Ecovacs Deebot D62 robotporszívó teszt

Felépítés

Amennyire nem tetszett másfél éve a rózsaszín Deebot D56, annyira bejött mindenkinek a fehér Deebot D62. Formára és dizájnra természetesen le sem tagadhatnák a rokonságot, a megjelenés mégis teljesen más. A csak felületén színezett borítást jobb minőségű, vékonyabb és anyagában színezett műanyagra cserélték, ami önmagában többet ad a minőségérzetez, mint szinte bármi más. Az elegáns fehér ráadásul rendelkezik azzal az előnyös tulajdonsággal is, hogy nem látszik meg rajta a por, mint például a fényes fekete Samsung Naviboton. Ugyanez igaz az apró karcolódásokra is, amelyek ezen a felületen szintén nem feltűnőek.

Az Ecovacs Deebot D62 teljesen átlagos méretű, 33,5 cm átmérőjű és 9,6 cm magas. 2 mm-rel ugyan alacsonyabb, mint elődje, de ez valószínűleg kevés helyen lesz lényeges szempont. A szín mellett a másik feltűnő változás a korábbi dizájnhoz képest, hogy a vastag, kissé esetlen ütközőt egy szintén nem vékony, de formásabb darabra váltották. Ráadásul nem is lötyög úgy, mint az előző generációs modellen. A készülék minden szempontból komoly robot benyomását kelti.

A benyomódó szürke ütközőn nincsenek apró nyílások a távolságérzékelők számára (ezt mindjárt pontosítjuk), hiszen ilyen érzékelőkkel a robot nem rendelkezik. Az akadályokat ütközés alapján ismeri fel, ezért az íves panel alsó fél cm-es sávja gumírozott, hogy az ütközések során a robot ne tegyen kárt a bútorokban. Sajnos a töltéshez használt két érintkező csík szintén kilóg a panelből így a pont szemből való ütközéskor ezek továbbra is hozzáérnek a bútorokhoz, de minden egyéb esetben működik a dolog.

Körben nincs ugyan távolságérzékelő rajta, de a robot jobb oldalára került két apró nyílás az infrás jeladó és vevő részeinek. Ezek segítségével tudja a robot követni a falakat, hogy azok mentén is kitakarítson.

Az ütköző elején lévő sötét ablak, és a tetején lévő apró kiemelkedés a dokkolás során kap szerepet. Ezek érzékelik a dokkoló által kibocsátott jeleket, ami iránymutatást ad a robotnak a dokkoló megtalálásához és a dokkolóba való helyes beálláshoz. A csomagban ugyan nincs távirányító és virtuális fal, de ezek külön megvásárolhatók ehhez a robothoz is.

A robot tetejének középső nagy része felhajtható, alatta a 0,4 literes portartályt találjuk. A korábbi modellnél a teljes fedlap lejött, ami kevésbé volt igényes kialakítású, mint ez a mostani. Ráadásul ezt csak fel kell emelni, nincs külön nyomógomb a nyitáshoz, hiszen a fedlapot rugós feszítő tartja a helyén.

Fejlesztettek a portartályon is. A forma, a beömlő nyílás és a szűrő elhelyezése nem változott, így a karnál megfogva a tartály pont úgy jön ki a helyéről, hogy a nyitott vége felfelé mutat. Így a tartályból nem hullik ki a kosz mégis nagyon könnyű kiüríteni. A fejlesztés a kiemelő kart érinti, ami a roboton belül a két szélén lévő karmokkal rögzíti is a tartályt a helyén. Így a tartály beömlő nyílása pontosan illeszkedik a roboton lévő nyílásra, a por nem jut a tartályon kívül a robot belsejébe (legalábbis itt nem).

A tartályhoz vezető beömlőnyílásban lévő érzékelő segítségével a robot azzal is tisztában van, ha a tartály megtelt, vagy a robot valami nagyobb szemetet szedett össze.

A robot tetején lévő kezelőfelület az egyszerűbb fajtából való, de ez egy belépő szintű modellen nem is gond. A kezelést mindössze négy gomb és hat ikon segíti. Az automatikus takarítást indító AUTO gomb, és a dokkolóra való visszatérést utasító házikó ikonos gomb jelentése egyértelmű. Az egymásba forduló két nyilat ábrázoló gombbal az időzítés állítható be, míg a nagyítós gomb az intenzív takarítást indítja. Ezekhez a funkciókhoz egy-egy ikon is tartozik, amiket kiegészít még az akkumulátor töltöttségét és az egyéb hibákat jelző két ikon.

Az előző modellt érintő egyik fontos kritikánk az volt, hogy a dokkoló felső kinyúlása teljesen eltakarta a dokkolón álló robot kijelzőjét és kezelőfelületét. A helyzet ugyan javult egy kicsit, ahogy a dokkoló nyúlványa keskenyebb lett, de tulajdonképpen ugyanúgy a kijelző közepén fut végig. Annyi a szerencse, hogy az egyszerűbb kijelzőn itt sokkal kevesebb információ jelenik meg, és a keskenyebb nyúlvány miatt ebből több látszik.

A robot alja teljesen szokványos. A meghajtásért két nagyobb oldalsó kerék felel, míg az orrnál lévő bolygókerék támasztja meg a robotot. A rugós feszítésű karon lévő meghajtó kerekek lehetővé teszik, hogy a robot akár 1,5 cm magas akadályokon is átverekedje magát. A bolygókerék funkcióját tekintve nem változott, de a kialakítása az elődmodellhez képest némileg komolyabb lett.

A fő kefés henger hossza továbbra is 14,5 cm, de a gyártó leírása szerint az oldalkefék sörtéje 1,5 cm-rel lett hosszabb. Bár az előd modellen ezt nem mértük le, a tengelytől mért 8,5 cm-es hossz a képek alapján valóban kicsit többnek tűnik, mint a D56 keféinek a hossza. A kefe feladata, hogy a falak és bútorok mellől is kisöpörje a koszt.

A kefés henger nyílását három oldalról ezúttal is egy gumi szoknya veszi körül, ami nyilván segít a kosz összegyűjtésében és a szívóerő megfelelő területre koncentrálásában. A kefe, bár látszólag ugyanolyan, mint volt, szinte minden tekintetben megújult. A tengely nem vékonyodik el középen, hanem mindenütt azonos vastagságú, a meghajtáshoz pedig nem fogas szíjat használ a robot (legalábbis látható módon nem), hanem a tengely csúszik rá egy szögletes elemre, ami megforgatja.

A tengely másik végére egy csapággyal is ellátott védőkupak került, ami a tengelyt a megfelelő pozícióban tartja. A felhasználói oldalt érintő legfontosabb változás, hogy a tengely kivételéhez már nem kell csavarhúzó, elég egy pénzérme is, amivel a tengely végében lévő sárga csavart kell csak kitekerni.

A kefe mögötti nagyméretű műanyaglap alatt van a robot főpanelje és biztosítéka, a robot két akkumulátora pedig a kerekek mögötti két kisebb ajtó alá kerültek. A két Ni-MH akkucsomag együtt egy 12 V-os 2100 mAh-ás akkumulátort alkot.

A robot alján ezeken túl már csak a főkapcsoló, illetve a lépcsők és egyéb szintkülönbségek érzékelésére szolgáló három infra szenzor található.

A dokkoló szintén alaposan megváltozott. Az alap koncepció persze változatlan: a robot egy műanyag panelre áll fel és odanyomja az érzékelőit a dokkoló megfelelő pontjaihoz, hogy elkezdődjön a töltés. A dokkolóhoz való visszatalálást és a beállást két infravörös jel segíti. Az egyik a dokkoló házában van az érintkezők fölött, a másik a robot fölé kinyúló kar végébe került. A kar az előző modellel ellentétben nincs közvetlen a dokkolóra építve, így az egy mozdulattal kivehető (feltéve, hogy a hátsó retesszel nem rögzítettük a dokkolóhoz). A dokkoló 1,2 méteres kábel felesleges részének az elhelyezésére a tervezők nem alakítottak ki külön helyet, a kábel elrejtéséről a felhasználónak kell gondoskodnia.

Ehhez a modellhez sem távirányító, sem pedig virtuális fal nem jár, de ezek külön beszerezhetők hozzá.