Skip to main content

LG OLED55C6V OLED-tévé teszt

FacebookFacebookFacebookFacebook
Az LG C6-os sorozatba tartozó OLED-tévéje nem kevesebbet ígér, minthogy a legjobb képminőséget hozza el.

Hirdetés
Pages1/2

Képminőség

Az előző oldalon a mérési adatok már adnak valamilyen áttekintést arról, hogy milyen képminőséget várhatunk, de természetesen más az, amikor tesztábrákkal izzasztjuk a tévét, és megint más az, amikor igazi filmeket nézünk rajta. Azt alighanem mindenki tudja, hogy az OLED legnagyobb előnye a tökéletes fekete, de persze az sem mellékes, hogy a technológia válaszidőben is simán lekörözi a rivális LCD-t. Azért a teljesség kedvéért említsük meg, hogy az OLED sem tökéletes, annak azért olyan területek, ahol egy LCD-tévé maga mögé tudja utasítani. A kérdés tehát leginkább az, hogy milyen az összkép.

Egy OLED-tévénél a világos és sötét pixelek nem zavarják egymást

Aki egy majd 1 millió forintos, 4K felbontású tévén Híradót vagy valami netről letöltött DivX-es mozit akar nézni, az meg is érdemli. Ahhoz, hogy az LG OLED55C6V-t megdolgoztassuk, jó minőségű forrásra, legalább Full HD felbontású videókra van szükség. A legjobb persze az, ha a forrás is 4K-s de sajnos egyelőre elég kevés az ilyen minőségben elérhető anyag – legális és illegális forrásokat együtt nézve is. Első körben 4K-s anyagokkal próbáltuk ki a tévét, aztán következtek a Full HD felbontású mozik. Volt közöttük olyan, amit Blu-ray lemezről néztünk, és olyan is, amelyet netről töltöttünk le. Normál távolságból nézve az UHD és Full HD felbontású anyagok között szinte lehetetlen volt különbséget tenni; a képminőség mindkét esetben (közel) tökéletes volt. A tévé színei nemcsak szépek és élénkek (részben ez is a kiváló fekete érdeme), hanem pontosak is. Egyik állandó tesztfilmünk, a Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész kiválóan domborította ki az OLED előnyeit, hiszen ez a film tele van olyan jelenetekkel, ami sötét környezetben játszódik. Egy LCD-tévénél választani kell, hogy a jó feketét vagy a részletességet részesítjük-e előnyben – nos, az LG OLED55C6V-nél ilyen téren nem kell kompromisszumot kötni. És ez önmagában elég ahhoz, hogy a tévé bárkit kilóra megvegyen. Az LG tévéje olyan képminőséget nyújt, ami korábban csak a plazmatévékkel (sőt, igazából még azokkal sem) volt elképzelhető! Mindez persze a legjobban akkor jön ki, ha sötétben tudunk tévézni, nappali fényviszonyok mellett azért kevésbé jön ki a fekete előnye.

A tökéletes feketét azonban nem adják könnyen! A pixelek vezérlése eléggé trükkös. Bár a fekete megjelenítése tökéletes, a teljesen kikapcsolt állapot és az „éppen bekapcsolt” állapot között vagy egy kisebb lépcső, néhány árnyalatot a tévé kényszerűségből kihagy. Ezt többféle módon is lehet javítani; az LG-nél a dithering mellett voksoltak, ami nagyon enyhe szemcsésedést okoz, de mivel tényleg csak pár árnyalatról van szó, ez a fajta korrekció szinte teljesen észrevehetetlen. Az pedig sokkal többet nyom a latba, hogy a színhelyességet és a gammát az LG OLED55C6V nemcsak normál fényerő mellett tudja tartani, hanem a sötét árnyalatoknál is – ez megint egy olyan dolog, amivel az LCD-tévék vért izzadva sem igazán tudnak mit kezdeni.

Az OLED55C6V mentes minden olyan hibától, amelyet a háttérvilágítás bonyolult rendszere és a hibái kijavítására szolgáló megoldások szoktak okozni. A fényerő eloszlása szinte tökéletesen egyenletes, hiszen nem kell a fényt terelgetni, ha minden pixel saját maga állítja elő azt. Nincsen bevilágítás, a tévé a cloudingot hírből sem ismeri, és a sarkoknál sem tapasztalható gyengébb megvilágítás. Az egyetlen hiba a korábbi OLED-tévéknél – homogén felület megjelenésekor – az enyhe csíkozódás volt, de ezt az LG a C6-os sorozattal gyakorlatilag teljesen eltűntette. Nagyon jók a betekintési szögek is: még a kontraszt sem csökken jelentősen, ha oldalról nézzük a tévét.

A panel 4K-s felbontásából és abból, hogy egyelőre kevés a 4K-s tartalom, következik, hogy a tévé a legtöbb esetben mindenképpen hozzá kell, hogy nyúljon a képhez. Az átméretezéssel igazából 720p-ig nincs is gond – ennél gyengébb anyagokat is tisztességesen kezel az elektronika, de mind tudjuk, van amiből nem lehet várat építeni. Az elektroniak sebessége átlagos, normál beállításokkal 53 ms körüli input lagra számíthatunk, ha bekapcsoljuk a játék módot, akkor pedig 33 ms-ra.

SDR és HDR között ennyi (is lehet) a különbség

A tévé egyik fontos fícsöre a HDR, vagyis a nagy dinamikatartományú felvételek kezelésének képessége. A HDR-hez alapvetően jó fekete, nagy kontraszt, nagy lefedett színtér és jó színfelbontás szükséges, amiből az LG OLED55C6 minimum hárommal rendelkezik. Fényerőben nincs a toppon, ebből adódóan a készülék inkább a sötétebb részeknél brillírozik – egy LCD-tévé pedig pont fordítva viselkedik. A világos környezetben játszódó jelenetekkel viszont gondja van a tévének. Részben azért, mert a maximális fényerő elmarad attól, amit egy LCD-tévé nyújtani tud, részben pedig azért, mert a fogyasztás kordában tartása miatt az elektronika adott esetben leszabályozhatja a maximális fényességet. Abban az extrém esetben, ha teljesen fehér képet jelenítünk meg, akkor a maximális fényerő 123 cd/m²-re csökken, ami nagyjából az egyébként elérhető legnagyobb fényerő negyede. A mért 559 cd/m² egyébként egy OLED-től nem is olyan rossz, a 2015-ös modellekhez képest a javulás jó 30 százalékos. Az LG szerencséje, hogy már csak szemünk adottságaiból kiindulva is, a sötétebb árnyalatoknál feltűnőbbnek érzékeljük a nagyobb dinamikatartományból adódó különbséget, főleg a még élénkebb színeket és a szebb átmeneteket. Az LG tévéje nemcsak a nyílt HDR10 szabványt kezeli, hanem a Dolby Vision kódolású anyagokat is, mondjuk egyelőre ilyenből az egyébként is ritka HDR anyagokon belül is kevés van.

Mozgások megjelenítése

Az OLED-nek nemcsak a feketéje kiváló, hanem a válaszideje is: 0,001 ms-ról beszélünk, ami néhány ezerszer jobb, mint amit a legjobb LCD-tévé nyújtani tud. Utánhúzás nincsen, viszont a mozgóképfelbontás ennek ellenére sem lesz feltétlenül jobb, mint egy LCD-tévénél. Mégpedig azért, mert az elektronika nem villogtatja a képpontokat, hanem folyamatosan fényesen tartja a pixeleket, és csak akkor frissít, ha változik a tartalom. Persze ettől még a kb. 400 soros mozgóképfelbontásra képes LG OLED55C6V és egy ugyanilyen tudással rendelkező LCD-tévé képe között elég jelentős az eltérés – az OLED javára, hiszen elmosódás nincsen. A menüben megtalálhatók egyébként az LG-nél szokásos TruMotion opciók, így a De-Judder és a De-Blur is 0-10-es skálán mozoghat -> a De-Blur csökkenti az elmosódást, de rá nincsen igazán szükség. A De-Juddernek viszont hasznát vehetjük, ha 100 Hz-es megjelenítést szeretnénk kisebb képfrekvenciájú anyagokkal.

Élettartam, beégés

Az LG-féle White RGB OLED-panel élettartama és beégés miatt elvileg nem kell aggódni, de hosszú távú tapasztalatok még nyilván nincsenek. Beégést az OLED-eknél az okozhat, hogy a maximális fényerő az élettartammal fordítottan arányos, vagyis azok pixelek, amelyek mondjuk egy folyton a képen lévő fehér logót mutatnak, gyorsabban öregszenek. Sajnos ez olyan téma, amire pár év múlva kell visszatérni; hiába végeznek szimulációt a gyártók, a valódi használat során mindig adódhatnak meglepetések. Egyébként a tévé, ha nem használjuk, pár perc után bekapcsolja a képernyőkímélőt, a panelzaj „kimosására” pedig manuálisan indítható algoritmussal is rendelkezik.

Hangminőség

Egy tévé feladata elsősorban az, hogy kiváló képminőséget nyújtson, ennek megfelelően ha teljesen nem is hanyagolják el a gyártók a hangrendszereket, rendszerint kevés figyelmet fordítanak rájuk. Mindez nem meglepő, hiszen a lapostévékben egyszerűen nincsen elég hely ahhoz, hogy értékelhető hangminőséget lehessen kipréselni a hangszórókból; a mérnökök inkább hagyják érvényesülni az „ami nem megy, azt nem kell erőltetni elvet”. Az OLED55C6V-ben lévő hangrendszert az LG a harman/kardonnal közösen tervezte, így az átlagosnál mindenképpen jobb minőséget kapunk, de a gyakorlatban ez azért túlságosan nagy minőségi ugrást nem jelent.

Extrák

Az LG 55OLEDC6V a kategóriában megszokott extra fícsörökkel mind rendelkezik, a digitális tunerhez kapcsolódóan van benne például EPG és felvételi opció is, sőt végre a kép-a-képben megjelenítés sem hiányzik a repertoárból. A WiFi adaptert nemcsak arra használhatjuk, hogy a tévét az internetre csatlakoztassuk, hanem arra is, hogy az okostelefon vagy a notebook képét a WiDi/Miracast megoldások egyikével eljuttassuk a tévére.

Természetesen vannak okos funkciók: a tévén futó webOS 3.0 újdonságairól egy külön cikkben fogunk beszámolni, de alapvetően ugyanazt az élményt kapjuk, mint a webOS 2.0 esetén. Persze az LG azért fejlesztette a rendszert, ami gyorsabb lett és került bele pár új kényelmi funkció is, de akkora ugrásra nem kell számítani, mint amekkora a webOS és a webOS 2.0 között volt. A webOS természetesen lehetővé teszi alkalmazások telepítését, van benne böngésző és médialejátszó is – utóbbi a netről letöltött mozik szinte mindegyikével boldogul.

Összegzés

Ha azt mondjuk, hogy az LG OLED55C6V a szerkesztőségünkben valaha járt tévék közül a legjobb, akkor azzal nem túloztunk – és az értékelést nem is biztos, hogy kell folytatni. Mi azért megtesszük. Akinek van pénze a tévére, vegye meg, csalódni biztos, hogy nem fog benne. Nemcsak kívül szép, hanem belül is mindent tud, ami kellhet. A képminősége kiváló, elektronikája pedig minden olyan technológiai dologra fel van készítve, ami a következő években fontos lehet. Gondolunk itt a HDR10 és Dolby Vision támogatásra. A legfontosabb üzenet viszont szerintünk az, hogy az LG a C6-os OLED-tévékkel (de valójában az összes 2016-ban piacra dobott készülékkel) megmutatta, hogy a technológia gyermekbetegségeit sikerült leküzdeni. Ha még az árakon is sikerül kicsit csiszolni, könnyen lehet, hogy a következő években az LG fogja uralni a csúcskategóriás tévék piacát.

AZ LG OLED55C6V-t az LG-től kaptuk kölcsön a teszt idejére, köszönjük! A tévé ára kb. 850 ezer forint.

Use the pager below
//
Pages1/2
2. / Képminőség, hangminőség, extrák és összegzés