HTC Sensation XE mobiltelefon teszt

Hardver

Ahogy azt a bevezetőben már említettük, a HTC egy kicsit tunningolt az eredeti Sensation 1,2 GHz-es Qualcomm MSM8260-án, és immár 1,5 GHz-en járatja.

Sajnos a 25 százalékos gyorsulás sem elég arra, hogy a viszonylag réginek mondható architektúra (itt főleg az Adreno 220 GPU-ra gondolunk) sikerrel vegye fel a harcot például a Samsung hasonló SoC-ivel, de azért a különbség határozottan csökken. Quadrant alatt például 2393 pontot kaptunk (csak emlékeztetőül: a Sensation 1946-ot, a Galaxy S II viszont 3233-at „tud”), míg az AnTuTu Benchmark a következő értékekkel szolgált:

A számok tekintetében a grafikus alrendszer egyébként azért is hátrányban van, mert a Sensation képernyőjének nagyobb a felbontása a Samsungénál: 4,3”-os méretben 960×540 pixellel rendelkezik, azaz képpontjainak mérete nagyjából megfelel a 3,7”-os WVGA felbontású készülékekének. A kijelző képminősége nagyon jó, de azért érezhetően elmarad attól, amit az AMOLED-es telefonoktól megszokhattunk. A mobil paneljének láthatósága napfényben csak közepes, lévén, hogy tükröződésre eléggé hajlamos.

A processzor mellett 768 MB-nyi RAM-ot és körülbelül 1 GB-nyi szabad flashmemóriát találunk. Előbbi lehetne 1 Gbájt is egy csúcstelefonnál, az utóbbi viszont elég, főleg, mert microSD-vel tovább bővíthetjük a kapacitást – meg persze azért is, mert az Android 2.3 egész sok programnál teszi lehetővé a külső memóriára való telepítést, így nem kell attól tartanunk, hogy gyorsan elfogyna a tárhely.

Ami a kapcsolódási lehetőségeinket illeti, itt fejlesztett a HTC az előd(ök)höz képest: 14,4/5,76 Mbps-os HSPA adaptert, Bluetooth kapcsolatot, WLAN-t (DLNA-val) és FM-rádiót is kapunk, ezen kívül a telefonban van A-GPS vevő, digitális iránytű és helyzetérzékelő is. A Sensation XE 8 Mpixeles kamerája autofókuszos, mozgóképet pedig akár 1080p-s felbontásban is tud rögzíteni. A videotelefonálásra (és a tükör nevű „sminkelőalkalmazáshoz”) használható előlapi kamera 640×480 pixeles felbontású.

Kezelői felület

HTC telefonról lévén szó, az Android operációs rendszeren a Sense kezelői felületet találjuk – egészen pontosan a 3.0-s verziót, aminek egy változatával a Flyeren már találkozhattunk. A Sense 2.x-hez képest a 3.0 kevesebb igazi újdonságot hoz, inkább csak a grafikai megoldások területén számíthatunk érdekességekre. Itt van például a kezdőképernyők közötti váltás, amely immár 3D-s, ez pedig különösen az óra lapozásakor impozáns, hiszen látszik a számjegyeket tartalmazó lapok „tengelye” is.

Ennél jóval érdekesebb az új lezáró képernyő, amelyet az alul elhelyezett félkör felhúzásával oldhatunk ki – ha viszont a felette elhelyezett négy ikon valamelyikét húzzuk ebbe a félkörbe, akkor az adott ikonhoz tartozó funkciót érhetjük el azonnal. Természetesen testreszabható, hogy mely ikonokat akarjuk ide tenni, és változtatható a lezáró képernyő háttérképe is. Ez utóbbi lehet akár interaktív is, például választhatjuk az időjárást, diavetítést vagy éppen a FriendStreamet.

Főképernyőből összesen hét darab áll rendelkezésre, ezek testreszabása a többi androidos készülékkel megegyező módon történik, azaz könyvtárakat, minialkalmazásokat és shortcutokat is kipakolhatunk rájuk. A képernyők száma sajnos nem, de sorrendje változtatható. Legyünk bármelyik képernyőn, alul egy íves sávban három gombot találunk, felettük pedig egy apró jelzés mutatja, hogy a hét képernyőből éppen hol járunk. A gombok közül a középsővel a telefon funkciót érjük el, a bal oldalival a főmenühöz jutunk, míg a jobb oldali a testreszabás menüt hozza be, amely most már a hangok módosítását is lehetővé teszi.

Extra netes funkció a Jelenet és Felszíngyűjtemény netes kiterjesztése –az újabb változatokat a HTC Hubról tölti le a telefon, ahol egyébként csengőhangok és háttérképek is megtalálhatóak. Sajnos továbbra sincs lehetőség az összeállítások automatikus cseréjére, tehát nem állíthatjuk be például, hogy reggel 8-tól este 8-ig a Work, egyéb időpontokban pedig mondjuk a Play scene legyen aktív.

A HTC-től rengeteg érdekes és hasznos minialkalmazást kapunk, így például többféle órát, naptárat, időjárás-jelentést, és így tovább. A különlegesebb minialkalmazások közé tartozik a Friend Stream, amelyen figyelemmel kísérhetjük ismerőseink frissítéseit, illetve a Locations, amely helyünket mutatja és direkt hozzáférést biztosít a navigációs alkalmazáshoz is. Kissé átdolgozták a HTC fejlesztői a Menu gombbal előhívható helyi menüt is, a képernyőelem hozzáadása gomb helyett pedig a csengőhangot változtathatjuk meg. Újdonság az Értesítések átdolgozása is, ami most már egyfajta feladatkezelőként is funkcionál; rajta a legutóbb elindított 8 programot találjuk meg.

Ezek alatt egy kéthasábos menüt találunk, amelynél a bal hasábon a tulajdonképpeni értesítéseket látjuk, míg a jobb hasábra a gyorsbeállítás menüpontjai kerültek.

A programokat tartalmazó főmenüben több újdonságot találunk, amelyekre részletesebben később térünk ki: itt van például a Locations nevű navigációs program, egy, a különféle telefonok közötti adatátvitelt megkönnyítő alkalmazás és egy előre telepített „tükör”, amivel a másodlagos kamera képét használhatjuk tükörként. A főmenüt nemcsak négyzetrácsos, hanem listás formára is átkapcsolhatjuk. Egyénileg csoportosítani sajnos nem lehet a programokat, ám a korábbi verzióval ellentétben már nemcsak ABC, hanem például telepítési sorrendben előre, illetve visszafelé is átrendezhetjük a szoftvereket, illetve van egy kedvencek kategória is a gyakran használt programok számára.