Samsung UE55JS9000 LCD-tévé teszt

Belső

A Samsung UE55JS9000-re a Samsung SUHD tévéként hivatkozik, vagyis a koreai gyártó papíron egy új kategóriát teremtett meg. A helyzet hasonló ahhoz, mint néhány éve történt a LED-tévékkel, vagyis az új elnevezés egy új, eddig nem alkalmazott technológiát takar. Persze a Samsung abban az értelemben nem találta fel a spanyolviaszt, hogy a Quantum Dot nemcsak Samsung tévékben köszön vissza, de ha a névvel megint sikerül elérni, hogy ezt a megoldást az SUHD névvel azonosítsák az emberek, akkor a vállalat ismét nyerő pozícióba kerülhet (vagy inkább ott maradhat) – a LED-tévékkel is részben azért sikerült akkora piacot szerezni, mert sokan azt hitték, hogy „LED-tévét” csak a Samsung gyárt.

Az UE55JS9000 tehát egy SUHD tévé, 55 colos képátlóval, UHD (4K) felbontással és Quantum Dot technológiával. Ez utóbbit a Samsung NanoCrystal Color néven futtatja, mi a cikk további részében maradunk a QD elnevezésnél. A Quantum Dot alapvetően kettő dologra kiváló: nagyobb színtér lefedettséget biztosít, valamint növeli az LCD-panel fényáteresztő képességét. A dolog eredménye elméletben az, hogy szebbek a színek és nagyobb a dinamikatartomány (HDR).

A tévében a Samsung saját gyártású panelje működik, LED-es háttérvilágítással. A fényforrások a kijelző szélein helyezkednek el, aki inkább a hátsó LED-es megvilágításra, és az abból fakadó precízebb local dimmingre esküszik, annak a JS9500-as szériát tudjuk ajánlani. (Aki pedig az egyenes kivitelt tartja jobbnak, az vessen egy pillantást a JS8500-ra.) A készülék 3D-képes, a bal és a jobb szemnek szánt képet az elektronika aktív szemüveg segítségével választja szét. A szokásos képjavítók mind rendelkezésre állnak, így van 24p és 100 Hz-es képfrissítés is. Utóbbit a mérnökök fekete képkockák beillesztésével együtt használják a mozgásmegjelenítés javítására.

A tévé a Samsungtól megszokott színprofilokat tartalmazza, amelyekhez a szokásos kommenteket fűzhetjük: a Mozi beállításon kívül tulajdonképpen minden mást elfelejthetünk, ha a pontos színvisszaadás a legfontosabb cél (és mi más is legyen egy tévénél, ha nem ez). Szemre a színhelyesség nem volt ugyan rossz, de nyilván ennyivel nem elégszünk meg, így a mérőműszerünket is gyorsan munkára fogtuk. így rögtön ki is derült, hogy sem a gamma sem a színhelyesség nem tökéletes: előbbi kis mértékben ugyan, de ingadozik a fényerő függvényében, míg a színhelyességnél elsősorban az okozott galibát, hogy a fényerő növekedésével együtt a vörös komponens túlszaturáltsága is erősödött, a másik kettőből pedig „kevesebb lett” a kelleténél. A dolgot szerencsére 10 pontos beállítással (és hardveres kalibráló eszközzel) gyorsan lehet korrigálni, a gammát majdnem teljesen, a fehéregyensúlyt pedig teljesen a helyére tudtuk rakni.

A színhelyesség azonban még az optimális beállításokkal sem lett olyan jó, mint ahogyan azt egy csúcskategóriás tévétől elvárhatnánk. Az átlagos deltaE ugyan 3 alá került, így az elvárt és a megjelenített színek között szabad szemmel nem igazán lehet különbséget tenni, azonban volt már nálunk több olyan tévé is, amely az átlagos deltaE értékét illetően 1 körüli szintre is le tudott menni – és ettől az UE55JS9000 nagyon messze van. Igazából azonban nem lepődtünk meg a dolgon, mivel a Quantom Dot egy új, idén először alkalmazott technológia, és a gyártóknak általában kell két-három generáció, mire az ilyen jellegű újításokat kiismerik. Ha visszaemlékszünk még, akkor a 3D bevezetésekor is csökkent a tévék színhelyessége, főleg a plazmáknál. A színhelyesség mellett azonban elismerően kell nyilatkoznunk a lefedett színtérről, amely a DCI spektrum kb. 91 százaléka – ez jóval nagyobb, mint a jelenleg elterjednek számító REC.709-es szabvány. Csak a rend kedvéért: az optimális beállításokkal az alábbi értékeket mértük: 2,7-es átlagos deltaE, 121 cd/m²-es maximális fényerő, 0,05 cd/²-es fekete, 2480:1-es kontraszt, 2,3-as gamma és 6700K-s színhőmérséklet. A tévé fogyasztása optimális beállításokkal 79 watt volt, ami a képátlót is figyelembe véve nagyon jó értéknek számít.

De kicsit térjünk vissza a Quantum Dotra, és arra, hogy alkalmazása miért jó. A Quantum Dot valójában egy nagyon apró anyag, egy nanokristály; annyira apró, hogy gyakorlatilag nincsen semmilyen irányú kiterjedése. Viszont jellemző tulajdonsága, hogy ha stimuláljuk, akkor képes fényt kibocsátani – amelynek színét a kristály mérete határozza meg. A „nagy-”, „közepes-” illetve „kisméretű” kristályok rendre vörös, zöld és kék színű fényt bocsátanak ki (de persze a méret precíz szabályozásával bármilyen hullámhosszú, és így végső soron bármilyen színű fény előállítható). Persze a kristályok nem maguktól világítanak, hanem egy LED-re, mégpedig egy kék színű LED-re kerülnek rá. A klasszikus, fehér fényű LED-ekhez képest (amely LED-ek egyébként többnyire szintén kék színnel világítanak, csak a mögöttük lévő sárga foszforral együtt tűnik a fényük fehérnek) ezzel a módszerrel tisztább színeket lehet előállítani, és nem utolsó sorban erősebbet is: a mérések alapján jó harmadával erősebbet, mint egy sima LED-es megjelenítőnél.

Menü, távirányító

A Samsung okostévéi idén már az új, Tizen alapú rendszert használják, amely nemcsak az okos funkciókat, hanem a tévé teljes működését is befolyásolja. A kezelőfelület megújult: ha megmozgatjuk a távirányítót, akkor a képernyő négy szélén egy-egy gyorsgomb jelenik meg, amelyekkel a hangerőt szabályozhatjuk, csatornát válthatunk, beléphetünk a menübe vagy elindíthatjuk a Smart funkciókat. A Smart funkciók, az LG-féle webOS-hez hasonlóan a képernyő alsó részén, jelennek meg, egy csíkban – vagyis a programindító a teljes képernyős nézet helyett szalagos megoldást kapott.

Egy gyorsmenü a legfontosabb lehetőségekkel megjelenik a képernyő felső részén, a teljes felület azonban éppen úgy néz ki, mint a tavalyi készülékeknél. Szerencsére hasonló a funkcióválaszték is, vagyis a tévében minden fontos és kevésbé fontos paramétert lehet állítani.

A tévéhez kettő távirányítót is kaptunk: a normál vezérlő mellé a Samsung levegőben működő egérként is funkcionáló Smart Remote-ját is. Előbbire egyáltalán nem biztos, hogy szükségünk lesz, mivel a Smart Remote-ra is bőven kerültek gombok – ráadásul a menü eléggé kiforrott ahhoz, hogy „egérrel” is lehessen használni. A Samsung távirányítója ötletes megoldást használ: akkor tudjuk vele a kurzort mozgatni, ha hüvelykujjunkat az OK gombra helyezzük (nem kell megnyomni). Ez a megoldás nekünk jobban tetszik, mint az LG-nél alkalmazott módszer, mivel a kurzor valóban csak akkor mozog, amikor azt mi is szeretnénk. A távvezérlő a gombok funkcióit infra port segítségével juttatja el a készülékhez, az egér funkciók azonban vezeték nélkül működnek. A Samsung természetesen emellett elkészítette az okostelefonos alkalmazást is a tévé mellé, amely szintén könnyen használható.