Nokia Lumia 1020 okostelefon teszt

Hardver

Bár a Lumia 1020 jelenleg a finn gyártó zászlóshajója, a csúcsgépekhez képest gyenge hardver került bele. Ennek az egész egyszerű oka az, hogy a Microsoft a Windows Phone-t úgy optimalizálta, hogy egy kétmagos processzoron is remekül fusson – négymagos változat beépítésének pedig egyelőre nem is lenne értelme, mert az OS egyszerűen nem tudná a lehetőségeket kihasználni. Alapvetően persze nem gond, hogy egy telefon nem döntöget csúcsokat, ha nyers számítási kapacitásról van szó, főleg, ha a rendszer tökéletesen fut. És főleg, ha így a fogyasztás (és végső soron a készenléti idő) sem rossz. Ugyanakkor azért az is tény, hogy vannak olyan alkalmazások (például képszerkesztő) amelyek bármennyi teljesítményt képesek lennének kihasználni.

Minden esetre a Nokia Lumia 1020-ban egy kétmagos, 1,5 GHz-es rendszerchip működik (Qualcomm MSM8960), Adreno 225-ös GPU-val. Ez utóbbi szintén csak középkategóriás, ugyanakkor kevesebb pixellel kell megbirkóznia, így a teljesítményre azért nem lehet panasz. A memória mérete 2 GB, adatokat pedig a 32 GB-os belső tárhelyre másolhatunk. Ez utóbbi nem bővíthető, így a filmekkel, zenékkel és az elkészített fotókkal, videókkal bele kell tudnunk férni. A 32 GB-ból alapesetben 27 GB áll rendelkezésre, vagyis az OS és az előre telepített programok 5 GB-nyi helyet foglalnak. Jól látható, hogy a hardver szinte teljesen egyezik azzal, ami a Lumia 920-ban volt, egyedül a memória méretét duplázta meg a Nokia. Nem meglepő tehát, hogy a két készülék teljesítménye az AnTuTu alapján közel azonos.

A telefon kijelzője, ahogyan az előző oldalon már említettük, 4,5 colos. Felbontása HD, egészen pontosan 768×1280 képpont. A Nokia eddig is kiváló minőségű kijelzőket használt, a Lumia 1020 esetében viszont igyekeztek a mérnökök még feljebb lépni – ezért az IPS-panelt AMOLED váltotta. Azon lehet vitatkozni, hogy melyik a jobb választás, azon viszont nem, hogy a Lumia 1020 képe szép-e – az. A színek rendben vannak, és a csempés felületből adódóan nem jön annyira ki az sem, hogy az OLED-eknél gyakori jelenség a túlszaturáltság. Akinek egyébként ezzel a faktorral gondja lenne, az lejjebb veheti a színek intenzitását a menüben. Azt talán mondanunk sem kell, hogy a betekintési szög gyakorlatilag 180 fokos. A kijelző további előnye, hogy fényesebb, mint a legtöbb LCD, vagyis tartalma utcán jobban látható.

A készülék négysávos GSM, UMTS és LTE modult kapott. Ha internetezésre a 4G modemet használjuk, akkor a letöltési sebesség akár 100 Mbps is lehet, a HSPA adapter pedig 42,2/5,76 Mbps-os. Kapunk még WiFi-t (a/b/g/n szabvánnyal), Bluetooth adaptert (3.0), GPS-t és még NFC-t is. Utóbbi jelenléte lassan hazai környezetben is fontos lesz, mivel a MobilTárca szolgáltatás, ha minden jól megy, jövőre élesben is elindulhat. A szenzorok között a korábban már említett közelségérzékelő mellett gyorsulásmérőt, giroszenzorokat, digitális iránytűt és légnyomásmérőt is találunk. A Nokia azokra is gondolt, akik menet közben rádiót (is) szeretnek hallgatni.