Panasonic VIERA TX-P55VT60 3D plazmatévé teszt

Képminőség

Fekete, kontrasztarány és szürkeárnyalatok

Az előző oldalon már említettük a kiváló (0,005 cd/²-es feketét és a 19400:1-es kontrasztarányt, amivel a TX-P55VT60 rekorder a nálunk járt készülékek között. A számok azonban, plazmatévéről lévén szó, ezúttal sem mondanak el mindent. Egyrészt a plazmatévéknél gyakori jelenség, hogy a fekete világosabb valamivel, ha nem teljesen fekete képet jelenítünk meg. Tesztünk alanyánál az eltérés minimális, az ANSI kontraszt mégis sokkal kisebb, 13000 körüli, lévén, hogy az elektronika a fényerőt korlátozza – ez bevett szokás a gyártók részéről, a fogyasztás kordában tartására. Azaz hiába állítjuk be a tévét úgy, hogy a maximális fényerő 93 cd/² legyen, ha tisztán fehér képet jelenítünk meg, akkor a fényerő ennél lényegesen alacsonyabb lesz, a TX-P55VT60 esetében például 40 cd/². Az általában nem okoz problémát, mert a limitet a gyártók úgy szokták meghatározni, hogy egy átlagos film esetében ne legyen probléma, azonban akadnak olyan jelenetek, ahol a fényerő korlátozása aktív (pl. a Minden6ó). A Panasonic korlátozza egyébként a maximális fényerőt is, de a menüben van már olyan beállítás, amivel befolyásolhatjuk, hogy az átlagos fényesség alacsony, közepes vagy magas legyen – a közepes beállítást javasoljuk.

A Gamma THX módban 2,3, amit főleg feketéhez közeli árnyalatok elcsúszása okoz. Bár ezt lehet javítani, a korrekcióhoz csak mérőműszerrel érdemes hozzáfogni, mert ha hozzányúlunk a 10 pontos gammakorrekcióhoz, akkor (értelemszerűen) borul valamennyire a színhelyesség és a fehéregyensúly is, amelyet, ha helyre teszünk, akkor megint csúszik a gamma – optimális esetben már kisebb mértékben, és a műveletsort néhányszor megismételve megtalálhatjuk az arany középutat.

A szürkeárnyalatok megjelenítése alacsony és nagy fényerőnél nem teljesen pontos, előbbi esetben a zöld, utóbbi esetben pedig a vörös enyhe túlszaturáltsága figyelhető meg.

Fényerő egyenletessége, betekintési szögek

A plazmatévék a működési elvükből adódóan gyakorlatilag a panel teljes felületén egyenletes fényerőt produkálnak, és a betekintési szöggel sem szokott probléma lenni – ez utóbbihoz azonban annyi kiegészítést kell tennünk, hogy oldalról nézve a panel tükröződése erősebbnek látszik, ami azért rontja valamelyest a láthatóságot.

Mozgóképfelbontás

A plazmatévék a gyakorlatilag zéró válaszidőnek köszönhetően a mozgások megjelenítésében verhetetlenek, ezért a 100 Hz-es képalkotásra elvileg semmi szükség. A helyzete némileg árnyalja, hogy a mozgó tárgyak felületén nagyobb lehet a képzaj, esetleg plasma trail is megjelenhet. Mindkét anomália olyan, amelyen az IFC segít – a kérdés az, hogy vajon ez számít-e többet, vagy az, hogy cserébe viszont a mozgások dinamikája már-már természetellenesen folyamatos lesz (szappanopera hatás). Lehet kísérletezni ez, végül is, egyéni ízlés függvénye. Egyébként mi úgy éreztük, hogy a VT60 elektronikája elég jó munkát végez a zaj eltűntetésében, ezért szerintünk a 100 Hz-es képfrissítés felesleges.

A fent említett képzaj egyébként nemcsak a gyorsan mozgó tárgyaknál jelentkezik, mértéke azonban már évek óta annyira minimális, főleg abban a kategtóriában, ahol a TX-P55VT60 indul, hogy erősen kell keresni ahhoz, hogy észrevegyünk. Mértékét viszont befolyásolja a színprofil (azon belül is elsősorban az, hogy az elektroniak mekkora fényerővel dolgozik).

Képminőség

A Panasonic TX-P55VT60 a normál felbontású anyagok feldolgozásakor jól teljesít, bár természetesen a panel plazma voltának is nagy szerepe van abban, hogy az SD felbontású képsorokat szépen, a lehetőségekhez képest élesen jeleníti meg. Sokszor leírtuk már, hogy még a legolcsóbb plazmatévé is szebb képet ad SD tartalommal, mint egy méregdrága LCD-tévé, és a TX-P55VT60 miatt sem kell ezt a véleményünket megváltoztatni.

Az 55 colon igazán jól persze a HD tartalom mutat, a Blu-ray lemezeken lévő tartalom az, amelyik a panel képességeit igazán ki tudja használni. A helyzet az, hogy a legnagyobb hibákat néhány sorral fentebb már kielemeztük, ha ezektől a – tényleg – apróságoktól eltekintünk, akkor a végeredmény tökéletes. A plazmatévék kiváló feketéjével és remek kontrasztarányával az LCD-k nem tudnak versenyezni, az OLED-tévék pedig, bár néhány piacon már kaphatóak, egyelőre katasztrofális ár/érték arányuk miatt nemhogy a széles tömegeknek nem jelentenek jó alternatívát, hanem, szinte senkinek. A TX-P55VT60 nagy előnye, hogy a menüje minden olyan beállítási lehetőséget tartalmaz, amivel a képet nemcsak tökéletesre, hanem egyéni ízlésünknek megfelelően is be lehet lőni. Azaz mindegy, hogy valaki a tökéleteshez közeli színhelyességre, a minél jobb feketére, a tökéletes részletességre van éppen a minimális zajszintre szeretné belőni a tévét (már, ha ez egyáltalán szükséges, mert a VT60-as tévé esetén zaj szinte nincs is), a dolog biztosan megoldható. A plazmatévék „felsőbbrendűsége” egyébként éppen abban mutatkozik meg, hogy a fenti beállítási „pontok” annyira közel vannak egymáshoz, hogy aki a tökéletes részletességre hajt, annak sem kell szinte semmit feláldoznia a fekete vagy éppen a színhelyesség terén.

Lényeg a lényeg: tesztünk alanya az esetek 99 százalékában (a kivétel pedig a nagyon világos jeleneteket tartalmazó filmek jelentik) olyan képminőséget tud felmutatni, amelyet (összességében) az LCD-tévék megközelíteni sem tudnak, és amelynél jobbat a következő néhány évben valószínűleg a kategórián belül sem fog tudni más készülék felmutatni. Még az OLED-ek sem, mert, bár feketében és kontrasztban egy OLED-panel tudja hozni a plazmák szintjét, a színhelyesség terén valószínűleg még évekig a plazmatévék lesznek az irányadók). Egy trend viszont valószínűleg megszakad, mert a Panasonic már nem fordít pénzt a technológia további tökéletesítésére, így, ha lesznek VT70-es tévék, azok a képminőség alapján valószínűleg ugyanazt hozzák majd, mint a VT60-as széria példányai.

A Blu-ray lemezeken lévő filmeket a tévé természetesen eredeti képsebességgel és kadenciahelyesen jeleníti meg, az ehhez szükséges 24p módot pedig még csak aktiválni sem kell, az elektronika megteszi ezt magától, 96 KHz-es valós képfrissítés mellett. A VT60-as és a GT60-as sorozatok között a „legnagyobb” képminőségbeli eltérés egyébként éppen a Blu-ray lemezekkel figyelhető meg – de nem minden esetben. A tévé ugyanis rendelkezik a Pure Direct üzemmóddal, ami elvileg egy az egyben jeleníti meg a HDMI-n keresztül érkező jelet, ha az YCbCr 4:4:4 formátumban érkezik. Persze ilyen képforrás szinten nincsen, a Blu-ray lemezeken 4:2:0 formátum az általános, viszont egyes felső- és csúcskategóriás Blu-ray lejátszók képesek arra, hogy az alapértelmezett kimeneti mód helyett átszámolják a képet 4:4:4 formátumra. A probléma ebből talán már sejthető: a képminőséget nemcsak a tévé elektronikája határozza meg, hanem az is, hogy éppen milyen Blu-ray lejátszót használunk, és azt hogyan állítottuk be. Ez alapján nem mondhatjuk egyértelműen, hogy a Pure Direct módot be kell-e kapcsolni vagy sem, ez az adott összeállítás függvénye. Korábban sokszor elmondtuk már azt is, hogy a különbség Pure Direct és „normál” módban annyira kicsi, hogy direkt a tévék megizzasztására szolgáló tesztábrákkal is csak alig érzékelhető. Vagyis összességében, bár a TX-P55VT60 van annyira jó tévé, hogy a körülmények szerencsés együttállása esetén képes megmutatni a legapróbb különbségeket is, valószínűtlen, hogy filmnézés közben ez bárkinek is érzékelhető különbséget jelentene.

Képminőség – 3D

A 3D finoman szólva sem robbant be, de ezért aligha a plazmatévékkel elérhető képminőséget okolhatjuk. A villámgyors képváltásnak köszönhetően tulajdonképpen csak a plazmatévék tudják felvenni a versenyt crosstalk (és így térhatás és élmény) tekintetében a polarizációs 3D-t kínáló LCD-tévékkel. A Panasonic TX-P55VT60 ennek megfelelően nem teljesít rosszul akkor sem, ha 3D filmet nézünk rajta – mégis, a közönség egyelőre úgy döntött, hogy a technológiára napi szinten nincs szükség.

Játékkonzol

A tévé képjavítóit kikapcsolva alacsony, 22 ms-os input lagot mértünk, ami kiváló érték, a késlekedést játék közben gyakorlatilag nem lehet észrevenni. A tévé természetesen a megfelelő képarány és a 16:9 Overscan mód kikapcsolása után a pixelpontos megjelenítésre is képes.

Hangminőség

A TX-P55VT60E-be egy mélynyomó is került, amely elég sokat tud hozzáadni a hangélményhez. Egy dedikált hangrendszer teljesítményét persze hiába is várnánk, de a tévék mezőnyében ez a készülék jól szól.