Ilyen lehet a cunami biztos atomerőmű
Anélkül, hogy a katasztrófa valódi okait fejtegetnénk, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az emberek ma kevésbé bíznak az atomerőművek biztonságában, mint három éve. Ez persze nem jelenti azt, hogy a világ azonnal lemondott volna az atomenergiáról, és valószínűnek tűnik az is, hogy belátható időn belül nem is fog – ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy súlyos baleset soha többet ne forduljon elő. Az MIT kutatói többek között arra is keresik a választ, hogyan lehetne olyan létesítményeket üzemeltetni, amelyek védettek a természeti katasztrófák ellen. És most úgy tűnik, hogy van is egy elméleti megoldás: az óceánba kell építeni az atomerőműveket. A víz közelsége számos előnnyel jár: a szökőár mély vízben kevésbé veszélyes, a földrengések szintén nem keltenek akkora energiát, hogy az problémát okozon. Ráadásul korlátlan mennyiségben állna rendelkezésre hűtő közeg, így még attól sem kellene tartani, hogy a hűtésrendszer meghibásodása esetleg magolvadáshoz vezet. Az MIT koncepciója szerint az atomerőműveket a parttól néhány kilométerre, lebegő, de a mélybe nyúló platformokra lehetne telepíteni.
A kutatóintézet egyelőre csak az előnyökkel foglalkozik, de nyilván azért hátránya is van az ilyesfajta megoldásoknak. Egyrészt mindenre sosem lehet felkészülni, tehát a katasztrófát tökéletesen sosem lehetne kizárni, egy balesetnél azonban a normál működés közben előnyt adó helyszín komoly akadályokat is jelenthet. Nehezebb és lassabb lehet például a létesítmény megközelítése, ha pedig kontrollálatlan módon jut víz az építmény belsejébe, akkor az a javítási és helyreállítási munkákat is megnehezítheti. A legrosszabb esetben, ha radioaktív szennyeződéssel kellene szembenézni (ami nem a levegőbe, hanem a vízbe jutna), akkor adott esetben az is hátrány lehet, hogy sokkal nehezebb lenne védőburkot emelni az atomerőmű köré, ami komolyan megnehezítené a károk minimalizálásának folyamatát.
Az ötlet ennek ellenére nem rossz, de egyelőre nem tűnik úgy, hogy az atomerőművekkel kapcsolatos aggályokat teljesen el lehetne oszlatni a segítségével. Meglátjuk, hogy az MIT szakemberei jutnak-e valamire a továbbiakban, és esetleg el tudják-e mozdítani a projektet olyan irányba, hogy idővel a gyakorlati megvalósításon is érdemes legyen elgondolkodni.

