Panasonic G30 (TX-P42G30E) plazmatévé teszt

Belső

Azt, hogy a Panasonic komolyan veszi a plazmatévék fejlesztését, jól mutatja, hogy a gyártó évről évre előáll valami újdonsággal, idén a panel kapott új nevet. Emellett gyakori trend az is, hogy az egyes technológiák és szolgáltatások évről évre eggyel „lentebb” költöznek a termékpalettán.

A 2010/2011-es modellváltásnál a fejlesztések egyik kulcsfontosságú momentuma a NeoPlazma panel kifejlesztése volt, amely az előd, a NeoPDP által megkezdett úton továbbhaladva a fogyasztás kb. 20%-os csökkenését hozta magával. Ezt, ahogyan később látni is fogjuk, a méréseink is igazolták; bár a minimális fogyasztás csak jelentéktelen mértékben csökkent, az átlagos érték szépen javult (a plazmatévéknél a pillanatnyi fogyasztás a megjelenített tartalomtól függ).

A TX-P42G30E NeoPlazma panelje természetesen Full HD felbontású, képfrissítési frekvenciája pedig 600 Hz – ami ezúttal sem azt jelenti, hogy a tévé 600 különböző képet jelenít meg másodpercenként, hanem azt, hogy a képkockákat rendszeresen ismétli, amivel a Panasonic nem az utánhúzást akarja csökkenteni (hiszen egy plazma esetében ez eleve nem téma), hanem a kijelző villogását. Az Intelligent Frame Creation segítségével a G30 elektronikája 100 különböző képet tud megjeleníteni másodpercentként, azaz klasszikus értelemben véve a tévé 100 Hz-es.

A további képjavítók közül adott a 24p (akár köztes képkockák kiszámolásával, akár azok nélkül), a THX tanúsítvány illetve a kontrasztot javító Infinite Black technológia is. Ez utóbbi elsősorban akkor javítja a képminőséget, ha a tévét világosban nézzük: a technológia valójában azt a filtert takarja, amivel a plazmatévék nyugalmi állapotára jellemző jellegzetes zöld színt sötétebbé tudta tenni a Panasonic.

A tévé az első indításkor megkérdezi, hogy üzletben vagy otthon használjuk-e majd. Fontos, hogy mindenképpen ez utóbbit válasszuk ki, mert az elektronika a kép karakterisztikáját a kiválasztott működési környezethez igazítja. A Panasonic megújította a menüt (erre később még visszatérünk), de ez a változás nem érintette a színprofilokat, így a G30 esetében is pontosan ugyanazzal a szettel találkozunk, mint korábban a G20 esetében. A választható opciók: dinamikus, normál, mozi, THX, játék, fénykép és két professzionális mód. A gyártó jó szokása szerint a profi beállításokhoz csak akkor férünk hozzá, ha a beállítások között engedélyeztük a Haladó (ifsccc) opciót.

Jó hír, hogy a dinamikus profilt leszámítva valamennyi alapbeállítás használható. A mozi élményhez persze ezúttal is a THX opció áll a legközelebb, ami alapból jó színhelyességet, jó fényerőt és jó gammát is ad. Tavaly a Panasonic a normál színprofil fényerejét feleslegesen visszafogta, idén ilyen hibával nem találkoztunk – legalábbis ennél a profilnál. A normál és a játék módok képi világa egyébként majdnem teljesen ugyanaz, és a hasonlóság igaz a mozi, THX, fénykép valamint a profi módokra is. A normál és játék módoknál enyhe túlélesítés figyelhető meg, a színvilág viszont valamennyi beállításnál természetes, még a bőrszín is valamennyi profilnál helyesen jelenik meg (a dinamikus profilt ezúttal is kivéve a sorból). A műszeres mérések ugyanakkor megmutatták, hogy a kép a gyári beállításokkal a normál színprofilnál leheletnyit kékes-zöldes árnyalatú, de ezt szerencsére nagyon egyszerűen lehet(ett) kompenzálni.

Az optimális beállításokat a Professzionális 1 módból kiindulva kerestük meg, és az alábbi helyen találtuk meg: kontraszt 60, fényerő 0, színtelítettség 31, képélesség 2-7 között, színhőmérséklet meleg, élénk színek ki, öko mód ki, P-NR ki, RGB 0/0/8, gamma 2,2, Intelligent Frame Creation ki, felbontás javítása ki, 16:9 túlpásztázás ki.

Ezekkel a beállításokkal 98 cd/m²-es fényerőt, 2,2-es gammát és 6300 K-s színhőmérsékletet kaptunk, a kontrasztarány pedig 5500:1-hez. A színek egészen minimális mértékben tértek el a referenciaértékektől; az 1,4-es átlagos és 3,2-es deltaE értékek kiválóak. Habár a kontrasztarány visszalépésnek tűnhet a tavalyi modellhez, a G20-hoz képest, a G30 és a G20 panelje valójában teljesen ugyanazt tudja, a különbség abból ered, hogy a G20-as esetében a legjobb beállításokkal 121 cd/m²-es fényerőt kaptunk, a G30 esetében pedig az optimális értékekkel csak 98 cd/m² lett ez az adat (ami mellesleg sötét szobát feltételezve közelebb van az optimálishoz). A különbség abból adódik, hogy az elektronika a G30 esetében valamiért 100 cd/m²-re korlátozza a maximális fényerőt, míg a G20-nál ilyen megszorítás nem volt. Nappal érdemes lehet ezért átváltani a THX módra, ahol a 140 cd/m² körüli fényerővel a tévé nappal is nézhető.