Nokia E72 teszt

Ez persze nem akkora meglepetés, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi időben a Nokiánál egyre jobban összemosódnak a multimédiás N és az üzleti E széria felső kategóriás készülékei. Az E72 esetében – amely egyenes ági leszármazottja a „tepsi” E61-nek – nemcsak, hogy megkapjuk az E-től elvárható komplett üzleti csomagot (levelezés, Office-fájlok megnyitása, VPN kliens, stb.), nem hiányoznak az N széria funkciói sem: 5 Mpixeles fényképezőgép, DLNA-kompatibilitás, MP3-lejátszó, stb.). Adjuk mindehhez hozzá a teljes QWERTY-billentyűzetet valamint a komoly hardvert, és máris láthatjuk, hogy az E72 személyében a Nokia talán legjobban sikerült telefonját tisztelhetjük.

Külső

A Nokia az E61 megjelenése óta csiszolgatja a „tepsik” kinézetét, amely az E71-el szinte tökéletes lett – az E72 valójában már csak apróbb újításokat hozott, például kicsit szögletesebb, divatosabb vonalakat, valamint szabványos, 3,5 mm-es fülhallgató-aljzatot. A telefon maga természetesen nagyon elegáns, kivitele és anyagválasztása is igényes (a hátsó fedél például acél) – kivétel ez alól az előlapon körbefutó ezüstszínű csík, amely valójában műanyag, és amelynek alsó ívénél az illesztés például nem sikerült tökéletesre.

Az E72 billentyűzete első osztályú: bár a gombok közel vannak egymáshoz, a Nokiának mégis sikerült a méreteket, a nyomáspontokat és a billentyűk formáját úgy eltalálni, hogy két hüvelykujjal nagy biztonsággal és sebességgel gépelhetünk. A szövegbevitel így egyébként véleményünk szerint az E72-vel jobb, mint bármelyik érintőképernyős telefonnal (még a hatalmas HTC HD2 sem ér a nyomába), mivel valóban „érezzük” a gombokat. Természetesen a 39 billentyűre nem fért el az összes karakter és szolgáltatás, így a legtöbb gombnak 2-3 funkciója is van. Nagyon jó megoldás például, hogy az ékezetes karaktereket az adott gomb hosszabb nyomva tartásával is előhívhatjuk, így magyar levelek és SMS-ek írásakor nem muszáj a bal alsó sarokban elhelyezkedő funkcióváltó gombot használnunk.

Az elődökhöz képes erősen kibővült a gombokról elérhető speciális funkciók száma – a szóköz nyomva tartásával például a fényképezőgéphez tartozó LED-et aktiválva zseblámpát kapunk (ha a billentyűzár aktív, akkor ez csak addig ég, amíg a gombot nyomva tartjuk, ha nem aktív, akkor viszont egy újabb hosszú nyomásra kapcsol csak ki), míg a jeleket előhívó Sym gombbal a Bluetooth ki- és bekapcsolását oldhatjuk meg. A néma üzemmódot a Ctrl gombra (jobb alsó sarok) helyezték.

A QWERTY gombok felett helyezkednek el a rendes funkcióbillentyűk. A legalsó sorban a hívást fogadó és visszautasító két gomb van, majd a főmenüt, a naptárat, a névjegyeket és az üzeneteket elérő gombok következnek (ezek funkciói testre szabhatóak). Felül a két „soft” gomb van, középen pedig az optikai görgővel kombinált pad, amelynek LED-es világítása az elmulasztott eseményekről tájékoztat bennünket. Mindezek felett található a fekvő elrendezésű képernyő, felette pedig – a hangszóró jobb oldalán – a fényérzékelő és a másodlagos kamera.

A kezelőszervek listája további négy gombbal válik teljessé. A készülék tetejére került a Power gomb, amellyel Nokia-szokás szerint a főbb profilokat és az energiatakarékos üzemmódot is elérjük, valamint előkészíthetjük a memóriakártyát is a kivételre. E mellett találjuk a fülhallgató foglalatát, a maradék három billentyű a jobb oldalon található: ezek közül kettő a hangerő állítására szolgál, a harmadik, süllyesztett pedig a hangvezérlést aktiválja.

A másik oldalra két puha műanyag fedél alá került a microSD kártyahely és a microUSB csatlakozó, ez utóbbi töltésre és adatátvitelre egyaránt használható. Alulra a másik, szabványos tápcsatlakozót helyezték el (a dobozban a tartozékok között ehhez illő töltőt kapunk), míg a telefon hátoldalán felül a LED-del kiegészített 5 Mpixeles kamerát, mellette pedig a hangszórót láthatjuk.

A vékony acélból készült, ujjlenyomatokat sebesen összegyűjtő hátlap alatt a hatalmas, 1500 mAh-ás akkumulátort találjuk, amelynek köszönhető a kiváló, takarékos használattal akár egy hetes üzemidő is. Méreteit tekintve az E72 remekül eltalált: bár alapterülete 59×114 mm, vastagsága csak 11 mm (nem számítva a kicsit kiemelkedő kamerát), így bármilyen zsebben könnyedén elfér. Tömege az acél hátlap ellenére sem különösebben nagy: 129 gramm

Belső

A beépített hardvert illetően a Nokia nem volt kicsinyes: a Symbian S60 3.2 rendszer akadozásoktól mentes működéséért egy 600 MHz-es ARM processzor felel, amelyet 128 MB RAM egészít ki. A telefon belső tárhelye 250 MB, amelyet alapból a mellékelt 4 GB-os microSD kártyával bővíthetünk. Adatátviteli lehetőségek közül szinte minden a rendelkezésünkre áll: van 10,2 Mbps fel- és 2 Mbps letöltési sebességű HSPA adapter, 802.11b/g hálózati kapcsolat (DLNA kompatibilis a média megosztásához) és Bluetooth is. A készülék kijelzője a cégtől megszokott 320×240 pixeles TFT LCD, 2,4”-es méretben, de itt fekvő elrendezésben. Ez egyébként véleményünk szerint nagyon jót tesz a telefon használhatóságának: a menük, az üzenetek és különösen a weboldalak sokkal jobban néznek ki a szélesebb kijelzőn.

Nem hiányoznak a felsőkategóriát jellemző szokásos extrák sem: van RDS-képes FM rádió, A-GPS, gyorsulásérzékelő és digitális iránytű is. Mindennek köszönhetően az E72 remekül használható navigációs eszközként is – annál is inkább, mert gyárilag telepítve van rá a Nokia most már ingyenes Ovi Maps nevű szoftvere is. A GPS vevő érzékenysége jó, de nem kiemelkedő – ha kikapcsoljuk a hálózati adatforgalmat generáló segédeszközöket, akkor egy percet is várnunk kell, amíg a telefon először megtalálja pozíciónkat (ha kihasználjuk a segítséget, akkor erre 10-15 másodperc is elég).