Nem szívbajos a Mercedes

Tegyük fel, hogy önvezető autónk éppen egy hídon száguld, amikor a járdáról elé lép pár óvodás. Mit tegyen? Üsse el, és nagy valószínűség szerint ölje meg őket, vagy inkább rántsa el a kormányt, és haljanak meg az utasok, amikor becsapódik a 100 méterrel lejjebb zúgó folyóba?

Ez a kérdés azért érdekes, mert a felmérések szerint az emberek túlnyomó része azonnal rávágja, hogy természetesen az utóbbi a kívánatos – de aztán kiderül, hogy persze csak abban az esetben, ha nem ő ül a kocsiban. A végeredmény tehát az, hogy ha morális szempontból helyesnek ítélt módon programozzuk az önvezető autót, senki sem fogja megvásárolni őket.

A Mercedes talán éppen ezért érzi úgy, hogy a helyes döntés az lesz, ha az általuk tervezett gépjármű elsősorban az utasok testi épségére ügyel, és mindent ennek rendel alá. A mi véleményünk pedig az, hogy ez jó döntés – és hogy miért? Mert az önvezető autók elterjedése önmagában is csökkenti a közlekedés többi résztvevőjére leselkedő veszélyeket, tehát ha úgy programozzuk őket, hogy aztán nem találnak vásárlóra, áttételesen több embert ölünk meg, mint egyébként. A másik, hogy a közlekedés többi résztvevőjének biztonságáról más eszközökkel hatékonyan lehet gondoskodni egy önvezető autókból álló környezet esetében – az előbbiekben említett hídnál például egy magas korlát hatékonyan akadályozná meg, hogy az óvodások az úttestre lépjenek.