Panasonic Viera TH-42PY85P
Márciusban a 11. generációs panel bejelentésekor a Panasonic új kort jövendölt a plazmák történelmében: a japán gyártó az elődöknél jobb teljesítményt ígért, kisebb fogyasztás mellett. Tesztünkben a 42 colos, Full HD felbontású TH-42PY85P segítségével derítettük ki, hogy a tévé a gyakorlatban is képes-e mindarra, amire papíron.
Külső
A TH-42PY85P alapvetően ugyanarra a dizájnra épül, mint korábbi Panasonic LCD-tévé tesztünk alanya, a TX-37LZD85F. A külsővel kapcsolatban sok újat ennek fényében nem tudunk mondani; a tévét továbbra is konzervatívnak tartjuk, ami persze nem feltétlenül jelent hátrányt. (Akit érdekelnek a részletek, "lapozza fel" korábbi tesztünket itt.)
Bár a tévék előlapja a megtévesztésig hasonlít egymásra, az enyhén tükröződő felület és a panel jellegzetes színe elárulja, hogy ezúttal nem LCD tévével, hanem plazma megjelenítővel van dolgunk. Ebből adódóan néhány további eltérés is akad: a tévé roppant nehéz (és nemcsak a plusz 5 col miatt), valamint aktív hűtés került rá. A hűtés szerencsére nem vészes, s mivel összesen hat ventilátor mozgatja a levegőt, mindegyik alacsony fordulatszámon, csendben üzemel. A ventilátorok legfeljebb éjszaka hallhatók, de hangjuk ekkor sem zavaró.
A csatlakozók mennyiségén a Panasonic nem szokott túlságosan variálni, így ennél a tévénél is a szokásos analóg bemenet-csomag, valamint három HDMI 1.3-as csatlakozó áll bevetésre készen.
A digitális bemenetekből kettő hátra, egy a tévé bal oldalára eső oldalsó panelre került. Az oldalsó panel fülhallgató kimenetet is tartalmaz. Jobb oldalt egy apró fedél alatt a kezelőszervek és az elmaradhatatlan SDHC kártyaolvasó található.
Belső
A TH-42PY85P a japán vállalat G11, azaz 11. generációs paneljére épül. Ennek egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a korábbi modellekével megegyező fényerőt kb. 50%-os energiamegtakarítás mellett képes produkálni. Optimális beállítással 269 Wattos átlagos fogyasztást mértünk, ami kb. 20%-kal magasabb csupán, mint egy hasonló méretű LCD-tévé felvett energiamennyisége, s ez igen jó adatnak tekinthető. (A maximális fogyasztás egyébként 385 Watt, teljesen fehér kép megjelenítése esetén.) A fogyasztási adat még jobbnak tűnik, ha hozzávesszük, hogy a panel valós Full HD felbontást, azaz 1920×1080 pixeles részletességet kínál.
Felsőkategóriás termékről lévén szó, a TH-42PY85P elektronikája a 100 Hz-es megjelenítést és a 24p-t egyaránt támogatja. A 100 Hz-es megoldás frame interpolation technológiát használ, azaz a Vreal Pro 3 engine a meglévők közé újabb képkockákat számol ki. Erre utal a technológia fantázianeve is: a cég Intelligent Frame Creationnek nevezte el megoldását. Alapvetően egy jól használható megoldás, azonban, ahogyan az hamarosan kiderül, bekapcsolása nemcsak előnyökkel jár.
A gyári adatok alapján a tévé valós kontrasztaránya 30 000:1-hez, s bár a maximális fényerőre vonatkozóan nincsen adat, a méréseink alapján valószínűsíthetjük, hogy ez 300 cd/m².
Képminőség I
A tesztelést ezúttal is a gyári beállítások értékelésével kezdtük. A színhűséget illetően a tévé teljesen átlagosan teljesített; alapbeállítás szerint a kép túlszaturált volt (deltaE=8,54). A színek emellett enyhén kékbe hajlanak, de ez szerencsére alig érzékelhető. A Meleg beállítás, ami elméletileg 6500K-s színhőmérséklet lenne, a TH-42PY85P esetében 7117 Kelvines, tehát tényleg kicsi a különbség. Egy funkciógazdag menüvel ezt simán lehetne korrigálni, a Panasonic tévéje azonban a hagyományoknak megfelelően sem a fehéregyensúlyt, sem az RGB értékeket nem engedi kézzel módosítani.
A legjobb beállításokat a következő helyen találtuk meg (a skálák számozatlanok, az adatok a minimum értékekhez képest értendők): fényerő 19, kontraszt 33, színtelítettség 28, képélesség 0-2, ízléstől függően, színhőmérséklet meleg, színkezelés ki, P-NR (zajszűrés) ki. Ezeket az értékeket sötét szobában határoztuk meg, ha a tévét nappal nézzük, emelni kell a fényerőn, különben a sötét részeken veszítünk a részletgazdagságból.
Fenti beállításokkal 3422:1-es kontrasztot mértünk, ezzel a Panasonic plazmája simán veri a legjobb LCD-tévéket is. A jó eredmény a kiváló feketének köszönhető: a mérések alapján a fekete fényessége csupán 0,06 cd/m² volt. Csak emlékeztetőül, az LCD-tévék esetében a kontraszt jellemzően 1500:1, vagy ez alatti, a fekete fényessége pedig 0,2-0,4 cd/m² körüli.
Update: a Panasonic közleményt adott ki a plazmatévék feketeszintjével kapcsolatban, amelynek lényege a fenti linken olvasható el.
A működési technológia mindemellett további előnyöket is nyújt, ezek egyike, hogy a fényerő eloszlása tökéletesen egyenletes.
Nem számít továbbá, hogy a panelt milyen szögből nézzük.
Mivel a plazmatévéknek gyakorlatilag nincs válaszideje sem, a PixPerAn tesztben is tökéletes eredményt kapunk. Ez azonban egy rövid kiegészítést igényel: a tökéletesség ugyanis csak abban az esetben igaz, ha az IFC-t kikapcsoljuk. IFC-vel a kisautó elmosódik picit, és éppen olyan eredményt kapunk, mint az LCD-tévék esetében az utánhúzás.
Ez tökéletesen igazolja, hogy a 100 Hz-es technológia rontja a mozgókép-felbontást. Érdekes módon állóképeknél is jelentkezik az IFC miatt elmosottság, amit a legjobban a nagykontrasztú helyeken, például a betűk szélén figyelhetünk meg.
