Panasonic VIERA TX-P55VT60 3D plazmatévé teszt

Belső

Ahogyan korábban már említettük, a Panasonic idei termékpalettáján szereplő ST60, GT60, VT60 és ZT60-as tévék rengeteg tulajdonságukban egyeznek, hiszen azonos panelre épülnek, a főbb eltéréseket inkább az extra szolgáltatások között érdemes keresnünk. A VT60-as sorozat papíron 3000 Hz-es képfrissítésre képes (3000 Hz FFD), a valós képfrissítés azonban „csak” 600 Hz. (A 3000 Hz-es képfrissítés csak elméleti érték, és azt jelzi, hogy a 0,00033 ms-os válaszidőt alapul véve a tévé elvileg 3000 különböző képet is meg tudna jeleníteni másodpercenként.) A készülék színfelbontása kiváló, a Panasonic szerint a panel és az elektronika együtt színenként 30 720 árnyalat megkülönböztetésére képes. Bár ez másfélszerese annak, mint amit a GT60-as tévék tudnak, a helyzet az, hogy nekünk a két sorozat egy-egy példányát fej-fej mellett vizsgálva sem sikerült érdemi különbséget találni a két tévé képminősége között. Ami fontos eltérés a GT és az ST sorozathoz képest, az az Infinite Black Ultra szűrő – ami azonban legfeljebb akkor lehet előny, ha a tévét nappal nézzük – és ebben az esetben sem túlságosan nagy. Ami az egyéb képességeket illeti, tesztünk alanya a Full HD felbontás mellett 100 Hz-es valós képfrissítést, 24p-t, 3D megjelenítést és THX/THX 3D üzemmódot is kínál.

A TX-P55VT60E alapesetben sem nyújt kevés színprofilt, viszont ahhoz, hogy minden részletes beállításhoz hozzáférjünk, a menüben engedélyezni kell az isfccc haladó beállítások megjelenítését is. Ez kettővel növeli a színprofilok számát, de sajnos nem a THX színprofillal egyező beállításokból, hanem a mozi üzemmódból indulhatunk ki.

Az talán senkinek sem jelent nagy meglepetést, hogy a normál és a dinamikus üzemmódon nem nyújtanak tökéletes látványt, ezúttal azonban a mozi beállítás sem volt nagyon jó – de ez végül is nem baj, hiszen egy THX színprofillal rendelkező tévének a THX színprofil kiválasztásakor kell igazán domborítania. A TX-P55VT60E ezt szerencsére meg is teszi, 2,3-as gamma, 6400K-s színhőmérséklet, 93 cd/m⊃2-es maximális fényerő, 0,005 cd/m²-es fekete, 19400:1-es kontrasztarány és az sRGB színtér szinte tökéletes lefedése mellett 1,2-es átlagos és 2,6-os maximális deltaE-t kaptunk. Az 1,2-es átlagos érték kiváló, azt jelenti, hogy a megjelenített és az elvárt színek gyakorlatilag egyeznek, a közöttük lévő eltérés szabad szemmel nem látható. Mindez egyébként azt jelenti, hogy az optimális beállításokkal gyakorlatilag meg is vagyunk: elég, ha kiválasztjuk a THX színprofilt. Módosítani persze kell még néhány apróságot (pl. overscant ki kell kapcsolni, a HDMI fekete szintet a forráshoz kell állítani). Ha valaki úgy dönt, hogy a profi beállításokból indulna ki (ami logikus lehet mondjuk akkor, ha az éjszakai mellé kellene egy jó nappali profil is, a THX Bright Room ugyanis nem az), akkor a HDMI tartalom típusa opcióra mindenképpen figyelni kell: alapeseten Auto az értéke, ami azt jelenti, hogy az elektronika felismeri magától a megjelenített tartalom típusát, és ehhez mérten bizonyos képjavító algoritmusokat, például ki nem kapcsolható képélesítést aktivál. Ez inkább rontja, semmint javítja a képet, így értéke mindig legyen „Ki”. Emellett csökkenteni kell a képélességet is, amely 0-10 közötti tartományban optimális.

A THX mód használatát egyébként azért is javasoljuk, mert a tévé mérőműszerek nélkül nem állítható be ennél jobban – azaz a felhasználók 99 százaláka számára a THX mód egyben az optimális beállításokat is jelenti. Bár általában meg szoktuk nézni, hogy a kalibrátor segítségével mi a legtöbb, ami egy tévéből kihozható, ettől most eltekintettünk, mert az egyedüli hozzáadott érték a szürkeárnyalatok közel tökéletes rendbevétele lett volna, ám ez egy olyan művelet, ami – még azonos modell esetén is – készülékfüggő.

A készülék THX módban 298 wattot fogyasztott, nem hiába a C energiaosztály. A plazmatévék magas fogyasztását persze mindig úgy kell nézni, hogy a magasabb üzemeltetési költségért cserébe egy LCD-hez képest jobb képminőséget (péládul mindenképpen jobb mozgásmegjelenítést kapunk).

Menü, távirányító(k)

A menüben található opciók számát és minőségét tekintve a VT60 sorozat az elithez tartozik, hiszen tartalmazza az IFSccc kalibrációs lehetőségeket is, így akinek van hardveres mérőműszere, az akár teljesen tökéletesre is be tudja állítani a tévét. Az alapvető képjellemzőkön kívül állítható a háttérvilágítás erőssége, van CMS, fehéregyensúly és gamma is (utóbbi kettő akár 10 pontos részletességgel is állítható), és természetesen nem maradt le a 1080p Pure Direct üzemmód sem.

A készülékben a Panasonic saját képfeldolgozó egysége teljesít szolgálatot, amely néhány új trükkre is képes: A Resoltuion Remaster és a Brillance Enhancer például, különböző megközelítésből, a lokális kontrasztot növelik, a Caption Smoother pedig a képernyőn megjelenő feliratokat élesítik – ezek a megoldások azonban szükségszerűen úgy nyúlnak bele a képbe, hogy a színhelyességet és a gammát is rontják, ezért társaikhoz hasonlóan nem ajánljuk használatukat. A menü működése abból a szempontból tökéletes, hogy a paramétereket mindig olyan jellemzőkhöz köti, amelyekhez logikus: a HDMI módbeállítás például színprofiltól független, más paraméterek viszont a profillal együtt változnak, sőt, ha ugyanazt a színprofilt használjuk 2D és 3D módban, akkor adott esetben mindkét üzemmódra külön szettet választhatunk.

A vezérléshez a Panasonictól a korábbi években megszokott távirányítókat használhatjuk: a klasszikus vezérlő mellé a csomagba bekerült az okostévé funkciókhoz használható, és a hangutasítások bevitelére is használható érintőpaneles változat, valamint természetesen az okostelefonra/táblagépre letölthető alkalmazás is működik, amely nemcsak az alapvető parancsokhoz használható, hanem akár arra is, hogy a mobiltelefon és a tévé között egyszerűen osszuk meg a tartalmakat.