Sennheiser MX W1

MP3-lejátszóval segített edzés, számítógépes zenehallgatás a munkahelyen, tévénézés miközben a család alszik... csak három példa, amikor a fülhallgató nélkülözhetetlen. Igen ám, de a csúcsminőségű hangot biztosító fülesek mind vezetékesek, márpedig a drótokkal folyton csak gond van: mindenbe beleakadnak, elszakadnak, lejön róluk a szigetelés. Sajnos eddig nem sokat tehettünk ellenük: vagy kibírtuk a vezetékezést, vagy a vezetéknélküliségért cserébe lemondtunk az igazán jó hangminőségről. Ha kisméretű fülhallgatóra vágytunk, az egyetlen szóba jöhető technológia a Bluetooth volt, amely azonban még az A2DP profillal sem nevezhető igazán hifi-kompatibilisnek.

Most azonban a Sennheiser MX W1 személyében piacra került az első Kleer technológiás vezeték nélküli füles. A gyártó hírnevét ismerve biztosak lehettünk abban, hogy a hangminőséggel nem lesz problémánk – és nem is csalódtunk, a hangzás tényleg fantasztikus volt. Na de ne siessünk ennyire előre!

Az MX W1 nem éppen olcsó, de pénzünkért cserébe nagyon igényes kivitelt kapunk, ami kicsit csökkenti a fájdalmat. A nagyméretű dobozban gondosan habszivacsba nyomva lapul a két fülhallgató-fél, a töltő és az adóegység is. Kapunk még többféle gumialkatrészt a fülünkhöz való minél tökéletesebb illesztés biztosításához, tokot, töltőt és kábelt is.
A fülbe dugható egységek maguk elég futurisztikusan néznek ki – mivel nem hallójáratba nyomható változatok, a mérnököknek elég nehéz dolguk volt annak megoldásával, hogy ne hagyjuk el őket. Ennek érdekében egy külön kiálló rész fülkagylónkba akaszkodik. Ennek a kiálló résznek a méretét tudjuk különböző gumibetétekkel változtatni, ráadásul az egész füles-egységet is elforgathatjuk. Így elméletileg bármilyen fülben kényelmesen használható a W1 – de tapasztalatunk szerint hosszabb távon azért nem egészen komfortos a viselése (vagy csak nem próbálkoztunk eleget a finomhangolással). A fülhallgatók feltöltésére több lehetőségünk van: használhatjuk a mellékelt dokkolót, ami egyszerre tölti mindkettőt, miközben a tápegység két kábeléből csak egyet használ (a másikkal az adót kell töltenünk), vagy tölthetjük dokkoló nélkül, a táp mindkét vezetékét felhasználva is őket. A dokkoló használata azért ajánlott, mert védi is a füleseket.

Az adó egy apró, de viszonylag súlyos dobozka, amelyet a mellékelt tépőzáras szalagokkal például MP3-lejátszónkhoz is rögzíthetünk. Egy darab közönséges jack-dugóval rendelkezik.
Tölteni a mellékelt tápon kívül USB-ről is lehet az egész rendszert, és olyan kábelt kapunk, amely egyszerre két alkatrész töltésére is képes. A gyártó mindenesetre figyelmeztet bennünket, hogy az áramfelvétel meghaladhatja az 500 mA-t, tehát csak óvatosan az USB-s töltéssel, nehogy elfüstöljön alaplapunk. Az egész cucc egyben elfér a mellékelt kis bőrtáskában, így nem kell sem sérüléstől, sem valamelyik alkatrész elvesztésétől tartanunk.

Az MX W1 kezelése igazán pofonegyszerű – csatlakoztatás, bekapcsolás, és ennyi – nincs szükség bonyolult párosításra vagy kódok beütésére. A hangminőség jó, sőt, kiváló: olyan, mint amit a Sennheisertől el is várunk. Nem csak a basszus, de a magas tartomány is kellően levegős, nem érződik semmiféle bezártság vagy korlát, ami a korlátozott átvitelű vezetéknélküli rendszereknél oly zavaró.
Mivel nem „bedugós” fülesről van szó, az egészen mély tartományban természetesen nem tökéletes az átvitel, ráadásul a külső zajokat egyáltalán nem szűri, közlekedési eszközben tehát akár el is felejthetjük a minőségi zenehallgatást. Ha otthon, tévézésre használjuk, a 10-12 méteres hatótáv bőven megfelelő lesz, a közel három órás üzemidő pedig elég szinte bármilyen filmhez.

Összegzés

Mindent összevetve, az MX W1-et egy kiváló, bár kissé drága vezeték nélküli fülhallgatónak tartjuk, amellyel a minőségi zenehallgatás sem lehetetlen. A zajszigetelés kicsit hiányzik belőle, de a Kleer technológia nagyon meggyőző volt.

A Sennheiser MX W1-et az Audio Partner Kft.-től kaptuk tesztre. A készülék ára 72 400 forint.

Értékelés: