néven csupán kétpontos kalibrációs lehetőség került, ráadásul csak az egyes színkomponensek abszolút fényerőssége állítható, arra már nincsen mód, hogy színeltolást alkalmazzunk. Az igazán profik szemében ez kizáró ok lehet, mert a tévét a 10 pontos kalibrációs lehetőség nélkül még mérőműszerrel sem lehet tökéletesen pontosan beállítani, főleg, ha az „alsó” pont esetében a menü még túlságosan érzékeny is. Sokat javít ugyanakkor a helyzeten az, hogy a gamma állítgatás nélkül is az optimális 2,2-es értéket veszi fel, ráadásul a KLD-46HX850 gyakorlatilag a teljes fényerőtartományban tudja tartja ezt az értéket – a tévék általában 50 százalékos fényerő alatt néhány, 25 százalékos fényerő alatt pedig akár 10-15 százalékkal is el szoktak térni az optimálistól, többnyire „felfelé”.

Fentiek alapján nem meglepő módon a színátmenetek teljesen egyenletesek, a tévé e szempontból az egyik, ha nem a legjobb az eddig nálunk járt készülékek között, és színtorzulástól sem kell tartanunk. Bár a zöld szín a teljes fényerőtartományban alulszaturált valamelyest, mivel ennek mértéke konstans, egyáltalán nem zavaró – 15 százalékos fényerő alatt pedig, ahol a színelhajlás a leginkább észrevehető lehetne, az segít a tévének, hogy az általános színtelítettség csökken, ami jótékony módon elfedi a színtorzulást.

Fényerő egyenletessége, betekintési szögek

A háttérvilágítás kialakítása jól sikerült a KDL-46HX850 esetében, bár teljesen egyenletes eloszlásról nyilván most sem beszélhetünk. Fekete képpel egy nagyon enyhe clouding figyelhető meg, míg a világosabb képeknél a sarkokban és két oldalt találtunk fényerőcsökkenést. Szerencsére egyik esetben sem olyan mértékű az eltérés, hogy az a normál használat közben feltűnjön.

A betekintési szög pontosan olyan, mint amit egy LED-es háttérvilágítású, VA panellel szerelt megjelenítőtől várhatunk: oldalról, fentről vagy lentről nézve sincsen jelentős színtorzulás, ugyanakkor a sötétebb árnyalatok kivilágosodnak, ami a kontraszt csökkenését és a kép „mosottságát” eredményezi.

Képminőség – SD

A tévégyártók már régen eljutottak arra a szintre, amikor az egyes márkák készülékei között jelentős különbségeket nem fedezhetünk fel, így legfeljebb az tűnhet fel, ha egyik vagy másik tévé kiemelten jobb teljesítményre képes társainál. A Sony KDL-46HX850 esetében azonban nem ez a helyzet, a készülék így a normál felbontású adások képminőségét tekintve szépen belesimul a népes mezőnybe; se többet, se kevesebbet nem nyújt az átlagosnál.

Képminőség – HD

Természetesen a 720 és 1080 soros tartalom az, ami a KDL-46HX850-et igazán életre kelti, a fentebb említett kisebb hibák ellenére a kép kiválónak tűnik – és valóban az is, az apróságok legfeljebb akkor vehetők észre, ha a Sony üdvöskéjét fej-fej mellett hasonlítjuk össze egy referenciakészülékkel. A Gorilla Glass előlap egyébként a képnek egy érdekes, de alig látható mintázatot ad, mivel az üveglap egy nagyon enyhe mértékben elmossa a képet. Emellett a panel képe nem teljesen nyugodt, picit olyan, mintha a pixeleket folyton frissítené a Sony – pont, mint egy plazmatévé esetében. E két dolog együttessen az átlagosnál alacsonyabb bitrátával rögzített anyagok tömörítési hibáját jótékonyan elfedi – miközben a Blu-ray lemezeknél egyáltalán nem okozza a részletesség csökkenését. Ez utóbbi annak is köszönhető, hogy amennyire meg tudjuk állapítani, a Sony kikapcsolt képjavítókkal tényleg nem nyúl bele a képbe, vagy legalábbis annyira biztos nem, hogy akár csak a gyanút felébressze bennünk. A majdnem tökéletes szürkeárnyalatok és a sötét területeken elérhető jó részletesség miatt a tévé az egyik, ha nem a legjobb képminőséget nyújtja 2D-ben az LCD-tévék között – azonban egy kis kiegészítéssel mindenképpen élnünk kell, mégpedig a fényes előlap miatt. A részletesség ugyanis a sötétebb területeken csak addig jó, amíg sötétben tévézünk. Egy éjjeli lámpa halvány fénye esetleg még elmegy, de nappal és jó megvilágítás mellett – Opti Contrast ide vagy oda – rengeteg pixel „megy a levesbe”.

A tévének természetesen a 24p tartalom megjelenítése sem okozott gondot, kadenciahelyes megjelenítést pedig akár interpoláció nélkül is kaphatunk (4:4-es pulldown mellett).

Mozgóképfelbontás

Az LCD-tévék esetében az egyik sarkalatos pont mindig a mozgásmegjelenítés, hiszen a technológiából adódóan a pixelek bizonyos mértékű elmosódása elkerülhetetlen. Csak a gyártókon múlik, hogy ügyes trükkökkel el tudják-e tűntetni ezt; jelentjük, a Sony mérnökei el tudják, teljesen. Persze semmi sincs ingyen…

A Sony esetében a mozgásjavító beállításokat a MotionFlow név alatt találjuk meg. Sajnos a japán gyártó nem szedte szét az interpolációra illetve a scanning backlightra vonatkozó beállításokat, és egyéni beállítási lehetőség sincsen. A tévé működése a következőképpen alakul: amennyiben bekapcsoljuk a MotionFlow-t, interpoláció mindenképpen lesz, erőssége viszont változó. Clear, Clear Plus és Impulsive módban a scanning backligh is aktív lesz – és, mivel korábban már sokszor mondtuk, hogy a két megoldás közül ez az, amelyik hatékonyabb, igazából csak ezzel a három profillal érdemes foglalkozni. Közöttük az alapvető különbséget a háttérfény villogtatásának módja adja, a fenti sorrend alapján, ahogyan jobbra haladunk, úgy lesz egyre agresszívebb a vezérlés. Ha nem nyúlunk a fényerőhöz, akkor a Clear opciót választva az optimális beállításokkal mérhető 117 cd/m² helyett 80, Clear Plus módban 67, Impulse módban pedig 47 cd/m²-re csökken a fényerő. Az első két esetben a háttérfény 3-as illetve 4-es szintre állításával ezt a veszteséget kompenzálhatjuk (más, például a színhelyesség vagy a gamma nem változik), az Impulse mód viszont annyira agresszív és annyira hosszú ideig tartja sötéten a képet, hogy maximális háttérfénnyel és kontraszttal is csak 77 cd/m²-es fehér tudtunk kihozni a készülékből.

A Clear és a Clear Plus módok előnye, hogy az elmosódás csökkentése érdekében, bár van interpoláció is, mértéke nem túl erős, így a szappanopera hatás csak egészen minimális szinten jelentkezik. Aki gyakran néz valamilyen sportot, annak érdemes lehet bepróbálkoznia ezzel a beállítással – filmnézéshez viszont továbbra is azt ajánljuk, hogy kapcsoljuk ki a Motionflow-t. A mozgóképfelbontás kikapcsolt beállítás mellett 700 sor körüli, Clear Plus opcióval pedig 900 sor körüli.

Az Impulse mód hatékonysása miatt külön említést érdemel, ha ezt a beállítást választjuk ki, akkor a tévé gyakorlatilag olyan mozgóképfelbontásra képes, mint egy plazmatévé – viszont a háttérvilágítás agresszív ki-bekapcsolgatása miatt a maximális fényerő sokkal kisebb, mint az optimális lenne, ráadásul a kép erősen vibrál is. Ez főleg a világos jeleneteknél látható jól, és sajnos a jelenség sokkal láthatóbb, így sokkal zavaróbb is, mint egy plazmatévé esetében – a funkciót gyakorlatilag teljesen használhatatlanná is teszi.

PC/játékkonzol

A tévé input lagja kikapcsolt képjavítókkal 80-100 ms körül van, ennél lejjebb csak akkor tudunk menni, ha a játék módot választjuk ki – ebben az esetben 30 ms alá esik a késleltetés, ami már egészen jónak számít. Az elektronika az 1920×1080 pixeles felbontású jelet természetesen pixelpontosan is meg tudja jeleníteni.

Hangminőség

A Sony a HX850-es sorozat talpába rejtette a hangszórókat, így valamivel több hely jutott nekik, mintha a káva alsó részébe kerültek volna. Ennek ellenére a hangminőségtől nem voltunk elájulva, a tévé viszont annyival mindenképpen többet tud legtöbb riválisánál, hogy relatív nagy hangerőn sem torzít.