Intel X25-M G2 SSD 160 GB teszt
Gyakorlati tesztek
A valós környezetben nyújtott teljesítmény méréséhez tesztprogramok helyett néhány olyan helyzetben izzasztottuk meg az X25-M-et, amelyek egy tipikus user életében otthon vagy az irodában előfordulhatnak. Telepítettünk rá Windowst, végeztünk fájlmásolást, programokat indítottunk illetve ezeket természetesen kombináltuk is. A teszteket igyekeztünk úgy összeválogatni, hogy minden tipikus területet lefedjünk.
Windows Vista telepítés, alkalmazások futtatása
Elsőként feltelepítettük a Windows Vista Ultimate verzióját egy virtuális gépre.
A leggyorsabban az SSDSA2M160G2GC esetén végeztünk, de az első generációs SSD, sőt, a HDD-k sem maradtak le sokkal - ebből a tesztből jól látszik, hogy a szintetikus tesztek eredménye mennyire csalóka. Az operációs rendszer indításakor sem túl nagyok az időkülönbségek, bár azt hozzátennénk, hogy gyakorlatilag szűz rendszert vizsgáltunk, egy telepakolt Windowsnál valószínűleg nagyobb különbség adódna.
Az alkalmazások elindításakor abszolút értékben egészen apró különbségeket mértünk csak, leginkább úgy jellemezhetnénk a dolgot, hogy az Intel új (és régi) SSD-jét használva a hétköznapi programok gyorsabban megnyílnak, ám a felhasználói élményt nem igazán befolyásolják.
Persze észrevehető, hogy a Word nem 1,5 másodperc alatt töltődik be, hanem 0,7 s alatt, és az is, hogy a Firefoxnak is elég 3,5 másodperc a korábbi 5 helyett, de valljuk be, ez nem igazán érdekel senkit (ezeket az adatokat már nem virtuális környezetben mértük).
Éppen ezért kicsit komolyabb programokkal is lemértük, hogy mit tud az X25-M G2: a Photoshop CS2, az ACDSee és egy extrákkal telepakolt Flight Simulator 2004 segítségével. A Photoshop esetében az elindítás időtartama mellett lemértük egy előre rögzített műveletsor elkészítésének idejét. Az ACDSee-ben megnyitottunk egy 3900 képet tartalmazó mappát és megnéztük, mennyi idő alatt készülnek el az előnézeti képek, míg a Flight Simulator 2004-nél a játék elindításának időtartama mellett egy kiválasztott repülés betöltési idejét vizsgáltuk meg.
A grafikonokon jól látható, hogy az előnézeti képek generálását leszámítva az X25-M volt a leggyorsabb, a HDD-k lemaradása pedig tetemes - ezek már olyan eltérések, amelyek esetenként a felhasználói élményt erősen befolyásolják. Még egy fontos tapasztalat, ami a grafikonokon nem látszik: a Flight Simulator eléggé merevlemez-igényes, s mivel folyamatosan sok fájlt kell beolvasnia, normál HDD-vel gyakran előfordul, hogy néhány tizedmásodpercre „megakad”. Az X25-M-mel (mindkét verzióval) ezt nem tapasztaltuk.
Fájlmásolás, víruskeresés
A fájlmásolási teszt első lépéseként átmásoltunk az SSD-re egy 11,1 Gbájtos, összesen 75000 fájlt tartalmazó mappát. A mappa vegyesen tartalmazott egészen apró és nagy (néhány megabájtos) fájlokat is. Miután ezzel megvoltunk, az egész mappát átmásoltuk a második partícióra.
A teszteredmények alapján jól látszik, hogy a meghajtón belüli másolásnál szintén fontos tényező az elérési idő; habár a 3,5 colos HDD a lemez elején sokkal gyorsabban ír, mint az Intel SSD, összességében mégis ez utóbbi végzett hamarabb a feladattal.
A fájlmásolási tesztünk harmadik állomásán egy 12 Gbájtos MKV-t duplikáltunk úgy, hogy az egyik hangsávot eltávolítottuk. Ez a művelet természetesen egyszerű másolásként fogható fel. Mivel sok kicsi helyett egy nagy fájllal dolgoztunk, számítani lehetett rá, hogy kisebb lesz az SSD-k és a HDD-k közötti különbség. Oly annyira, hogy a 3,5 colos merevlemezünk ebben a tesztben gyorsabbnak bizonyult, mint az Intel első generációs SSD meghajtója.
A két SSD és a Samsung 1 Tbájtos HDD-je egyaránt 3,5 perc körül végzett, köztük csupán 27 másodperc volt a különbség. A notebook HDD értelemszerűen lemaradt, ami a kicsi cache-nek, az 5400 rpm-es fordulatszámnak, a lassú elérési időnek és a lassú adatátviteli tempónak is köszönhető.
Tipikusan aprólékos munka a víruskeresés; egy 90 ezer fájlt tartalmazó mappa átvizsgálására utasítottuk vírusirtónkat. Az Intel új SSD-je ismét első helyen végzett, a merevlemezek pedig csúnyán lemaradtak, még a 3,5 colos meghajtónak is közel kétszer annyi időre volt szüksége a fájlok átvizsgálásához, mint a győztesnek. A teszt mindemellett kicsit torzítja a valóságot, mert manapság a folyamatosan aktív víruskeresők miatt a legritkább esetben van csak szükség arra, hogy mappákat vizsgáljunk át kártevők után kutatva.
Multitasking
A minimális elérési idő miatt leginkább akkor várhatjuk, hogy egy SSD megmutassa, mit is tud valójában, ha egyszerre több feladatot is el kell látnia.
Elsőként az MKV fájllal végzett műveletet és a víruskeresést futtattuk le párhuzamosan. (A víruskeresést az MKV másolásának megkezdése után 30 másodperccel indítottuk el.)
Nos, az eredmények ez esetben is önmagukért beszélnek. Az MKV fájl átmásolása a G1-es és G2-es SSD-vel alig tartott tovább annál, mintha csak ezt az egy műveletet végeztük volna, míg a 3,5 colos HDD-nek a háromszor, a 2,5 colos HDD-nek kétszer annyi időre volt szüksége, mint eredetileg. A víruskeresés az SSD meghajtók esetében kétszer, a HDD-k esetében háromszor annyi ideig tartott - és ez igaz a teljes feladat elvégzésének idejére is.
A második tesztben tömörítés nélkül elkezdtük becsomagolni a 75000 fájlt tartalmazó mappánkat, s ezzel párhuzamosan elindítottuk a virtuális gépre telepített Windowst. Itt a fő paramétert az operációs rendszer elindításának időtartama jelenti, amiben - nem meglepő módon - ismét az SSD-k kerültek az élre.
Érdekes, hogy a szintetikus teszteknél tapasztalható „nagy” különbség ellenére a két SSD szinte ugyanazt a tempót hozta.
Habár ennél sokkal több multitasking környezetet lehetne teremteni, a lényeg ebből a két tesztből is jól látszik: ha az adattároló egyszerre két feladatot is végez, akkor rengeteg időt lehet spórolni azon, hogy nem kell az író-/olvasófejet ide-oda mozgatni.
Fogyasztás, zajszint, melegedés
Az SSD-k és az asztali merevlemezek fogyasztását igazából felesleges összevetni, az SSD a villanyszámlán úgysem hozná be soha az árát. A 2,5 colos meghajtóval már más a helyzet, mert egy notebook rendelkezésre állási idejét érezhetően befolyásolja, ha nem normál HDD, hanem SSD dolgozik benne. Az X25-M készenléti állapotban 0,075 wattot fogyaszt, ami írásnál/olvasásnál 0,15 wattra emelkedik. A referenciaként használt HM320JI ezzel szemben 0,25 wattot fogyaszt üresjáratban és 2 watt körül eszik, ha dolgozik is. Jóllehet, ez a kis különbség nem váltja meg a világot, a notebookok átlagos 15-20 watt körüli fogyasztását alapul véve azonban arra elég lehet, hogy kb. 5-10%-kal megnövelje az üzemidőt.
A zajszint és a hőtermelés tekintetében - mozgó alkatrész hiányában - ismét az SSD-nél az előny, egyik sincs ugyanis.
Összegzés
Teljesítmény szempontjából nagyon is meggyőző az új X25-M széria, persze nem is vártunk mást, hiszen az előd is nagyszerűen teljesített. Az SSDSA2M160G2GC majd minden tesztben az első helyen végzett, ennek ellenére mégsem ajánljuk mindenkinek. Aki otthon csak internetezik, megnézi a leveleit, esetleg néha lenyom egy pasziánszpartit, az szinte biztos, hogy észre sem venné, ha egyik napról a másikra SSD-re cserélnék a gép merevlemezét. Aki azonban komolyabb munkákat végez, sokat játszik, vagy jellemzően több feladatot is futtat egyszerre, már komolyan profitálhat az X25-M képességeiből.
Az összképet két dolog árnyékolja be: az egyik a meghajtó ára, a másik pedig az, hogy az Intel a G2 esetében is bakizott a firmware-rel. Amint megírtuk, a javítást két héten belül ígéri az Intel, remélhetőleg ezt követően újabb probléma már nem merül majd fel.
Értékelés:
Az Intel SSDSA2M160G2GC-t az Inteltől kaptuk tesztelésre.
