Panasonic GT60 (TX-P50GT60) 3D plazmatévé teszt

Belső

Az ST60, GT60, VT60 és ZT60 sorozatok között több apró, a teljesítményt befolyásoló jellemző is van, a jó hír viszont az, hogy a GT60-at okosan (és logikusan) pontosan középre pozícionálta a Panasonic. Az talán nem nagy meglepetés, hogy maga az alap (vagyis gyakorlatilag a panel) minden 2013-as Panasonic plazmatévében azonos, az eltérések így a speciális szűrőkre valamint az elektronikára korlátozódnak. A TX-P50GT60E panelje, ahogyan korábban már említettük, az Infinite Black Pro filtert kapta, a specifikációból pedig az is kiderül, hogy a tévé „3000 Hz-es” képfrissítésre képes. Előbbi tulajdonság az ST60, utóbbi viszont a VT60/ZT60 sorozatokkal teszi rokonná mostani tesztünk alanyát. Az elektronika az árnyalatmegjelenítési képesség szempontjából középen helyezkedik el, ugyanis színenként 24 ezer árnyalat előállítására képes – az már más kérdés, hogy a GT60 ebből adódóan láthatóan jobb-e a 12 ezer színárnyalat kezelésére képes ST60-as tévéknél vagy a 30 ezer árnyalat megjelenítésére képes VT60-asoknál. A válasz az, hogy aligha: a TX-P50GT60E és A TX-P55VT60E egyszerre járt szerkesztőségünkben, és fej-fej mellett sem találtunk olyan eltérést, amit erre vezethetnénk vissza (sőt, éppen fordítva, olyan eltéréseket találtunk, amelyekre az vezethető vissza, hogy a VT60-as szériába tartozó tévék több árnyalat előállítására képesek.)

A panel egyébként generációját tekintve tizenhatodik a sorban, és valós képfrissítést tekintve éppen úgy 600 Hz-en dolgozik, mint közvetlen elődje(i). A 3000 Hz-es képfrissítés csak elméleti érték, és azt jelzi, hogy a 0,00033 ms-os válaszidőt alapul véve a tévé elvileg 3000 különböző képet is meg tudna jeleníteni másodpercenként. A TX-P50GT60E természetesen Full HD felbontású, támogatja a 100 Hz-es megjelenítést és a 24p-t, nézhetünk rajta 3D filmeket is, a THX/THX 3D üzemmód valamint a részletes beállítások pedig lehetőséget adnak arra, hogy (kalibrátorral) a képet szinte a végletekig tökéletesítsük.

Nem túl meglepő módon az alapbeállítások közül ezúttal is csak a THX mód volt használható, az viszont elég jól: alapból 2-es átlagos deltaE-t kaptunk, vagyis a készülék által megjelenített és az elvárt színek között szabad szemmel már nem igazán lehet különbséget tenni. A normál és mozi üzemmódokban a képélesítés és a színhelyesség sem volt optimális. Amiért mégsem a THX, hanem az alapesetben azzal látszólag mindenben egyező egyéni módot ajánljuk, az az, hogy a Professzionális 1 és 2 módokban be lehet állítani a lefedett színteret úgy, hogy az egyezzen az sRGB tartománnyal, míg THX módban erre nem volt lehetőség. Valamint a további vizsgálatokból is kiderült, hogy a profi üzemmódokban az elektronika finomabban bánik az árnyalatokkal, erről később. Tavaly a THX Bright mód, azaz a THX opció fényes környezetre optimalizált verziója jól működött, a TX-P50GT60 esetében azonban már nem annyira használható ez a fícsör, a színhelyesség például bekapcsolása után teljesen elmászik, és az elektronika, a fogyasztást kordában tartandó, inkább a gammával semmint a fényerővel játszik, ami a képminőségnek érthető módon nem tesz jót.

Legjobb beállításokat ezúttal nem készítettünk, helyette a Professzionális módok valamelyikét ajánljuk – de arra továbbra is ügyeljünk, hogy az overscant és a képjavítókat kapcsoljuk ki, a dinamikus megoldásokkal egyetemben, a HDMI fekete szintet pedig állítsuk be a képforrásnak megfelelően. A menüben mélyen eldugva megtaláljuk még a HDMI tartalom típusa opciót is, amely szintén finomításra szorul: alapeseten Auto az értéke, ami azt jelenti, hogy az elektronika felismeri magától a megjelenített tartalom típusát, és ehhez mérten bizonyos képjavító algoritmusokat, például ki nem kapcsolható képélesítést aktivál. Ez értelemszerűen a legtöbb esetben inkább rontja, semmint javítja a képet, így értéke mindig legyen „Ki”. Végül, de nem utolsó sorban a képélességet is csökkentsük, amely 0-10 közötti sávban optimális, de 0-tól eltérni csak SD és/vagy analóg források esetében érdemes.

Fenti módosításokkal a Professzionális 1 mód 2,3-as átlagos és 4,2-es maximális deltaE-t, 2,2-es gammát, 6300K-s színhőmérsékletet és 88 cd/m²-es fényerőt produkált, amely igen közel van a tökéleteshez – nyilván a szubjektív tényezőket ekkor még nem vettük figyelembe, ezeket, szokás szerint, a következő oldalon gyűjtöttük össze. A fekete fényerőssége 0,009 volt, amely 9234:1-es kontrasztot jelent; a TX-P50GT60 tehát, a fekete és a kontraszt szempontjából, ha minimális mértékben is, de előrelépett a már amúgy is kiváló GT50-es elődjéhez képest.

A készülék az optimális beállításokkal 191 wattos átlagos fogyasztást produkált, ami 50 colos méretben egy plazmától nagyon jó értéknek számít. 3D-ben 299 wattig kúszott fel a fogyasztásmérő virtuális mutatója, míg készenléti állapotban 0,4 wattot mértünk.

Menü, távirányító

A Panasonic a menürendszer felépítéséhez nem nyúlt, a dizájn alapvetően maradt a tavalyi. Új funkciók viszont kerültek a tévébe. A GT60 sorozat az opciók tekintetében már egyértelműen az elithez tartozik, hiszen tartalmazza az IFSccc kalibrációs lehetőségeket is, így akinek van hardveres mérőműszere, az akár teljesen tökéletesre is be tudja állítani a tévét. Az alapvető képjellemzőkön kívül állítható a háttérvilágítás erőssége, van CMS, fehéregyensúly és gamma is (utóbbi kettő akár 10 pontos részletességgel is állítható), és természetesen nem maradt le a 1080p Pure Direct üzemmód sem. A készülékben a Panasonic saját képfeldolgozó egysége teljesít szolgálatot, amely néhány új trükkre is képes: A Resoltuion Remaster és a Brillance Enhancer például, különböző megközelítésből, a lokális kontrasztot növelik, a Caption Smoother pedig a képernyőn megjelenő feliratokat élesítik – ezek a megoldások azonban szükségszerűen úgy nyúlnak bele a képbe, hogy a színhelyességet és a gammát is rontják, ezért társaikhoz hasonlóan nem ajánljuk használatukat.

A rengeteg paramétert a Panasonic igyekezett egyszerűen tálalni, de ez nem mindig sikerült (a Kép menüben például Speciális beállítások, Opció beállítások és Képernyő beállítások almenü is van, és nem egyértelmű, hogy egy-egy opció melyikbe került). A funkcionalitás viszont tényleg kiváló, a menüben ráadásul néhány hasznos kényelmi megoldást is találtunk, a kézikönyv elektronikus formátumban például közvetlenül is elérhető, valamint mód van arra is, hogy a jónak ítélt beállításokat minden jelforrásra átmásoljuk (alapesetben a TX-L47ET60E minden bemenethez azonos profil használata esetén is teljesen egyedi beállításokat rendel).

A menü működése abból a szempontból viszont teljesen tökéletes, hogy a paramétereket mindig olyan jellemzőkhöz köti, amelyekhez logikus: a HDMI módbeállítás például színprofiltól független, más paraméterek viszont a profillal együtt változnak, sőt, ha ugyanazt a színprofilt használjuk 2D és 3D módban, akkor mindkét üzemmódra külön szettet választhatunk.

A vezérléshez a Panasonictól a korábbi években megszokott távirányítót használhatjuk.