HTC HD7 mobiltelefon teszt

Hardver

A WP7-es platform sikerének érdekében kitalált szigorú szabályoknak természetesen a HD7 is megfelel: kijelzője 4,3”-os és WVGA felbontású, processzora pedig egy Qualcomm Snapdragon QSD8250, tehát majdnem pontosan ugyanazt kapjuk, mint a Samsung Omnia 7 és az LG Optimus 7 esetében. Az egyetlen eltérés természetesen a kijelző, ami sima LCD, és ezért minősége kicsit elmarad mind az LG, mind pedig a Samsung Windows Phone 7-es telefonjának kijelzője mögött.

A HTC a HD7-be 8 GB belső memóriát épített (az ázsiai modellbe 16 GB került), ezen felül 512 MB ROM-ot és 576 MB RAM-ot találhatunk benne. Ahogy a többi hasonló készüléknél, a memória itt sem bővíthető, bár ez a WP7 memóriakezelése miatt nem is jelentene olyan univerzális megoldást, mint mondjuk az androidos telefonoknál; a behelyezett memóriakártya ugyanis működés közben nem távolítható el adatvesztés nélkül, ráadásul a WP7 által „átformázott” kártyát a PC nem is látja. Ami a további jellemzőket illeti, ezek a Microsoft által elvártaknak megfelelő képet mutatják: 7,2 Mbps le-, de az eddigi versenytársakkal szemben csak 2 Mbps feltöltési sebességre képes HSPA adapter, 802.11b/g/n Wi-Fi adapter, A-GPS, gyorsulásérzékelők, mágneses iránytű, és FM-rádió mind megtalálhatók a telefonban. Nem hiányzik a Bluetooth sem, az 5 Mpixeles fényképezőgép pedig 720p-s videók készítésére is képes.

Kezelői felület

Már többször is említettük, hogy a Microsoft nem teszi lehetővé a gyártóknak a WP7 kezelőfelület átszabását, így tehát a HTC sem használhatja a Sense-et a Windows Phone 7-re épülő készülékein (bár szeretné). Ennek fényében nem meglepő, hogy a HD7 erősen hasonlít az LG Optimus 7-re, még a csempék alapszínének is a zöldet választották, de persze akinek jobban tetszik az eredeti kék szín, a menüben gyorsan visszaváltoztathatja. Emellett a háttérkép lecserélésre is módunk van, de a képernyő nagy részét amúgy is a csempék foglalják el.

Aki olvasta korábbi, Windows Phone 7-re épülő készülékekről szóló tesztjeinket, annak most ismerős részek következnek.

Az eddigi mobil operációs rendszerek, platformok – iOS, Android és Bada – általában hasonló koncepciót képviseltek, így viszonylag könnyű is volt átszokni egyikről a másikra. A felhasználói felületek is alapvetően hasonlóak voltak: egy központi felületen elhelyezett ikonok segítségével lehetett a telefon funkcióit elérni és vezérelni. Ezeknél valamivel többet nyújtanak a widgetek, amelyek már információval is tudnak szolgálni például az időjárásról. A WP7 esetében a tervezők ezt az irányt vitték tovább, de közben teljesen meg is változtatták a kezelői felületet, amely jelen esetben a Metro nevet viseli.

A WP7 alapját a hubok, vagy magyarul csomópontok képezik. Például a People csomópontból kiindulva találunk meg minden, az ismerősökkel kapcsolatos információt és funkciót: itt jelennek meg a Facebook frissítések, a telefonszámok, innen küldhetünk üzenetet és így tovább.

A kezdőképernyőn az ikonok helyén úgynevezett csempéket (tiles) találunk, amelyek a widgetekhez hasonlítanak: a hozzájuk kapcsolódó programok, hubok állapotától függően változtatják kinézetüket. A People hubhoz tartozó csempén például kilenc kis kép váltakozik, amelyeken ismerőseink fotóit láthatjuk, a Naptár csempén a következő találkozónk jelenik meg, a postaládához tartozó tile az olvasatlan levelek számát mutatja, a Marketplace-én pedig többek között az aktuálisan elérhető frissítések száma jelenik meg.

A csempék száma tetszés szerint módosítható. Eltüntetésükhöz csak nyomva kell tartani az adott tile-t, és az máris kiemelkedik a többi közül, jobb felső sarkában pedig megjelenik egy külön ikon, amire kattintva törölhetjük. Újakat a főmenüből érhetünk el, ezt vagy a kezdőképernyő balra húzásával vagy a jobb felső sarokban található nyíl megérintésével hívhatunk elő.

Az egész rendszerről elmondható, hogy apróbb hibáktól eltekintve nagyon mutatós, használata pedig igen logikus és könnyű is. Nem kell sem kézikönyv, sem több hetes próbálkozás, a képernyő elemei önmagukért beszélnek. Nagyon kevés a rejtett funkció is: ami a kijelzőn van, azzal lehet foglalkozni, esetleg az alsó sorban jelenik meg még pár ikon, amelyek soft-billentyűknek felelnek meg. Ha további menüpontok állnak rendelkezésre azt az alsó sáv jobb felső sarkában megjelenő három pont jelzi, ezeket megérintve láthatjuk a rejtett elemeket. Ezek a rejtett elemek sokszor egyébként nem többek az amúgy is látható gombok neveinél (tehát a pipánál OK, az X-nél Cancel).

A főmenüben egymás alatt, egy oszlopban találjuk az összes programot (a Marketplace-ről letöltötteket is) és szolgáltatást, a játékok viszont egy külön csoportba kerülnek. Sajnos magát a listát nem lehet testreszabni, így a szoftverek telepítgetésével egyre többet kell majd keresgélnünk benne. Ha egy elemet „nyomva tartunk”, megjelenik egy kis menü, amivel ezt a kezdőképernyőre tűzhetjük csempeként.

Ismert korlátozása a WP7-nek, hogy nincs igazi multitasking: a korábbi iOS-hez hasonlóan a programok állapotát „fagyasztjuk”, ha kilépünk belőlük, így visszalépés után ott folytathatjuk velük a munkát, ahol abbahagytuk. Ha például egy SMS-t írunk, és megnyomjuk a kezdőképernyőt előhívó középső, Windows jellel ellátott gombot, majd a vissza gombot, ugyanoda kerülünk az SMS-ben, ahol korábban tartottunk. Kellemetlen mellékhatás, hogy rendesen bezárni így viszont nem lehet a programokat. Emellett könnyen el tudunk képzelni olyan alkalmazásokat is, amelyeknél viszont elengedhetetlen lenne a háttérben futás – ilyen lehet például egy GPS logger. Kíváncsian várjuk, hogy mi lesz az MS lépése a későbbiekben, hiszen például a zenelejátszás működik a háttérben, tehát a programok együttes futása könnyedén megoldhatónak tűnik, ráadásul a hardver is elég erős ennek biztosításához. További érv a változtatás mellett, hogy mostanra már az Apple-nél is működik ez a funkció, így már csak a marketing szempontjából is célszerű lenne ezt a hiányosságot a Microsoftnak mielőbb pótolnia – elképzelhető, hogy az MWC 2011-en során lesz is erre vonatkozó bejelentés.

Szövegbeviteli lehetőségből egyelőre egyfajta áll rendelkezésre a megszokott QWERTY billentyűzet személyében. Ékezetes karakterek bevitelére a többi platformon megszokott módon, az ékezet nélküli betűváltozat nyomva tartásával nyílik lehetőség.

Ahogy az Android a Gmailhez, úgy a Windows Phone 7 a Windows Live szolgáltatáshoz kötődik a legszorosabban: ahhoz, hogy a Marketplace-ről letölthessünk dolgokat, mindenképpen szükségünk lesz egy Live ID-re is. Akinek van MSN vagy Xbox Live fiókja, az már rendelkezik is ilyennel.