Adattárolás fénnyel

Valerio Pruneri, a Barcelonai Egyetem Fotonikus Tudományok Intézetének lézer-fizikusa egy új koncepciót mutatott be az adatok tárolása terén: az adattároló cella fénnyel írható és olvasható, nagyon jól miniatürizálható, a bele írt adatokat pedig nagyon sokáig megőrzi. Az ötletet Harish Bhaskaran (Oxford-i Egyetem, Angila) és Wolfram Pernice (Karlsruhe-i Egyetem, Tecnológiai Intézet, Németország) közösen valósították meg. Előbbi nanotechnológiai mérnök, utóbbi villamosmérnök. A memóriacellában az újraírható CD- és DVD lemezekről ismert GST (germánium, antimon, tellúr) film található parányi méretben, ehhez készítettek egy fényvezetőt az áramkörön (fénykörön?) belül. Azt eddig is tudtuk, hogy a GST kristályos illetve amorf állapotában másképpen veri vissza a fényt, az viszont csak ez után derült ki, hogy a visszavert/elnyelt fény aránya is változik.

A kép bal oldalán látható fény erősségét változtatták. Erős fény után a lehűlő anyag amorffá vált, valamivel kevesebb fény hatására pedig visszaállt eredeti kristályos formájába (itt nagyon kevés fényt ver vissza). Még kevesebb fénnyel olvasták a cellát, a visszavert fény erősségét pedig mérték. És itt következett az áttörés: ha az íráshoz több, különböző hullámhosszú fénysugarat használtak, azok minőségétől függően változtatni tudták, hogy a GST milyen arányban változzon kristályos, illetve amorf formába. Ezt 10 százalékonként léptetni tudták, így egyetlen cella tíz állapotával a későbbi adattárolókban nagyon magas adatsűrűség is elérhető lesz (a 8 bit mellett pedig 2 bit hibajavításra is felhasználható, ha úgy gondolják). Mivel az optikai eszközökben a veszteség alacsonyabb, mint az árammal működő alkatrészekben, a jövő processzorai sokkal gyorsabbak és energiatakarékosabbak lehetnek, mint ma. Persze még elég hosszú az út odáig.