LG 50PS8000 teszt

Képminőség II

A vártnál alacsonyabb kontrasztarány ellenére a tévének egyáltalán nincs rossz képe. A színprofilok között viszont véleményünk szerint nem érdemes kapcsolgatni; a THX-ről korábban már esett szó, a Sport profil esetében pedig az kifogásolható, hogy az elektronika feleslegesen túlélesíti és túlszínezi a képet.

A 600 Hz-es képfrissítés ennél a tévénél is jól működik, a szintetikus tesztben az elmosódás gyakorlatilag teljesen megszűnt. A képernyő alján futó betűkkel viszont az elektronika nem boldogult, az elvileg fehér betűk hol kékes, hol vöröses árnyalatot kaptak. Ugyanez igaz a mozgó háttér előtt lévő statikus elemekre is (jellemzően a tévélogókra), amelyek mellett gyakran enyhe szellemkép jelent meg. A zajszűrés és az élkiemelés felejthető, mindkettőt tartsuk kikapcsolva.

Nagyjából 3 méternél van az a távolság, ahol a 720 és 1080 soros forrás között még lehet különbséget tenni, ennél messzebbről már mindegy, hogy 720 vagy 1080 soros tartalmat nézünk. Ezekkel az eredmény értelem szerűen sokkal jobb lesz, mint tévéadásokkal vagy DVD lemezekkel – amelyek egyébként szintén nem rosszak, de a színek a HD adásokhoz képest ennél a tévénél is mosottnak tűnnek.

Számítógépes összeköttetésnél zavaró lesz a beégés elleni védelem, ami látható mértékben tolja el a pixeleket; filmnézés közben ez fel sem tűnik, azonban, mivel a számítógépes használat során jellemzően egy pontot követünk, jól látható – s ugyanígy észrevehetjük akkor is, ha a menüben navigálunk.

Clear Voice II

A hangminőségről sokat ezúttal sem szeretnénk beszélni, aki komolyabban akar mozizni, az a a két 10 Wattos hangszórón úgyis legfeljebb csak nevet. Egyetlen tulajdonságára szeretnénk csak kitérni a tévének: megtalálható benne a Clear Voice II beszédhang-kiemelő megoldás, ami képes rá, hogy csak az emberi hang jellemző frekvenciatartományát emelje ki. A tapasztalatok alapján ez valóban működik, és este nagyon jól ki is lehet kihasználni, amikor a lehető leghalkabban szeretnénk a tévét nézni - így sem maradunk le a dialógusokról.

Menüredszer

Az LG nemrégiben megújult menürendszere nagyon jó átmenetet képez a sok lehetőséget nyújtó és a felhasználóbarát megoldások között. A funkciók összesen nyolc csoportba kerültek, amelyek tartalmazzák az összes fontos alapbeállítást, illetve esetenként (például a képjellemzőknél), az almenüket is.

Ha haladónak érezzük magunkat, és a részletes beállításokat is piszkálgatni szeretnénk, kissé kaotikussá válik a kezelés. Habár minden szükséges és kevésbé szükséges opció megtalálható a szoftverben – fehéregyensúly, gamma, színhőmérséklet, stb – ezeket ömlesztve kapjuk.

A leggyakrabban használt funkciókat a Q.MENU gombbal érhetjük el; ez egy forgótárcsa szerű ábrát hoz fel a képernyőre, amellyel – többek között – a képarányok vagy a színprofilok almenüje érhető el. Elsőre fura megoldás, de meg lehet szokni.

A távirányító szintén új; összességében jól használható, egyedüli gondja az, hogy a forgótárcsás megoldás miatt egy-két gyakrabban használt funkciónak nincs dedikált gombja.

Extrák

A tévén nincs fülhallgató kimenet, ennek ellenére nézhetjük csendben a tévét, mert van beépített BlueTooth (2.0), amivel bármilyen hangkeltésre alkalmas BT eszközt a tévéhez csatlakoztathatunk. A telepítés az eszköz megkeresésével együtt is csupán egy percig tart. A teszt során egy Nokia BH-200-at csatlakoztattunk, amely tökéletesen működött. A szoftver intelligens, a telefont, számítógépet nem ajánlja fel csatlakozásra, fülhallgató csatlakoztatásakor pedig automatikusan némítja a hangszórókat.

Az oldalsó USB csatlakozó bármilyen USB-s adattárolót fogad. Kipróbáltuk merevlemezzel és USB kulccsal is; az elektronika több partíciót is felismer (legfeljebb négyet) és kezeli az NTFS köteteket is. Képeket, zenéket és videókat játszhatunk le – az adattároló csatlakoztatásakor felugrik egy ablak megkérdezni, hogy melyiket szeretnénk.

A fájlok megjelenítése épp olyan, mint egy számítógépes fájlkezelővel, balra pedig az aktuálisan kiválasztott tartalom előnézeti képét is láthatjuk. Képekből a tévé csak a JPEG fájlokat kezeli, viszont ezeket akár 15360×8640 felbontásig is. Van diavetítés és képtörlési lehetőség, emellett, ha az adattárolón zene is van, akár aláfestést is kérhetünk. Ez a funkció éppen úgy működik, mint a BD-370 esetében. Zenéből szintén korlátozott a formátumtámogatás, csak az MP3 fájlokat ismeri a készülék.

A legfontosabb persze a filmlejátszás lenne, ám ezen a téren nem lehetünk teljesen elégedettek. Az 50PS8000 sokféle formátumot ismer, de nem eleget, és vannak megszorítások is. A megnyitható konténerek a következők: DAT, MPG, TS, VOB, MP4, DIVX, AVI, RM, MKV. Ezekben RM, DivX (3/4/5/6), XviD illetve MPEG-1/2/4 (beleértve a H.264-et is) kódolású videók lehetnek, a hang pedig MP3, AAC, HEAAC, LCMP és AC3 lehet (feliratok: SSA, SRT, SUB, ASS, PSB). A felsorolásból a DTS mindenképpen hiányzik, ám ennél is nagyobb baj, hogy legfeljebb 1080i felbontású videókat játszhatunk le, azaz a teljes HD felbontású MKV-k többsége kilőve. Kár, mert amúgy a videók kezelése jól lett megoldva (jó a gyorskeresés, az átméretezés, stb).

Összegzés

Nagy képátló, jó képminőség, egyedi dizájn, használható menü és használható távirányító – ezek az LG 50PS8000 legjobb tulajdonságai, no meg az, hogy mindemellett nem is kerül sokba. Relatív persze, mert a 400 ezer forintos árát azért nem tudja mindenki zsebből kifizetni. Az extrák közül a BT 2.0-t nagy ötletnek tartjuk, az viszont kár, hogy az MKV támogatás nem tökéletes. Pedig az LG-nek van jó „mkv lejátszója”, a BD-370 személyében.

Az LG 50PS8000-ret az LG-től kaptuk tesztelésre. A tévé ajánlott végfelhasználói ára 400 000 forint.