LG G2 okostelefon teszt

Kezelőfelület (Optimus UI)

Az LG augusztusban jelentette be a G2-t, és a mobil szeptemberben került a boltokba, így nem túl meglepő, hogy a készüléken az Android 4.2.2-es verziója fut – viszont az LG fog készíteni 4.3-as (esetleg egyből 4.4-es) frissítést, ez biztos. A koreai gyártó azon vállalatok táborába tartozik, amely az Android gyári UI-ját oly mértékben átszabja, hogy gyakorlatilag egyetlen egy olyan elemet sem tudnánk mondani az OS-ben, amely ugyanúgy néz ki, mint az Android Holo felületen. Ez persze nem baj, főleg, hogy az LG arra nagyon odafigyelt, hogy (szinte) mindent testre lehessen szabni.

Kezdjük az alapoknál: a feloldó képernyő, amely lezárt állapotban is lapozható (balra a kártyácskák, jobbra a kamera található) nyomokban sem emlékeztet a gyári verzióra, ugyanis a készülék feloldásához elég, ha a kijelzőn bárhol, bármilyen irányba végig simítjuk az ujjunkat. A kijelző feloldását minden készülék esetében meg szokta előzni a bekapcsoló gomb lenyomása – a G2-ben azonban ezt kiválthatjuk úgy, hogy egyszerűen duplán koppintunk a kijelzőre. A dupla koppintás a lezárásnál is működik, a mérnökök tehát nem bízták a véletlenre, és nem kockáztatták meg, hogy tömegek azért forduljanak el a mobiltól, mert esetlen nem szimpatikus nekik a hátlapra áttelepített bekapcsoló gomb.

Kezdőképernyőből maximum hetet használhatunk. A felületen menedzseléséhez a csiptetős zoomot tudjuk használni, és természetesen van arra lehetőség, hogy az üres képernyőket teljesen eltávolítsuk. A panelek közötti átmeneti effekt látványos 3D-s, és az erős hardvernek hála tökéletesen folyamatos is – sebesség szempontjából talán a legjobb, amit eddig láttunk. Az átmeneti effekt egyébként cserélhető (a háttérben eltűnő helyett lapozó stílusú is választható például), de le is tiltható, mint ahogyan az alapesetben aktív körkörös görgetés is. Ha lehetne, kötelezővé tennénk azt az opciót is, amely szerint kérhetjük, hogy a telefon a kezdőképernyőt még az automatikus elforgatás bekapcsolása esetén is csak álló helyzetben mutassa.

Az Android utóbbi verzióiban meglévő fix ikonsor természetesen az LG mobiján is visszaköszön. Alapesetben itt a Tárcsázó, a Névjegyek, a Böngésző, az Üzenetek és az Alkalmazásválasztó kaptak helyet, ebben a sorrendben. Utóbbi kivételével a parancsikonokat le lehet cserélni, és a sorrend is megváltoztatható – akinek nem fekszik például, hogy az alkalmazásokat a jobb alsó sarokból lehet elérni, egyszerűen átteheti a gombot mondjuk középre. Az LG a koncepciót még tovább is gondolta, mint a versenytársak szokták, mert ebben a sávban akár hét ikont is elhelyezhetünk. Minden kezdőképernyőre 5×5-ös rácsban helyezhetünk el ikonokat és widgeteket, és szintén 25 app látszik az alkalmazásválasztó egyetlen képernyőjén. Mappákat mind a kezdőképernyőkön mind az alkalmazáskezelőben létrehozhatunk.

A testreszabási lehetőségeket az LG egyébként tényleg tökélyre fejlesztette, egészen jól paraméterezhető például a billentyűzet, és még azt is meg lehet adni, hogy a szoftveres gombok vissza/Home/menü vagy menü/Home/vissza sorrendben kövessék egymást. Sőt, a szoftveres gombok mellé betehetünk negyedikként egy állapotsáv lehúzót vagy a QuickMemo gombját is. A feladatkezelőnek külön gomb nem jutott, helyette a Home gomb hosszú megnyomásával lehet előcsalogatni, míg a Google Now elindításához lentről kell behúznunk az ujjunkat a kijelzőre.

A beálltásokat az LG is négy nagy csoportra szedte szét (Hálózatok, Hang, Kijelző és Általános). Az elrendezés nekünk nem annyira szimpatikus, de tudjuk, hogy sokan kedvelik az efféle átalakítást – ez teljesen egyéni preferencia kérdése. Az kétségtelen, hogy a beállítások struktúrája nem rossz, minden opció ott van, ahol lennie kell, és mindenhol rengeteg a választás. Az LG fejlesztői azt az elvet követik, hogy inkább mindent beépítenek, legfeljebb kikapcsoljuk, ha nem kell valami, és ezt csak támogatni tudjuk.

A megosztási lehetőségeknél van például MiraCast és vezeték nélküli tárolás is – utóbbi bekapcsolásával a telefonon lévő fájlokat WiFi hálózaton keresztül lehet menedzselni, nem kell az USB kábellel bajlódni. A fényerő beállítása lehet automatikus, és még ilyenkor is állítható, hogy a telefon nagyjából milyen fényességet tartson. Az automatikus zároláshoz kapcsolódó extra, hogy a telefon a kamera segítségével (ha kérjük) meg tudja állapítani, hogy nézzük-e a kijelzőt, és ha igen, akkor nem kapcsol ki. A feloldáshoz és lezáráshoz használatos dupla koppontásról már esett szó, a mobil emellett gesztusokat is támogat: a hívás felvételéhez például elég a telefont a fülünkhöz emelni, a mobil felfordítása pedig bejövő hívás esetén lehalkítja a csengőhangot, videolejátszás közben pedig megállítja a lejátszást.

Van néhány energiagazdálkodási funkció is, ez a rész viszont nem olyan kiforrott, mint a Sony mobilok esetében; az LG G2-nél arra van lehetőség, hogy az akku bizonyos százalékú töltöttségi szintje alatt a telefon automatikusan ki tud kapcsolni egyes fogyasztókat (például leállíthatja az adatkapcsolatot, stb.)

Jópofa és hasznos megoldás a Vendég üzemmód: a telefont egy előre beállított egyedi mintával feloldva csak azok az appok jelennek meg, amelyeket beállítottunk, így elrejthetjük a családi fotókat például a kíváncsi ismerősük tekintete elől. Az LG integrálta a telefonba a Dropboxot is, amely egyben azt is jelenti, hogy 50 GB tárhelyet kapunk a mobil mellé.

Az UI egyedüli gyenge pontja talán az állapotsáv, amelyen túl sok a kikapcsolhatatlan gyorsgomb. Alapesetben annyi van belőlük (kapcsoló, QSlide alkalmazások, fényerő, hang), hogy mindösszesen két értesítés látszik – és sajnos a QSlide kivételével a többi elemet ki sem lehet kapcsolni. Az interfésznek ez talán az egyetlen olyan eleme, amelyre azt mondhatjuk, hogy az LG jobban tette volna, ha nem változtatja meg az Android gyári megoldását (az Android 4.2-ben az állapotsávot egy ujjal lehúzva az értesítéseket látni, két ujjal lehúzva pedig a kapcsolópanelt).

Egy érdekes, kiegészítőhöz kapcsolódó funkció a QuickWindow, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos információkat a telefonhoz mellékelt, fedőlapot is tartalmazó tok kihajtása nélkül is meg tudjunk nézni – például az időt, az aktuálisan lejátszott zeneszámot vagy éppen az időjárással kapcsolatos adatokat.