Sony Xperia Z5 okostelefon teszt

Használat közben

A Sonyra mostanában nem lehet panasz: telefonjai mindig friss OS-sel érkeznek – az már más kérdés, hogy a japán gyártó ezeket mennyi ideig frissíti. Az Xperia Z5-re is kurrens verzió, az 5.1.1-es változat került. Persze azóta kijött az Android 6.0 is, amikor azonban a készüléket fejlesztették, utóbbi még nem volt elérhető. A Sony sosem volt az a gyártó, aki töviről-hegyire átrajzolta volna az Androidot, így most sem vártuk, hogy a gyárihoz képest teljesen új felület fogadjon minket. Változtatások vannak, de többnyire csak aprók – igaz, ezek véleményünk szerint minden esetben olyanok, hogy a használhatóságot és/vagy a kényelmet növelik. Ilyen például a kezdőképernyők kezelésére szolgáló felület és az, hogy a programválasztóban is lehet mappákat létrehozni. Kozmetikai szempontból a Beállítások részleg is módosult kissé, de itt fontosabb, hogy egy sor, az Androidban alapból hiányzó funkció is megjelent a telefonban, például más kütyükkel való kommunikáció, ujjlenyomat-olvasó, fehéregyensúly beállítása, kiválóan testreszabható billentyűzet, stb. A fejlesztőknek valamiért nem felelt meg az Android szoftveres gombjaihoz megálmodott háromszög-kör-négyzet hármas, így a kör (Home funkció) helyett egy házikót kapunk.

Ami viszont nem változott, az a lezáró képernyő, az értesítési felületek illetve az értesítési sáv-kapcsolópanel kombó, ezek pontosan úgy néznek ki (és ugyanazt is tudják), mintha natúr Android 5.1.1 futna a telefonon. Megjelenését tekintve a feladatkezelő is azonos a Google-féle megoldással, viszont extra az „összes bezárása” gomb és az is, hogy lebegő alkalmazásokat lehet indítani innen. Alapból 13 szoftver közül választhatunk, de a kínálat bővíthető a Google Playből, és lehetőség van arra is, hogy a widgeteket konvertáljuk át „Kisalkalmazássá”.

A kényelmet olyan apróságok is növelik, mint az Intelligens háttérvilágítás vezérlés, amely érzékeli, ha kézben fogjuk a telefont, és ilyenkor nem kapcsolja le a kijelzőt. Hasznos továbbá a témázás lehetősége és az is, hogy a betűméret is állítható.

Az Xperia Z5 kezelőfelülete gyors és simán is fut, persze egy nyolcmagos processzortól az lenne a meglepő, ha nem vinné megfelelően a szoftvert. Megakadásokkal még így is találkoztunk, de ezek csak pillanatnyi megingások voltak, és csak akkor jelentkeztek, ha rengeteg alkalmazást indítottunk már el.

Ujjlenyomat-olvasó

A Sony elég későn kapcsolt, de a lényeg az, hogy végül kapcsolt, és beépített ujjlenyomat-olvasót a telefonjaiba. A szenzor ráadásul elég jó helyre, a bekapcsoló gomb alá került, így semmit sem kell másképpen tenni, mint eddig – illetve csak egy picit, mivel a beolvasás a gomb megnyomása után történik. Viszont az érzékelő nemcsak pontos, hanem gyors is. Előnye, hogy mivel a bekapcsoló gombot úgyis mindig ugyanazzal az ujjal nyomjuk meg, nem kell arra vesztegetni a rendelkezésre álló kapacitást, hogy a tulajdonos két-három ujját is beprogramozzuk – ez az iPhone-oknál vagy a Samsung Galaxy S6-nál nem ennyire egyértelmű. Az ujjlenyomat-olvasó beprogramozása kb. egy perc. A pontosság pedig kiváló: hibás beolvasást egy hét alatt csak pár alkalommal tapasztaltunk.

Telefon funkciók

A más gyártókhoz képest visszafogott, puritán világ nemcsak a kezelőfelületre, hanem az alapvető telefonos funkciókra is jellemző, mivel a Sony mérnökei a gyári Android nyújtotta lehetőségeken nem sokat változtattak. Mind a tárcsázó, mind a névjegyek, mint az üzenetkezelő a megszokott lehetőségeket tartogatja, nem tud extra dolgot a Naptár sem, és a levelek kezelésére szolgáló E-mail-Gmail páros tudását is mindenki ismerheti, aki legalább egyszer használt már valamilyen androidos készüléket.

A Sony telefonok hangerő szempontjából nem mindig voltak a legjobbak, és mi egy picit az Xperia Z5-öt is halknak éreztük. Ugyanez a megállapítás a kihangosítóra is áll, annak ellenére, hogy két hangszóró is került a mobilba. A hangminőséggel viszont nem volt gondunk, sem a beszédhangszórót sem a külső hangszórókat használva.

Alapprogramok

A gyári alkalmazáskínálat igen bőséges, ami részben annak is betudható, hogy a Sony sok tekintetben riválisa a Google-nek – tartalomszolgáltatással például szintén rendelkezik, és nyilván szívesebben adna el filmeket házon belül, mint a Google-féle Play-filmeken keresztül. A multimédiás tartalmakhoz a Sony saját programjai remekül megfelelnek, szerintünk jobbak is, mint a Google-féle megoldások.

A Zene egy sor minőségjavító algoritmust is tartalmaz, amellett persze, hogy saját EQ beállításokat is alkalmazhatunk. A Videó meglepő módon kezeli az MKV-kat és a feliratokat is. A Sony több extra szoftvert is pakolt a mobilra, több közülük a PlayStation platformhoz köthető, másokkal pedig a kreativitásunkat élhetjük ki (pl. Rajz, Movie Creator). Fitnesz fronton a Lifelog van reflektorfényben, a közösségi tartalmakat és az egyéni preferenciák alapján számunkra érdekes híreket pedig a Socialife gyűjti be.

A más gyártók szoftvereiből összeállított kínálat viszont csalódást keltő, mert a Facebookot leszámítva csak előfizetéses appok vagy fizetős alkalmazások ingyenes verziói jutottak át a rostán.

Fényképező

A Sonytól az Xperia Z sorozat óta várjuk, hogy végre egy olyan kamerát rakjon a fényképezésre kihegyezett mobiljaiba, amely eséllyel veszi fel a harcot a konkurensek ellen. Habár a japán gyártó szenzorai számos konkurens telefonban nagyon jól teljesítenek, a Sony eddig egyszer sem rakta úgy össze az aktuális „zét”, hogy abba ne lehetett volna belekötni – és még nagyon keresni sem kellett a hibákat. Az IFA-n már készítettünk pár fotót a Z5 Premiummal, és az eredménytől – finoman szólva – sem voltunk elájulva. De persze az nem is tesztkörnyezet volt, és a szoftverről sem tudtuk még, hogy végleges verzió-e. Úgyhogy próbáltunk előítéletektől mentesen nekikezdeni a fényképező értékelésének, annál is inkább, mert a Sony mérnökei fogadkoztak, hogy na, most aztán megcsinálják a tutit. A baj csak az, hogy ez (megint) nem jött össze.

A telefonban lévő érzékelő vadonatúj, 23 MP-es felbontással rendelkezik, amely 4:3-as képarány mellett érendő. Ha a 16:9-es mérethez ragaszkodunk, akkor be kell érnünk 20 MP-lel. Ami persze még mindig nem rossz, legalábbis papíron. Az Exmore RS érzékelő legnagyobb újdonsága a gyors fókusz, a telefon már 3 századmásodperc alatt képes élességet állítani, az optikai képstabilizátor viszont hiányzik előle. És gond szerintünk az is, hogy sarokba került az objektív, így ugyanis könnyű véletlenül eltakarni. Elöl egy 5 MP-es fényképezőt találunk, ami nem rossz a szelfikhez, de a Sony ezen a téren kicsit lépéshátrányban van.

A fényképező szoftvere a Sony már jól bevált trükkjei alkalmazza, üzemmódot például nemcsak a meglévő készletből választhatunk, hanem lehetőség van arra is, hogy a netről újabbakat töltsünk le. Az már más kérdés, hogy az üzemmódok közül nem mind életképes. Sajnos a Sony az alapvető képjellemzők állításának lehetőségét megint nem adja a felhasználók kezébe, és bár van manuális mód, ez sem túl okos: a záridő például nem állítható vele. Ennél bosszantóbb, hogy egyes funkciók csak akkor működnek, ha 8 MP-es felbontást választunk. Az addig oké, hogy ilyenkor interpolációmentes zoomot is használhatunk, de ez nem kárpótol azért, hogy a HDR például 20 MP-en már nem működik, és manuális módban az ISO sem állítható. Érthetetlen.

Mindezt egyébként el is néznénk a Sonynak, ha cserébe kiváló minőségű kép lenne az eredmény – elvégre az iPhone-okben sem lehet sok dolgot állítani, a képminőség mégis rendben van. Csakhogy a helyzet úgy fest, hogy a Sonynál egyszerűen nem tudják kikerülni a túlzott zajszűrés-túlzott utóélesítés okozta hatásokat, ami gyenge vonalélességet, a nagy kontrasztú helyeken „szőrös” képet eredményez, és fontos helyeken tűnhetnek el részletek. Ha ez nem lenne, akkor az eredmény egészen pofás lenne (a dinamikatartomány például nem rossz). A Sony telefonja fentiek miatt sötétben sem váltja meg a világot, a zajszűrés és az utólagos élesítés hatásai ugyanis ilyenkor hatványozottan jelentkeznek. Elégedettek tehát semmiképpen sem lehetünk, a Sony Xperia Z5 fényképezője a csúcskategóriás gépek mezőnyében jelenleg kétség kívül a leggyengébb. Annak ellenére, hogy szenzorral a Sony látja el szinte a teljes iparágat. (Nem hiába tartja a mondás, hogy a suszter cipője is mindig lyukas.)

Összegzés

A Sony Xperia Z sorozata egy kiváló sorozat, és a Z5 is illeszkedik a trendbe, de sajnos minden értelemben. A mobil szinte minden szempontból jól sikerült, de maximális teljesítményén nyomot hagy, hogy a Snapdragon 810 melegedésével a Sonynak is kellett valamit kezdenie, és az a fránya fényképező sem sikerült jól – kicsit az az érzésünk, hogy a Sony nem is akar ennél jobb kamerát, hogy ne állítson konkurenciát saját fényképezőinek. A dizájn minden szempontból remek, a vas sem rossz (bár az infrát hiányoltuk), és a szoftveres körítés is rendben van. A legnagyobb gond az, hogy a Sony 240 ezer forintot kér a mobilért, miközben, ha objektívek vagyunk, az Xperia Z5 semmivel sem nyújt többet a Galaxy S6-nál, a HTC One M9-nél, az LG G4-nél vagy akár a Huawei P8-nál – amelyek az év elején még szintén ennyibe kerültek, de áruk ma már bőven 200 ezer forint alá kúszott.

A Sony Xperia Z5-öt a Sonytól kaptuk kölcsön a tesztelés idejére, köszönjük!