Honor Magic8 Lite teszt

A Honor elég jó helyzetben van a hazai piacon, készülékei mind a három szolgáltató kínálatában megtalálhatók, így ha a megfelelő árcédula adott, akkor az máris hozza magával az eladásokat. A vállalat tavaly 15%-kal több telefont értékesített Magyarországon, mint 2024-ben, a növekedés motorját pedig a szolgáltatókon keresztül (is) értékesített 400-as sorozat jelentette. Januárban újabb jóárasított mobillal bővült a termékpaletta: Magic8 Pro mellett a kínai gyártó bemutatta a Lite verziót is, amelynek induló ára 145 ezer forint. A készülék érdekessége a hatalmas akkulátor, valamint az, hogy a Honor szerint akkor sem fog eltörni, ha 2,5 méterről betonra esik. A kérdés csak az, hogy mindez elég-e az üdvösséghez.

Külső

Az elmúlt években már hozzászokhattunk ahhoz, hogy a gyártók nem sokat variálnak a telefonok formavilágán – ami egyszer bevált, azt kis csiszolgatással viszik tovább. Néha viszont előfordul olyan eset is, hogy valami nem válik be, ebben az esetben pedig lépni kell. És a Honor Magic7 Lite-nál is ez volt a helyzet, ezért az utód, a Magic8 Lite teljesen sík kijelzővel és hátlappal érkezik, oldalt pedig egy olyan keretet találunk, ami teljesen körülöleli a készüléket. Ez szöges ellentétben áll a Magic7 Lite formavilágával, amelynek kijelzője és hátlapja is ívelt volt két oldalt, az oldalsó keret pedig csak egy vékony csíkként díszelgett, amit ki kellett szélesíteni ahhoz, hogy a gombok elférjenek rajta. A változtatást minden valószínűség szerint az indokolta, hogy a Honor kvázi törhetetlennek álmodta meg, és úgy is hirdette a Magic7 Lite-ot, ám a választott forma ehhez – finoman szólva – nem volt ideális. Mindenesetre a sík kijelző azért is jobb, mert ha fólia kerül rá, akkor az minden valószínűség szerint tartósabb lesz, hiszen a szélei egy rossz érintéstől nem fognak azonnal feljönni.

A Honor Magic8 Lite már csak a felépítéséből adódóan is jobban kell, hogy bírja a strapát; ezt megerősíti az is, hogy a Honor növelve a tétet immáron azt állítja, hogy a telefon 2,5 méteres esésnél sem törik össze. Emellett szintet lépett a por- és vízállóság is, amely immáron az IP68/IP69K követelményeit is teljesíti (merülés akár 6 méterig, valamint ellenállóképesség nagy nyomású és akár forró vízsugárnak is).

A telefon előlapja közelebbről meg nem nevezett, karcálló üveg, sajnos fólia nem került rá. Az oldalsó keret és a hátlap műanyag, de sikerült olyan kialakítást választani, hogy ez nem ordít a mobilról – az összhatás kellemes. A telefon bal oldala üres, a bekapcsoló gomb és a hangerőszabályzó egyaránt a jobb oldalon találhatók. Jó Honor szokás szerint az oldalsó keretbe ágyazva fent és lent is kapunk egy-egy mikrofont és hangszórót, ezeket lent a SIM-tálca és az USB-C foglalat egészíti ki. Utóbbi Type-C természetesen, de belül fapados: kommunikálni csak az USB 2.0 szabvány szerint tud, extra funkciója pedig kimerül abban, hogy USB sticket is lehet hozzá csatlakoztatni.

A hátlapon a Magic sorozat védjegyévé vált, kör alakú kamerasziget vonzza a tekintetet, rögtön előrevetítve azt is, hogy ezen a fronton a telefon nem fogja elkényeztetni tulajdonosát; hiszen hiába nagy, csak két kamerának (és a LED-es villanónak) ad otthont.

A kijelző mérete minimálisan nőtt (erről később), ennek ellenére a telefon valamivel kisebb lett. Ez általános trend most a Magic szériában, hiszen a Magic8 Pro is összement, igaz ott ez a kijelző zsugorodásával járt együtt. Visszatérve a Magic8 Lite-ra, a telefon 161×76,1×7,8 mm-es (tehát mindhárom irányban tizedmilliméteres eltérésekről beszélünk), a mérlegen pedig 189 grammot nyom.

Hardver

A középkategóriában a Qualcomm Snapdragon 6 az egyik opció a gyártók számára, a Honor is ezt a lapkát választotta. A Gen 4 változat jó egyéves történet, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyelőre nincs Gen 5, annak bejelentése a Mobile World Congress környékén várható. És igaz az is, hogy a telefon sokkal jobb helyzetben van, mint anno a Magic7 Lite, hiszen az 2025 elején jelent meg, viszont a Snapdragon 6 Gen 1-et kapta, ami akkor már három éve piacon volt. A Snapdragon 6 Gen 4 továbbra is nyolcmagos felépítést használ, de 4+4 helyett 1+3+4 elosztásban, bár ennek sok jelentősége nincs, egy mag esetében 100 Mhz ide vagy oda nem túlságosan számít (a pontos felépítés: 1× 2,3 GHz Cortex-A720s + 3× 2,2 GHz Cortex-A720s + 4× 1,8 GHz Cortex-A520s). A GPU egy Adreno 810-es. A rendszerchip teljesítményben határozott lépést tette előre, de ezzel együtt sem érdemes csodát várni tőle: a középkategóriában elég, amit nyújtani tud, de az interfész itt-ott megakad (pl. a kamerák közötti váltásnál), és a fotózás általánosságban is elég lassú.

A RAM mérete a tesztkészülékben 8 GB volt, a tárhely pedig 256 GB; memóriából nincs más opció, a tárhely viszont 512 GB is lehet, és ennek 20 ezer forintos felára nem is mondható túl vészesnek. SIM-ből a telefon kettőt kezel; mind a kettő lehet Nano-SIM de a második opcionálisan eSIM-re cserélhető. A SIM-tálcába memóriakártya nem helyezhető, azaz a telefon tárhelye fix, nem lehet bővíteni. Ez mondjuk nem nagy érvágás, 256 GB-on azért el lehet férni.

A kommunikációs lehetőségek a kategóriának megfelelően visszafogottak, de panaszra így sincs ok; van WiFi 6, Bluetooth 5.2 (aptX HD-vel és aptX Adaptive-val), a GPS pedig GALILEO, GLONASS és BDS rendszerekhez is tud csatlakozni.

Kijelző

A kedvező árcédula ellenére a kijelzőn a Honor nem spórolt. A 0,01 collal megnövelt képernyő ugyanúgy OLED, mint az elődmodell esetében volt. Felbontása 1200×2640 pixel, ami 20:9-es képarányt jelent. Képfrissítése dinamikusan, az aktuális igények függvényében 1 és 120 Hz között változik. Maga a panel 3840 Hz-es PWM vezérlést használ, így bár villog, ezt gyakorlatilag lehetetlen észrevenni. Legnagyobb fényereje 6000 nit, de ha nem csak a felület 1 százalékát kell kivilágítani, azaz normál körülmények esetén, a 800 nites limit a mérvadó. Ez legalábbis a kézzel beállítható maximum, amit a telefon kültéren 1000 nitel tud megtoldani a jó olvashatóság érdekében. A színek rendben, feltéve hogy az alapértelmezettként beállított Élénk profil helyett a Normál beállítást választjuk ki.

Üzemidő

A Honor Magic8 Lite egyik legjobb tulajdonsága az akkumulátor, amelynek kapacitása 7500 mAh. (Érdekesség, hogy a telefon Dél-Amerilában még ennél is nagyobb kapacitású, 8300 mAh-s áramforrással kapható.) A telep akkumulátor Si/C (azaz szilicium-szén) anódos Li-Polimer akkumulátor; ez magyarázza, hogyan sikerült a Honornak ilyen hatalmas kapacitást belepréselnie a készülékházba. Normál használat során a kétnapos üzemidő simán elérhető, egy nap alatt lemeríteni a telefont pedig akkor is szinte lehetetlen, ha folyamatosan fotókat és videókat készítünk vele. A töltés legfeljebb 66 watton történhet, ezzel 10-ről 100%-ra kb. 70 perc alatt tölthető fel a telefon, viszont a gyorstöltés nem PD, hanem HONOR Supercharge, azaz csak saját márkás gyorstöltővel működik. PD-töltővel az elérhető sebesség 25 watt.