HTC Hero teszt

A T-Mobile kínálatában G1 néven futó HTC Dream illetve a Magic után itt a harmadik androidos telefon, a Hero. A készülék már idehaza is kapható, a Vodafone kínálatában. A Hero több szempontból is érdekes: egyrészt formaterve, másrészt „hanyattegeres” kezelése, végül pedig az operációs rendszere miatt is.

Külső

Akárhogy is nézzük, a Heron rögtön látszik, hogy nem egy közönséges mobiltelefonnal van dolgunk. A tégla formátumú készülék különlegessége, hogy alja ívben bekanyarodik – ezzel egyrészt hasonlít a G1-re is egy kicsit, másrészt kevésbé kényelmes a zsebünkbe rakni, ugyanakkor összhatásában mégis nagyon érdekes.

Első ránézésre meglehetősen vaskos készülékről van szó, pedig a valóságban csak 15 mm a vastagsága – hiába, a hátoldal lekerekítése csalóka. A telefon elvileg három színben érhető el, barnában, fehérben és feketében – mi az utóbbit próbáltuk ki. A fehér változat érdekessége, hogy teflonbevonatú, így az elvileg kevésbé hajlamos a koszolódásra.

Az előlap legnagyobb részét az irányításra is használt érintőképernyő foglalja el, amely 3,2 hüvelykes és 320×480 pixeles. Ez ebben a kategóriában jó, de nem különösebben kiemelkedő, a kép minőségére azonban így sem panaszkodhatunk. Érintésünk érzékelése kapacitív elven működik, és a Hero esetében a multitouch is megoldott. A képernyő alatt egy sor gombot, az alatt egy hanyattegeret illetve két további gombot találunk. Az alsók közül a bal oldali a keresés elindítására szolgál, a jobb oldali pedig a menükben, böngészőben és más programokban a visszalépésre. A képernyő alatti gombokkal (balról jobbra haladva) hívást indíthatunk, visszatérhetünk a kezdőképernyőre, előhívhatjuk az aktuális képernyőhöz tartozó menüt, illetve befejezhetjük a hívást/készenléti állapotba kapcsolhatjuk a telefont.

További gombokat keresgélni szinte felesleges, egyedül a bal oldalra került egy nagyobb billenthető lapka, amivel a hangerőt lehet szabályozni. A felső élen egy 3,5 mm-es jack dugó, alul pedig az USB csatlakozó van, utóbbi adatátvitelre és töltésre is szolgál. A belső memória bővítésére használható microSD-foglalat az akkumulátor burkolata alá került, de használatához nem kell magát az akkut kivenni, sem kikapcsolnunk a készüléket. Egy visszajelző LED és egy fényérzékelő került még a készülékre, a kijelző fölé, a hangszórórács két oldalára. Anyagválasztás és összerakás tekintetében a Hero kiváló – masszív, professzionális készülék hatását kelti.

Dobozában a telefon mellett egy 2 GB-os microSD-kártyát, USB kábelt, felejthető minőségű fülhallgatót és egy, a készülék formatervéhez illő (és a HTC Diamond2 esetében már megismert) töltőt kapunk. Stylus nem jár a készülékhez, sem az Android sem a Hero nem úgy készült, hogy bárhol is szükségünk legyen ilyen kőkorszaki eszközre.

Belső

Szép a külalak, különleges az operációs rendszer – de a hardver szempontjából egy elég közönséges készülékről van szó. A 3,2”-es képernyőről már esett szó, a telefon lelkét pedig egy 528 MHz-es Qualcomm processzor alkotja, 288 MB RAM-mal és 512 MB ROM memóriával kiegészítve. Mobiltelefonként a készülék 850/900/1800/1900 és 2100 MHz-es hálózatokra is képes csatlakozni, tehát 3G-s, ami pedig az adatátvitelt illeti, a HSDPA 7,2 és a HSUPA 2,0 Mbps-os változatát is ismeri. Került bele természetesen WiFi, Bluetooth és GPS, hiányzik viszont az FM-rádió. Helyzetérzékelők természetesen vannak benne, kamerája 5 Mpixeles, autofókuszos, viszont mindenféle vakut nélkülöző. Méretei 113×56×15 mm, tömege pedig 134 gramm.