Panasonic G30 (TX-P42G30E) plazmatévé teszt

Képminőség

Fekete, kontrasztarány

Aki arra számított, hogy a G30-cal a Panasonic túlszárnyalja majd a G20-at a fekete megjelenítésben, az tévedett, a tévé éppen azt nyújtja, mint amire elődje, a G20 is képes volt. Az 5500:1-es kontraszt persze így is kiváló eredmény, nemcsak az LCD-k túlnyomó többségénél teljesít jobban a G30 (a local dimminget most ne vegyük számításba), hanem a konkurensek plazmáinál is. Mellesleg aki ennél is jobb kontrasztot szeretne, annak még mindig ott a Panasonic VT széria, amelybe az Infinite Black Pro szűrő került, és a panelvezérlés is finomabb valamivel.

Valós körülmények között az elérhető kontraszt a fenti értéktől kis mértékben eltérhet, mert a plazmatévék a fogyasztás kordában tartása miatt a kijelző teljes fényességét limitálják (ezért van az, hogy egy plazmatévén a teljes képernyőt kitöltő fehér kép tulajdonképpen sosem igazán ragyogó fehér, inkább szürke). Ez a valóságban is okozhat problémát néhány világosabb jelenetnél, főleg akkor, ha a kamera zoomol a filmben, mert úgy tűnhet, mintha az elektronika módosítaná a gammát – persze erről szó sincs. A változás azért nem drámai, de aki érzékeny az ilyesmire, az észreveheti, és a gond igazából az, hogy ha már egyszer valaki észreveszi ezt, akkor nehezen tudja elfeledni. A THX, normál és fénykép módoknál gyakorlatilag nem észrevehető a dolog, a mozi és a profi módban viszont igen, az előző oldalon említett fényerő limit miatt.

A plazmatévék további sajátossága, hogy a sötétebb árnyalatokat a tévé csak dithering segítségével tudja megjeleníteni, a G30 azonban remekül, a legkevesebb információveszteséggel oldja meg ezt a dolgot.

Szürkeárnyalat

Az előző oldalon említett optimális beállításokkal a tévé 2,2-es gammája majdnem tökéletes, az elektronika azonban a sötétebb árnyalatoknál már picit bizonytalan, itt 2 körülire esik vissza a gamma. Szerencsére nem akkora az eltérés, hogy ez a képminőséget komolyan befolyásolná, és relatív könnyen kompenzálható is, ha a fényerőt megnöveljük néhány értékkel. A szürkeárnyalatok megjelenítése a tavalyi modellhez képest fejlődött, de a végeredmény korántsem tökéletes, az alsó harmadban lévő árnyalatokat nem tudja egyenletesen visszaadni a tévé. Ugyanakkor egyértelmű javulás, hogy a szürke az valóban szürke, a pontatlan árnyalatok ellenére a tévé sem vöröses sem zöldes árnyalatba nem téved el.

Fényerő egyenletessége, betekintési szögek

A plazmatechnológia velejárója, hogy a fényerőeloszlás tökéletesen egyenletes (igaz, műszerrel lehet néhány százalékos különbséget mérni, de ez szabad szemmel egyáltalán nem látható). Mivel a képpontok saját fényt állítanak elő, ezért a fekete gyakorlatilag tökéletesen fekete, háttérvilágítás valamint diffúzor nélkül pedig nyilván bevilágítás sincsen.

A betekintési szög egy plazmatévé esetében szintén tökéletes, igazából nincs is miről beszélni, főleg azért, mert a G30-on extra előlap sincsen, így a panel oldalról nézve sem tükröződik jobban annál, mint szemből.

Képminőség – SD

Az egyik legnagyobb különbség egy plazmatévé és egy LCD-tévé között akkor mutatkozik meg, ha SD felbontású tartalmat teszünk ki a tévére. A felskálázással járó negatív hatásokat, az esetleg rossz minőségű forrásból adódóan a képen már eleve meglévő képhibákat a plazmatévékre jellemző zajosság (PWM zaj) szinte tökéletesen eltűnteti.

A G30 ennek megfelelően kiválóan viselkedett nemcsak a digitális tévéadásokkal és a DVD lemezekkel, hanem az analóg tévéadásokkal is, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az LCD-k még a legjobb elektronikával felszerelve sem érnek a nyomába.

A képélességgel kicsit lehet játszani, szerencsére az elektronika a 0-10 közötti skálán még 10-es beállításnál sem csinál túl rossz végeredményt, 0-7 között pedig nagyon finom az átmenet a fokozatok között.

Képminőség – HD

Nagyfelbontású tartalommal a G30 képe – nem meglepő módon – tökéletes. Sőt, már a 720p-s tartalmak is kiválóan jelennek meg, az optimális nézési távolságról nagyon nehéz megkülönböztetni az ilyen részletességű anyagokat a Full HD-től. A színek a helyükön vannak, a részletesség majdnem tökéletes, egyedül a sötétebb árnyalatoknál van némi információveszteség. Az igazsághoz hozzátartozik még, hogy a tévét célszerű sötétben vagy legalább majdnem sötétben nézni, de ez minden plazmatévére igaz.

A Blu-ray lemezeket a tévé természetesen kadenciahelyesen is meg tudja jeleníteni (24p), és a korábbi szériákhoz hasonlóan lehet kérni köztes képkockák kiszámítását is. Két bekezdéssel lejjebb viszont kiderül, hogy ettől jobb tartózkodni.

THX mód

A THX mód beépítésével a gyártók elvileg azt garantálják, hogy beállítások nélkül is kiváló, a mozik hangulatához nagyon hasonlító képi világot lehet otthon is elérni. Ennek fényében a Panasonic csökkentette a beállítási lehetőségeket, THX módban az alap képjellemzőkön kívül (fényerő, kontraszt, színtelítettség és képélesség) gyakorlatilag semmit nem lehet állítani. A végeredmény nem is rossz, de tökéletesnek sem mondható, a haladó beállításokkal lehet a THX-nél jobbat is elérni.

A fényerő kicsit sok (143 cd/m²), a színhőmérséklet viszont alacsonyabb a kelleténél (5900K). És a legnagyobb probléma az, hogy ezt nem is lehet kompenzálni, mert a fehéregyensúly (és mellesleg a gamma) a G30 esetében THX színprofilt kiválasztva nem állítható.

Mozgóképfelbontás, Intelligent Frame Creation

A Panasonic a 2011-es tévékben egy új, gyorskisülésű foszfort alkalmaz, amivel elvileg a teljes 1080 soros mozgóképfelbontást lehet elérni. Ez persze nem meglepő, mert erre a G20 is képes volt már tavaly. Ugyanakkor valós körülmények között ennél valamivel kisebb a részletesség, mert a PWM zaj egy árnyalatnyit erősebb a mozgó objektumok körül, főleg akkor, ha nemcsak a sebesség nagy, hanem a kontrasztarány is. Az IFC bekapcsolásával (köztes képkockák kiszámolása mellett) valamennyire javítható a helyzet, de a tévé ebben az esetben sem lesz tökéletes – ugyanakkor egy LCD-vel összehasonlítva természetesen még mindig nagyobb a részletesség mozgó tárgyaknál, ez nem is lehet kérdés.

Az elmosódás csökkentése miatt szerintünk nem érdemes az IFC-t használni, a G30 esetében messze nem használ annyit, mint amennyit ront az, hogy a mozgások természetellenesen folytonossá válnak (szappanopera hatás).

PC/játékkonzol

A plazmatévék sosem fognak pixelpontos megjelenítés mellett sem annyira borotvaéles és nyugodt képet adni, mint egy LCD, ez a működési elvből adódik. A Panasonic amennyire lehetett, megoldotta a feladatot, a G30 így játékkonzolra vagy PC-re kötve is szép képet ad, egyedül arra kell figyelni, hogy a képjavítókat mindenképpen kapcsoljuk ki és a képélesítést is vegyük le legalább 5-re.

Az input lag 27 ms, ami a tévék között jónak számít. Beégéstől elvileg nem kell tartani, de a nagy kontrasztú helyek a kijelzőn már rövid idő elteltével is nyomot hagynak, így érdemes a tévét néha pihentetni. Erre egyébként a menü is figyelmeztet, kérésre 180 perc után figyelmeztet arra, hogy tartsunk egy kis szünetet. Ha ghosting jelentkezik, akkor a menüben van lehetőség fehérmosást kérni.

Hangminőség

A tévé 5 cm-es mélysége már relatív jó minőségű hangszórók beépítését teszi lehetővé, főleg úgy, hogy a speakereknél a panel hátrafelé valamivel öblösebb is. Persze telt mély hangokra ezzel együtt sem kell számítani, de a hangkeltők arra tökéletesen megfelelők, hogy a sorozatokat megszólaltassák. Pozitívum, hogy a hangszórók relatív hangos állásban sem torzítanak.