Huawei Ascend P8 okostelefon teszt

Hardver

Külső alapján a telefon teljesen rendben van, az egyik legszebb Huawei mobil, de a teljes mezőnyben is megállja a helyét. A hardver már más tészta, mivel a kínai vállalatok kultúrája alapján amit csak lehet, azt házon, de legalábbis országhatáron belül oldanak meg. Ez sok esetben nem jelent problémát, hiszen a termékek minőségével a legtöbb esetben semmi gond sincsen, azonban a Huawei saját tervezésű processzorai nem mondhatók túl erősnek: az eredmény ennek megfelelően az, hogy az Ascend P8, ha szigorúan csak a nyers erőt nézzük, semmiképpen sem mondható csúcskategóriásnak, inkább a felsőkategória tetején helyezkedik el. Egyébként főleg nem a rendszerchippel van a gond, a HiSilicon Kirin 930 nyolc darab Cortex-A53-as magja (amelyek közül négynek 2, négynek pedig 1,5 GHz a maximális órajele) szinte odaér a Qualcomm-féle Snapdragon 810-es mellé, a GPU azonban csak egy Mali-T628-as. Vagyis nemcsak koros, hanem még lassú is. A rendszermemória mérete viszont rendben van, 3 GB-nál több egyelőre felesleges a telefonokba. A belső tárhely 16 vagy 64 GB lehet – nálunk a 16 GB-os verzió járt. Ennél a változatnál alapesetben kb. 9,5 GB tárhely marad szabadon, de a kis méret nem olyan nagy probléma, mint egy Galaxy S6 vagy egy iPhone esetében, mivel könnyedén lehet bővíteni a kapacitást utólag is.

Ahogyan arra számítani lehetett, főleg a GPU teljesítménye nem felel meg a csúcskategória követelményeinek, ráadásul a vetélytársak mobiljai úgy nyújtanak jobb teljesítményt, hogy a grafikus vezérlőnek nagyobb felbontású kijelzőt kell meghajtania. A Huawei ugyanis vagy nem tudott vagy nem is akart a Full HD felbontásúnál jobb kijelzőt vásárolni a telefonba. A részletességre persze ennek ellenére panasz nem lehet: az 1920×1080 pixeles IPS-NEO LCD 5,2 colon 424-es PPI-t biztosít, szép színekkel és kiváló betekintési szögekkel. A panel fehéregyensúlya sem rossz: alaphelyzetben 6900K-színhpmérsékletet kapunk, amelyet a menüben akár teljesen jól korrigálhatunk is, igaz, a Huawei erre a célra ezúttal is csak egy hideg-meleg csuszkát biztosít. Az IPS-NEO panel elvileg az IPS-panelek legnagyobb hiányosságát, az alacsony fényerőt is kijavítja, és tényleg: a mobil automatikus üzemmódban akár 450 cd/m²-es fényerőt is fel tud mutatni, amivel a kültéri láthatóság már egészen jó. Amit ez esetben is úgy kell persze érteni, hogy elolvasható, ami a kijelzőn van, de azért a színeket, finom részleteket ilyenkor nem lehet rendesen látni.

Az Ascend P8 kapcsolódási lehetőségek terén mindent tud, amire csak szükség lehet: került bele 300/50 Mbps-os LTE adapter, 42/5,76 Mbps-os HSPA+, n-es WiFi, Bluetooth 4.1, A-GPS, NFC és FM-rádió is. A közelségérzékelő mellé gyorsulásmérő, giroszenzor és digitális iránytű is jár. Az USB port is tartogat némi extrát: hostként (OTG) is lehet használni. Egyedül az ac-s WiFi miatt lehet egy kis hiányérzetünk, azonban a gyakorlatban túl sokat azért nem nyom a latba, hogy a vezeték nélküli hálózatokra csak valamivel lassabb sebességgel tudunk kapcsolódni.

Üzemidő

A nagy kijelző ellenére a telefon akkumulátora nem különösebben erős: a 2680 mAh persze kevésnek sem mondható, de egyértelmű, hogy 5,2 colt, főleg egy HiSilicon Kirinnel párosítva, két napig nem tud ellátni energiával. Persze ha kihasználjuk az okostelefonos fícsöröket is. Ha viszont túrázni megyünk, akkor hasznát vehetjük az ultra energiatakarékos módnak, amivel napokban mérhető a készenléti idő, ha fel tudjuk áldozni cserébe azt, hogy valóban csak a telefonos funkciókat tudjuk használni.

A másik három üzemmód között az üzemidő tekintetében annyira csekély az eltérés, hogy ezért véleményünk szerint nem éri meg beáldozni azt, hogy az alkalmazások ne (vagy ne mindig) frissüljenek a háttérben.