Panasonic TX-L47ET60E 3D LCD-tévé teszt
Képminőség
Fekete, kontrasztarány és szürkeárnyalatok
A tévében IPS-panel működik, és ez jelentősen behatárolja a lehetőségeket fekete és kontrasztarány tekintetében: cserébe azért, hogy az IPS panel a válaszidő és a színhelyesség alapján kiváló, feketében (és így kontrasztban) már nem annyira. Optimális beállításokkal a fekete így relatív világos (0,14 cd/²), amin csak akkor tudunk javítani, ha a feketét és a kontrasztot a részletesség elé helyezzük – mi azonban rendszerint nem ezt az utat szoktuk választani, és az optimális beállítások meghatározásakor most sem ezt tettük. (Az LCD-tévék esetében éppen a gyenge fekete miatt alternatívát jelenthet az is, ha 2,4-es gammát használunk, de véleményünk szerint amit nyerünk az egyik oldalon, a sötétebb területek részletességénél, azt elveszítjük azzal, hogy a kép, ha minimális mértékben is, de fakóbbnak tűnik cserébe).
A gyártók a gyenge kontraszt problémáját a dinamikus kontraszttal szokták megpróbálni feloldani – és, bár szerintünk a legtöbb ilyen próbálkozás kudarcba fullad, sokak számára fontosabb a jó fekete, mint az, hogy a képen minden részlet valóban pontosan jelenjen meg. A Panasonic a TX-L47ET60E esetében is élt természetesen a lehetőséggel, amelyet a menüben Adaptív háttérvilágítás vezérlésnek keresztelt el. A dinamikus kontrasztot nemcsak kikapcsolni lehet, hanem erőssége is állítható; szerintünk legfeljebb a minimium beállítással érdemes megpróbálkozni, maximális értéken ugyanis a tévé már nemcsak a háttérvilágítással bánik agresszíven, hanem a kontraszttal is játszik, ami könnyen ahhoz vezethet, hogy az elektronika a világosabb részeket teljesen „kimossa”, eltűntetve onnan a részleteket. Szerintünk jobb ezt a funkciót teljesen kikapcsolni, akit pedig nagyon zavar az, hogy a fekete nem túl mély, az inkább kapcsoljon fel egy halvány fényű lámpát tévézés közben.
Az Adaptív gammavezérlés, a Feketeszint kiterjesztés és a Fehértisztítás effektus szintén a kontrasztot és/vagy a részletességet próbálják javítani – de, amit arra korábban már számtalan alkalommal rámutattunk, amit a panel önmagától nem tud, az bajosan lehet neki mindenféle elektronikus trükkökkel megtanítani, így ezeket az opciókat jobb nem piszkálni (azaz kikapcsolva hagyni). Korábbi TX-L39E6 tesztünknél ezekre a paraméterekre egyébként ki sem tértünk, mert a panel képességei alapján még csak megfontolni sem volt okunk azt, hogy közülük bármelyiket is bekapcsoljuk.
Az árnyalatok megjelenítésében a TX-L47ET60E nagyon jó, az egyenletes színátmenetet csak nagyon enyhe lépcsők „zavarták” meg. Bár a kép True Cinema módban a mérések alapján enyhén vöröses, ezt egyrészt könnyen tudtuk kompenzálni, másrészt nem is igazán észrevehető, mert a színeltolódás konstans.
Fényerő egyenletessége, betekintési szögek
A Panasonic tavaly is elég jó munkát végzett a fényerő elosztásának tekintetében, és ezt a formát az idei modellekre is át tudta menteni. A többzónás local dimming és a nagy képátló ellenére sem volt tapasztalható zavaró bevilágítás oldalról. Clouding viszont van, igaz, egészen minimális – ezt azonban, ha nagyon keressük, akkor néhány homogén sötétebb vagy világosabb felület esetén fel lehet fedezni.
A betekintési szögek tekintetében az IPS panel jelesre vizsgázott (nem, mintha mást várunk volna), a színek még oldalról nézve sem fakultak jelentősen – a kontraszt persze azért csökkent valamelyest. Tegyük hozzá, hogy mindez csak 2D módban van így, a passzív 3D technológiából adódóan térbeli megjelenítés esetében a vertikális betekintési szög alacsony, mert a szemüveg csak akkor tudja a bal és a jobb szemnek szánt képet szétválasztani, ha szemből (azaz nem fentről vagy lentről) nézzük a képet.
Mozgóképfelbontás
Mint minden LCD-tévé, alapesetben a TX-L47ET60E is alaposan megizzad, ha gyors mozgásokat kell megjelenítenie. A scanning backlight persze segít a dolgon, de a mozgóképfelbontás ezzel együtt sem megy 400 sor fölé, csak akkor, ha a 100 Hz-es képalkotást is bekapcsoljuk. Ebben az esetben a tévé már kiválóan jeleníti meg a gyorsabb mozgásokat is, így egy focimeccs megmutatása sem fog gondot jelenteni, valamint a hír- és „üzengetésre is alkalmas műsorokban” látható, a kép alsó részén folyamatosan elhaladó szövegek sem fognak elmosódni. A 100 Hz-es technológia azonban nem csodafegyver, így vannak hátrányai is; egyrészt a szappanopera hatás, ha csak nagyon minimális mértékben is, de jelentkezik, másrészt, mint minden „találgatáson” alapuló interpolációs eljárás, néha apró képhibák is becsúszhatnak.
A scanning backlightra visszatérve még egy gondolat. A TX-L47ET6E esetében a kijelzőt hat zónára osztotta a Panasonic, ezeket egy minta alapján villogtatja az elektronika – a specifikációban szereplő 600 Hz-es képfrissítési érték így abból adódik, hogy a valójában egy másodperc alatt megjelenő 100 különböző képkocka mindegyikét hat részletben látja a tévé előtt ülő néző.
Képminőség – SD
A Panasonic a TX-L47ET60E esetében a normál felbontású adásokból minden körülmények között kihozza a legjobbat, legyen szó akár analóg adásról, akár DVD-ről akár digitális SD adásról. Nyilván nem fogjuk azt a képminőséget megkapni, mint amit egy plazmatévé ekkora képátló mellett nyújtani tud, azonban annak is nagyon örülni kell, hogy a felméretezésnél gyakori hibák közül egyet sem fedeztünk fel. A képélesítést viszont mindenképpen az egyéni ízlésünkhöz kell hangolni, szerintünk legalábbis az alapértelmezett 50-es érték túlzó, ennél jóval alacsonyabb fokozatban érdemes a tévét használni.
Képminőség – HD
Amint a tévére nagyfelbontású tartalmat engedtünk, a képminőség gyakorlatilag teljesen tökéletes lett. Szinte teljesen mindegy volt, hogy Blu-ray filmet, HD felbontású digitális kábeltévét vagy letöltött MKV-kat néztünk, a részletesség, a képélesség és a színek is teljesen rendben voltak. A képjavítókat természetesen ebben az esetben már nemcsak ajánlott, hanem egyenesen kötelező kikapcsolni, mert az élsimítás és más bűvészkedések szinte biztos, hogy a kép kárára válnak – ezekkel a megoldásokkal a gyártók általában csak azt érik el, hogy némi vélt vagy valós előnyért cserébe néhány képrészlet szinte biztos, hogy áldozattá válik. Szerencsére a Panasonic TX-L47ET60E esetében (szinte) minden képjavító kikapcsolható – a magas input lag miatt azonban arra következtetünk, hogy némi feldolgozás mindenképpen történik. Ez szerencsére csak olyan enyhe mértékű, hogy megléte csak közvetett bizonyítékok alapján valószínűsíthető, azt például semmilyen körülmények között nem eredményezi, hogy tesztünk alanya a sok Blu-ray lemezen megtalálható film grain effektet megpróbálja eltávolítani a képről.
Az optimális beállításokkal a részletesség a sötétebb és a világosabb területeken is kiváló – utóbbi részben annak is köszönhető, hogy a gamma (csakúgy, mint a korábban nálunk járt E6-os tévé esetén) alacsonyabb fényerő esetén valamivel magasabb. Ezzel együtt ennél a résznél sem megkerülhető a gyenge fekete és az átlagos kontraszt, valamint ebből köszönhetően a relatív alacsony dinamikatartomány sem; aki a tökéletes képminőségre hajt, annak továbbra is a plazmatévék jelentik a legjobb választást, aki viszont LCD-ben gondolkodik, annak érdemes lehet elgondolkodnia a 3D funkciókat nélkülöző, és sporthoz sem ideális, de kontraszt tekintetében sokkal jobb E6-os széria valamelyik példányán.
24p van, így a tévé képes a Blu-ray lemezekről érkező filmet kadenciahelyesen megjeleníteni. A TX-L47ET60E automatikusan bekapcsolja a 24p-t, ha kompatibilis tartalmat érzékel, ilyenkor a tényleges képfrissítés 48 Hz, vagyis a készülék minden képkockát kétszer jelenít meg egymás után.
Képminőség – 3D
Ahogyan cikkünkben már többször említettük, a Panasonic TX-L47ET60E passzív 3D segítségével jeleníti meg a képet, ami azt jelenti, hogy az elektronikára – azon túl, hogy a bal és a jobb szemnek szánt képet egymásba fésüli úgy, hogy minden első sor a bal, minden második sor a jobb szemnek szánt képet tartalmazza – nem hárul. Maga a panel ugyanis egyáltalán nem viselkedik máshogy attól, hogy 3D képet jelenít meg a tévé, és még a képfrissítés sem növekszik a duplájára, így elvileg attól sem kell tartani, hogy a készülék 3D-ben kevésbé színhelyes. A mérésekből azonban rögtön kiderült, hogy a helyzet azért nem teljesen ez, mert a Panasonic nem igazán vette figyelembe azt, hogy a passzív szemüveg színáteresztő képessége az R, G és a B komponensek esetében nem teljesen ugyanolyan. Ennek köszönhető, hogy a kép 3D-ben enyhén zöldes. Feltéve, hogy a fejünket egyenesen tartjuk. Ha ugyanis megdöntjük, akkor iránytól függően a zöldes árnyalat erősebb lesz vagy vörösesre vált. Szerencsére a menüben van 10 pontos fehéregyensúly-beállítási lehetőség, így ezt a hibát gyakorlatilag tökéletesre ki lehet javítani – az egyetlen gond az, hogy mindezt szabad szemmel lehetetlen megtenni. A Panasonicnak jövőre, az ET70-eseknél is lesz még javítanivalója – bár a gyártóra eddig sem volt igazán jellemző, hogy a 3D módban külön beállításokat használ, így nem biztos, hogy ezt a tényezőt a mérnökök a jövőben jobban figyelembe veszik majd.
Amit korábban már említettük, LCD-tévé esetében a passzív 3D szerintünk jobb választás, mert a szemüveg könnyebb és olcsóbb (ráadásul a Panaosnic az ET60-asok mellé is csomagol kettőt), a kép nem vibrál és nem lesz jelentősen sötétebb sem. Ezért cserébe el kell fogadnunk, hogy az effektív felbontás 3D-ben alacsonyabb, mivel 1080 képpont helyett mindkét szem csak 540 sort lát. Az nagy kérdés, hogy ezt ki mennyire tudja tolerálni – optimális nézési távolságból a dolog észrevehető, de, ha egy kicsit hátrébb menyünk, akkor már biztos, hogy nem zavaró. Legfeljebb a nagyobb kiterjedésű homogén felületeknél látszik, hogy valami nem teljesen „oké”, valamint az átlós irányban elhelyezkedő „kontrasztos” éleknél, ahol a kép kicsit olyan, mintha egy számítógépes játékban kikapcsoltuk volna az élsimítást. A felbontás felezéséből adódóan egyedül az okozhat problémát, ha a horizontális részletesség is feleződik (side-by-side tartalom), ebben az esetben a részletesség 3D-ben már határozottan gyengébb, mintha ugyanaz a képet egy aktív technológiával működő 3D tévén néznénk meg.
A passzív technológiából adódóan crosstalk nincsen (illetve dehogy nincs, de ennek mértéke olyan alacsony, hogy biztosan nem okoz semmi problémát). A bevezetőben már említettük, de most visszatérünk rá, hogy a keret nem tükröződik, ami 3D-ben azért fontos, mert így a sokak által „gyűlölt” ablak hatás sokkal kevésbé feltűnő. A tévéhez a gyártó kettő szemüveget mellékel – ennél lehettek volna bőkezűbbek is a csomagolást végző munkások.
Fentiekből talán már nem nehéz kitalálni, hogy a 3D képminőséggel elégedettek voltunk – de a passzív LCD-k megjelenése óta a 3D-vel igazából már nem az a probléma, hogy nem életképes a technológia, hanem az, hogy a gyártók igyekezete ellenére tartalom továbbra sincsen, annyi legalábbis biztosan, hogy a vásárlók komolyan megfontolják: csak a 3D miatt váltanak egy új készülékre.
PC/játékkonzol
A tévé 35 ms-os input lagja nem a legjobb, de láttunk már ennél rosszabb értékkel rendelkező tévét is. A Panasonic TX-L47ET60E a HDMI bemenetre érkező 1920×1080 képpontos jelet természetesen pixelpontosan is meg tudja jeleníteni, ha 16:9-es képarányt választunk és a menüben a 16:9 túlpásztázás néven futó overlayt is kikapcsoljuk. Emellett azt is érdemes még megemlíteni, hogy a készülék a 1080p Pure Direct mód bekapcsolása után HDMI bemeneten keresztül a 30 bites (YUV 4:4:4) videojelet is támogatja, ami játékkonzolokkal vagy akkor lehet igazán érdekes, ha a készüléket PC-re kötnénk.
