Sharp BD-HP22S teszt

Általánosságban véve a japán gyártól Blu-ray lejátszói egyelőre kevés különleges extrát nyújtanak, sokaknak a legfontosabb plusz talán az MKV lejátszási képesség lenne, ám a Sharp, a Sony és a Panasonic termékeiből ez hiányzik - egyelőre legalábbis, mert a Sony és Panasonic CES-en megismert készülékei között már lesznek olyanok, amelyek az MKV-kat is kezelik majd. Mostani tesztünk alanya, a Sharp BD-HP22S viszont csak az alapfeladatokra koncentrál – ami egyébként nem feltétlenül baj, feltéve, hogy a szolgáltatásokhoz mérten az árcédula is mérsékelt.

Külső

A Sharptól megszokott módon a lejátszó eléggé konzervatív külsőt kapott, na meg persze fényes fekete előlapot, ami nemcsak a saját gyártású tévékhez, hanem szinte minden kapható LCD- és plazmatévéhez kiválóan passzol. A formavilág nem teljesen szögletes, a borítás felső része az előlaphoz közeledve kissé lefelé hajlik, így a lejátszó szemből nézve kicsit vékonyabbnak tűnik, mint amilyen valójában. A méretekre viszont így sem panaszkodhatunk, teljesen evidens, hogy a készüléket bármilyen hifi állványon el tudjuk helyezni: az elődhöz képest 1 cm-rel, 5,8 cm-re csökkent a magasság.

Bár nagy divat a teljes szélességében lehajtható előlap, a Sharp ez esetbe nem élt ezzel a megoldással, egyedül a jobb oldalon elhelyezett tálca az, amely rejtett, és emiatt lehajló rész mögé került. A kijelző középen, a gombok pedig bal oldalt, alul kaptak helyet. A lejátszó külsőre semmi extrát nem nyújt tehát, aminek azért megvan az az előnye, hogy tényleg minden környezetben el lehet helyezni, anélkül, hogy onnan bármilyen szempontból is kilógna.

A hátlapon kevés a csatlakozó. Mindenből csak a legfontosabbakat és legszükségesebbeket kapjuk meg, ami a kép esetében HDMI 1.3-at, kompozit és komponens kimeneteket jelent, a hang esetében pedig optikai digitális valamint sztereo RCA csatlakozókat. Továbbá a BD-Live, de csakis a BD-Live miatt került a készülékre LAN csatlakozó és egy USB port is. (Utóbbi persze szervizelési célokat is szolgál, de ez tesztünk szempontjából nem igazán érdekes.) A hátoldalon mindezen kívül egy ventilátor is helyet kapott, amely folyamatosan működik, szerencsére nem túl hangos. Zavarónak nem mondhatjuk, de mégis furcsa, mert más gyártók nagyobb fogyasztású Blu-ray lejátszók esetében is meg tudják oldani a hűtést légkavaró nélkül.

Belső

Habár belül az alapvető hardver nem sokat változott, a lejátszó tudása több ponton is eltér az elődtől. Pluszt jelent a BD-Live támogatás, amely alapból nem teljes; belső memóriája nincs a készüléknek, ezt nekünk kell biztosítani, egy USB stick segítségével. A BD-Live támogatás gyakorlati haszna mindemellett erősen megkérdőjelezhető (persze ez nem a Sharp hibája), nemcsak az itthon kiadott lemezek között kevés a BD-Live tartalommal ellátott korong, hanem az egész világon, számuk csupán néhány száz körülire tehető mindösszesen.

A lejátszó hangkezelés terén sem váltja meg a világot: dekódolni csak sztereoban tud, az AC3, DTS, Dolby Digital Plus, a Dolby TrueHD, a DTS-HD sávokat eredeti minőségben csak az optikai kimeneten keresztül vagy a HDMI kábelen keresztül tudja külső erősítő felé továbbítani. Más kérdés, hogy a dekódolásnak értelme sem lenne, mert a hátlapon csak sztereo RCA analóg csatlakozókat találunk. A lényeg tehát az, hogy amennyiben igényes hangot szeretnénk, mindenképpen szükségünk lesz külső erősítőre is.

A formátumtámogatás összességében nézve ennek ellenére javult, a készülék az MPEG-2, a H.264 és a VC-1 mellett a DivX videokat is kezeli, emellett lejátszhatók az MP3 és WMA fájlok, valamint JPEG képeket is nézegethetünk. Szinte hihetetlen, de az előd, a BD-HP21S-hez képest a DivX, az MP3 és a WMA is pluszt jelent. A Sharp Blu-ray lejátszója videofájlok visszajátszására ezzel együtt sem igazán alkalmas, mert csak az SD AVI-kat támogatja, ráadásul azokat is csak akkor, ha DVD-re írjuk ki őket. USB stickről egyébként a zenéket és képeket sem tudtuk megnyitni, ez a csatoló tényleg csak a BD-Live valamint a firmwara frissítés lehetősége miatt került a lejátszóra!