Panasonic TX-L47ET60E 3D LCD-tévé teszt

Belső

A Panasonic már tavaly belekóstolt a passzív 3D világába, és úgy tűnik, hogy az eladási adatok elég meggyőzőek voltak ahhoz, hogy a japán gyártó idén teljesen átálljon erre a technológiára. Persze csak az LCD-tévék esetében, a plazmák továbbra is aktív shutteres szemüveggel működnek. A passzív technológia előnyeiről és hátrányairól korábban már több alkalommal is részletesen írtunk, és, mivel érdemi változással nem rukkoltak elő a gyártók azóta sem (legalábbis Full HD panel alkalmazása esetén), a korábban tett megállapításaink továbbra is érvényesek. A Geeks.hu álláspontja így továbbra is az, hogy LCD-k esetében a passzív 3D a jobb megoldás, a Panasonic döntésével tehát csak egyet tudunk érteni. (Azért nagyon röviden: a passzív 3D elvén működő tévék 3D-ben nagyobb fényerőt és remegésmentes képet biztosítanak, a 3D-hez szükséges szemüveg pedig könnyű és olcsó, ezért a gyártók még a legolcsóbb készülékek mellé is csomagolnak párat. Cserébe hátrányként annyi jelentkezik, hogy az effektív felbontás feleződik – amely azonban az optimális nézési távolságról nem túlságosan feltűnő.)

Amíg a tavalyi LCD-tévéknél a Panasonic saját paneleket használt, idén a fent említett technológiai váltásból is következően már vásárolja a készülékek egyik legfontosabb alkatrészét. A vállalat természetesen a minőségből ezzel együtt sem akart leadni, így a váltásra részben azért is kerülhetett sor, mert van a piacon olyan alternatíva, amely szintén a korábban alkalmazott IPS technológiára alapoz. Nem túl meglepő módon a panelt az LG szállítja, aki már tavalyi is adott paneleket a Panasonicnak az ET50-es tévékbe, de a koreai vállalat látja el alkatrésszel a Philipses, a Toshibát és a Viziót is.

A Panasonic TX-L47ET60E (természetesen) Full HD felbontású panelt kapott, LED-es háttérvilágítással. Az előző oldalon már utaltunk arra, hogy a LED-eket a Panasonic oldalt helyezte el; ez ma a bevett gyakorlat, részben azért is, mert így a tévék sokkal vékonyabbak lehetnek. A képjavítókat elnézve az ET60-as sorozat szerencsére nem különbözik túlságosan a csúcskategóriás modellektől (van 100 Hz-es képfrissítés, BLB és 24p is), bár azok nyilván papíron jobb mozgókép-megjelenítésre és kontrasztra képesek. A gyakorlati tapasztalat ugyanakkor azt mondatja velünk, hogy szignifikáns eltérés a mozgásmegjelenítésben nem lesz, mert a 600 Hz-es helyett feltűntetett 1000 Hz-es értéket egyszerűen úgy érik el a mérnökök, hogy a háttérvilágítás villogtatásánál több (hat helyett tíz zónát alkalmaznak), a jobb kontraszt pedig – lévén, hogy a panel ugyanaz a tévékben – szinte biztosan csak az agresszívebb dinamikus kontrasztnak köszönhető. A valós eltéréseket így inkább az olyan extrák beépítése jelenti, mint például az erősebb modellekbe kerülő kéttuneres felvételi képesség.

A tesztelést ezúttal is a gyári állapot vizsgálatával kezdtük – és nem túl meglepő módon szinte ugyanazokra a következtetésekre jutottunk, mint a TX-L39E6E esetében. A Panasonic négy színprofilt készített elő a menüben, plusz kapunk egy ötödik, egyedileg beállítható szettet is. Ez utóbbit nyilván nem kötelező használni – sőt, nem is kell, lévén, hogy a True Cinema mód is kiváló kiindulási alapot jelent. Az egyéni profil inkább akkor jöhet jól, ha valaki szeretné a gyári beállításokat alapállapotuk szerint megőrizni.

Szokás szerint a mérnököket túlzásokba hajszoló (túl fényes, túl színes, túl kontrasztos, túl éles) dinamikus színprofilon elegánsan átsiklottunk, a normál, a mozi és a True Cinema módok viszont alapesetben is használható eredményt adtak. Sőt, a True Cinema közel volt a tökéleteshez is (a kontraszt és a fekete tekintetében pedig ahhoz, amit egy IPS panelből ki lehet hozni). A beállításoknál közös hiba volt, hogy a Panasonic a képélességet SD tartalomhoz lőtte be, így a 0-100-as skálán a csúszka az 50-es értéken állt – ezt, ha HDMI bemenetet használunk, nyugodtan levehetjük 0-10 közé. Alapesetben aktív a dinamikus kontraszt és a fényerősséget a környezeti fényhez igazító szenzor is – ezeket szintén ajánlott kikapcsolni.

Az optimális beállításokat a True Cinema színprofilból kiindulva a következő helyen találtuk meg: háttérvilágítás 46, kontraszt 97, fényerő 0, színtelítettség 50, színárnyalat 2, képélesség 0-10 (SD tartalommal max. 30), színhőmérséklet meleg 2, élénk színek ki, adaptív háttérvilágítás ki, gamma 2,2. Ezekkel az értékekkel 6400K-s színhőmérsékletet, 2,5-ös átlagos deltaE-t és 5-ös maximális deltaE-t kaptunk, amelyek egytől egyik teljesen elfogadható értékek, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a 10 pontos kalibrációs lehetőségekhez (fehéregyensúly és gamma) nem nyúltunk. Legfőképpen azért, hogy lássuk, mire megy az, aki kalibrációs műszer nélkül állítja be a tévét – valljuk be, ez szinte mindenkire jellemző. (Kalibráló eszközünk és a tévében lévő 10 pontos kalibráció segítéségével 60 százalékos fényerőig egyenletes, 2,2-es gammát, felette 2,1-es gammát, 2,0-s átlagos deltaE-t és 3,8-as maximális deltaE-t tudunk elérni.)

Ahogyan arra számítani lehetett, a fekete (és így a kontraszt) csak közepes, de egy IPS paneltől az 0,14 cd/m²-es illetve a 943:1 körüli értékek nem számítanak rossznak. Ami még fontos, az az, hogy a fényerősséget mérő szenzort mindenképpen kapcsoljuk ki, mert ellenkező esetben a gamma hajlamos nagyon „elcsúszni”.

A készülék az optimális beállításokkal 63 wattot fogyaszt, ami szintén figyelemre méltó adat, főleg, ha a 47 colos képátló méretet is figyelembe vesszük. A készenléti fogyasztás elhanyagolható (azaz kisebb, mint 0,1 watt).

Menü

A Panasonic a menürendszer felépítéséhez nem nyúlt, a dizájn alapvetően maradt a tavalyi. Új funkciók viszont szép számmal kerültek a tévébe, főleg, ha azt is hozzávesszük, hogy a Panasonic korábban a finombeállítási lehetőségeket csak a felső- és csúcskategóriás modellek számára tartogatta. Az alapvető képjellemzőkön kívül állítható a háttérvilágítás erőssége, van CMS, fehéregyensúly és gamma is (utóbbi kettő akár 10 pontos részletességgel is változtatható, ami tavaly csak az abszolút csúcsmodelleknél volt elérhető funkció), valamint bekapcsolható a 1080p Pure Direct üzemmód is.

A rengeteg paramétert a Panasonic igyekezett egyszerűen tálalni, de ez nem mindig sikerült (a Kép menüben például Speciális beállítások, Opció beállítások és Képernyő beállítások almenü is van, és nem egyértelmű, hogy egy-egy opció melyikbe került) – viszont ezzel együtt a funkcionalitás kiváló, a Panasonic végre nincsen lemaradásban a versenytársak hasonló árú/kategóriájú készülékeivel szemben. A menüben néhány hasznos kényelmi megoldást is találtunk, a kézikönyv elektronikus formátumban például közvetlenül is elérhető, valamint mód van arra is, hogy a jónak ítélt beállításokat minden jelforrásra átmásoljuk (alapesetben a TX-L47ET60E minden bemenethez azonos profil használata esetén is teljesen egyedi beállításokat rendel).

A vezérlésez a Panasonictól a korábbi években megszokott távirányítót használhatjuk, valamint természetesen az okostelefonra/táblagépre letölthető alkalmazást is, amely nemcsak az alapvető parancsokhoz használható, hanem arra is, hogy a mobiltelefon és a tévé között egyszerűen osszuk meg a tartalmakat.