HTC One M9 okostelefon teszt

Hardver

A HTC One M9 külsőre nem sokat változott, a hardvere viszont teljesen megújult. A legfontosabb változás az, hogy a Qulacomm Snapdragon 801 chipet a 810-es váltotta, amely amellett, hogy négy helyett nyolc magot tartalmaz, 32 helyett még 64 bites is. Teljesítményben tehát csúnyán lehagyja elődjét – ami sajnos hőtermelésben is megmutatkozik. Ha meghajtjuk a mobilt, akkor a hátsó része eléggé fel tud forrósodni. Arról azért nincsen szó, hogy ilyekor ne lehetne kézben tartani a mobilt, de az érzés már közel van ahhoz, amikor azt mondhatjuk rá, hogy kellemetlen. A rendszerchip egyébként négy darab 1,5 GHz-es Cortex-A53-as és négy darab 2 GHz-es Cortex-A57-es magot tartalmaz. A mobilba Adreno 430-as GPU, 3 GB RAM és 32 GB ROM kerül. Utóbbiból alapesetben kb. 21 GB szabad, ha ez kevés lenne, akkor microSD-kártyával tudunk bővíteni.

Nagy meglepetés valószínűleg nem árulunk el azzal, hogy a telefon mind a kezelőfelületet mind az alkalmazásokat villámgyorsan futtatja, az egyetlen dolog, amibe beleköthetünk, az tényleg csak a melegedés. Itt viszont tényleg van mit felróni, még ha nem is tudni egyértelműen, hogy a HTC vagy a Qualcomm a ludas inkább a dologban. A lényeg az, hogy a Snapdragon 810 nagyon gyors, de nagyon melegszik, és a problémát a HTC mérnökei csak úgy tudták áthidalni, hogy a Cortex-A57-es magok maximális órajelét 2 GHz-ről 1,6 GHz-re csökkentették – szoftveres úton. A táblázatban lévő adatokat ebben az állapotban mértük, mivel a HTC így adja a mobilt, ez a „gyári állapot”. A Sense UI-ban a fejlesztői eszközök egyébként is jól el vannak dugva, egy átlagos felhasználó biztos, hogy nem fogja megtalálni ezt a szekciót, hogy a Nagy processzorteljesítmény opiciót bekapcsolja (ebben az esetben a magok már 2 GHz-en járnak).

A HTC továbbra sem szállt fel a QHD vonatra, és a One M9-be is „csak” 5 colos és „csak” Full HD felbontású kijelzőt épített. Ez azt eredményezi ugyan, hogy az 5,1 colos Galaxy S6-hoz képest a mobil PPI-ben a kanyarban sincsen (441 PPI vs. 577 PPI), mi mégis garantáljuk, hogy a különbséget használat közben senki nem fogja észrevenni. A HTC nemcsak a képméretet és a felbontást tartotta meg, hanem a kijelző technológiáját is, így továbbra is az S-LCD3-nak szavazott bizalmat. A panel nagyon fényes környezetben valamivel gyengébben látható, mint egy OLED, ezt leszámítva azonban kiválóan teljesít; szép színekkel és kiváló betekintési szögekkel rendelkezik. Nem rossz a fényereje sem: 428 cd/m²-es maximumot mértünk. A színhőmérséklet ellenben elég magas, 7800K-s, és ezt a menüben sajnos nem is lehet korrigálni.

Ami a további hardvereket illeti, a HTC One M9 teljeskörű kiszolgálásra törekszik: van benne 300 Mbites LTE, 42 Mbites HSPA adapter, ac-s Wifi és Bluetooth 4.1 is. Az NFC és a GPS sem lehet kérdéses, mint ahogyan az sem, hogy rengeteg szenzort kapunk: van fénymérő, közelségérzékelő, iránytű, gyorsulásmérő és giroszenzor is. A HTC néhányak örömére nem spórolta ki az FM-rádiót sem, és a mérnökök megoldották azt is, hogy a microUSB portot videokimenetként (MHL) vagy hostként (OTG) is használni tudjuk.

Üzemidő

A One M9 akkumulátorának kapacitása minimális mértékben (kb. 10 százalékkal) nőtt a One M8 akkumulátorának kapacitásához képest. Mivel az elődmodellről azt mondtuk, hogy normál használat közben nem bírja ki két napig, egyértelmű kell, hogy legyen: ez a növekmény nem elég ahhoz, hogy a helyzetet megváltoztassa. Főleg, mert bár a legnagyobb fogyasztó, a kijelző nem változott, a második legnagyobb fogyasztó, a rendszerchip sem lett jelentősen energiatakarékosabb.

Amit a One M9-cel kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni, az az extrém energiatakarékos állapot, amelynek elsősorban akkor vehetjük hasznát, ha a telefon nagyon merülőben van, de szeretnénk még hosszú ideig elérhetők lenni – ilyenkor 10 százalékos töltöttségi szint mellett akár egy teljes napig is üzemelhet a mobil, de értelemszerűen az okos funkciókat egyáltalán nem fogjuk tudni kihasználni.