Honor 5X okostelefon teszt

Használat közben

Az Android 6.0 operációs rendszer és az EMUI 4.0 felhasználói felület párosa egyelőre még az abszolút felsőkategóriás Huawei Mate 8 kiváltsága, a Honor 5X-en egyelőre be kell érnünk az Android 5.1.1-es szoftverrel és az EMUI 3.1-es felülettel. Ezt a megoldást a kínai márkát ismerőknek már nem igazán kell bemutatnunk, és nyílt titok, hogy sokkal inkább a puritánabb UI-kért rajongók tetszését nyeri el, semmint a szofisztikált felületek kedvelőiét. Az oldalirányú lapozással, ujjlenyomattal, vagy Bluetooth eszközzel intelligens módon feloldható zároló képernyőt követően négy „lap” fogad bennünket, melyek száma maximum kilenc lehet. A lekerekített sarkú ikonokkal támadó felhasználói felület nem rendelkezik hagyományos alkalmazásválasztóval, vagyis az összes tartalmunkat az alapkijelző slide-jain kell eltárolnunk, erre viszont akár mappákba szervezve van lehetőség.

A fentről lehúzható értesítési panelen az idősávon feltüntetett értesítések és a parancsikonok egymástól elkülönítve jelennek meg, a kijelző alsó sorában pedig alaphelyzetben négy, maximum öt ikon foglalhat helyet. Nyolcféle lapozási effekt közül lehet választani, a slide-ok a végeken opcionálisan átjárhatók, az apró kis ikonszámláló jelzések pedig alkalmazásonként egyesével ki-/bekapcsolhatók.

Alapfunkciók, alapprogramok

A telefon ikonra bökve egy a tárcsázót, a névjegyzéket és az üzeneteket felvonultató felületre jutunk, de a névjegyzék és az üzenetek ezenkívül dedikált gombok révén is elérhetők. Böngészőből használhatjuk a Huawei sajátját és a Google-féle Chrome-ot is, egyikben sem kell csalatkoznunk. A telefonkezelő alkalmazás a Huawei high-tech svájci bicskája, hiszen van benne többek közt telefongyorsító, tárhely tisztító, zaklatásszűrő, energiakezelés, forgalomkezelés, ne zavarj funkció, illetve alkalmazás-zárolás opció is. A naptár éves, havi, heti és napi nézettel, valamint hétszám kijelzéssel bír, az óra pedig ébresztővel, világórával, stopperrel és időzítővel rendelkezik, illetve néma módban is képes hanggal riasztani.

Az eszközök mappába időjárás appot, fújásra bepárásodó tükröt, nagyítót, zseblámpát, számológépet, jegyzettömböt, hangrögzítőt és biztonsági mentés készítőt pakoltak a fejlesztők, és gyárilag fel van telepítve a telefonra a Facebook, a Twitter, az Instagram, a Shazam és a WPS Office. A sztereó FM-rádió használata megköveteli a vezetékes füles használatát, amelyet egyébként fellelhetünk az alapcsomagban, a zenelejátszó pedig elsősorban hossz alapján történő szűrési képességéről, időzíthető kikapcsolási funkciójáról és dalszöveg megjelenítő opciójáról ismerszik meg; hangszínszabályzó viszont nincs benne.

Ujjlenyomat-olvasó

A hátoldalon a kamera alatt helyezkedik el az ujjlenyomat szenzor, melyhez a gyártó korábbi hasonló megoldásait ismerve abszolút pozitívan közelítettünk, és nem is kellett csalatkoznunk benne. A második generációs FPC szenzor fém felülettel rendelkezik és kevesebb mint 0,5 másodperc alatt villámgyorsan és biztosan beszkenneli az ujjlenyomatunkat. A beolvasáshoz egyszerűen csak oda kell érinteni az adott ujjbegyünket a szenzorhoz, amely 360 fokban bárhogyan képes annak azonosítására. Az ujjlenyomat szenzorral feloldható egyrészt a kijelzőzár, de segítségével zárolhatók egyes alkalmazások és telefonon tárolt állományok is.

A szenzor ezenkívül számos különböző érintéses, nyomva tartós és lapozós gesztust ismer, melyek révén egyszerű hátlapi ujjmozdulatokkal érhető el például a „vissza” funkció, a hívásfogadás, a fotózás/videózás, az appváltás vagy akár az értesítési panel. A telefon szokás szerint lefelé fordítással némítható, a sötét standby kijelzőre történő rajzolgatással pedig számos funkció villámgyorsan előhívható: „c” betűt firkantva a kamera, „m” betűt rajzolva pedig a zenelejátszó indul el minden késlekedés nélkül. Az első SIM teljes 2G/3G/4G támogatást élvez, a második pedig egy egyszerű 2G-s példány: lehetőség van külön csengőhangok alkalmazására, valamint megadhatjuk, hogy egyes mobilfunkciók mely SIM-kártyákon legyenek alapértelmezettek.

Fényképező

A hátlap síkjából mintegy 1 milliméternyi kiálló kameramodul egy 13 megapixeles képérzékelőnek ad otthont, ami előtt egy ötlencsés és f2-es fényerejű, valamint 28 milliméteres nagy látószögű objektív található. Az egyetlen, bár nem elhanyagolható hiányosság, hogy optikai képstabilizátor nincs a fedélzeten, igaz ez ebben a kategóriában egyelőre még nem is várható el. A legnagyobb felbontás 4:3 képarány mellett érhető el, ilyenkor 4160x3120 pixeles fotók készülnek – 16:9-es és 1:1-es módban 10 megapixel jelenti a plafont. A zársebesség nem állítható manuálisan, ellenben a fényérzékenység (ISO100-800), a fehéregyensúly, a telítettség, a kontraszt és a fényerő igen. A felvételek átlagosan 3-5 MB tárhelyet foglalnak. Fotózni nemcsak a virtuális exponáló gombbal, hanem a „csíz” szó kimondásával is lehet, ezenkívül pedig az is beállítható, hogy a felvétel akkor készüljön el, ha a telefon egy bizonyos dB-nél nagyobb zajt érzékel.

Említést érdemel továbbá a geotagging feature, a 2/5/10 másodperces időzítő, a mosolyfelvétel funkció, az objektumkövetés, a közepes sebességű autofókusz, az utófókusz, a vízjelezés, illetve a lehetőség, hogy 10 másodperces hangfelvételt rögzítsünk a fotók mellé. Természetesen nem hiányozhat a HDR funkció, az arcszépítő megoldás, a time-lapse, valamint a panorámakép készítési lehetőség sem. A kamera felhasználói felülete meglehetősen minimalista, és némi megszokást igényel, hogy egyes feliratok sajnos nem fordulnak el a kijelzőkép orientációjának megfelelően.

Ultra HD 4K videófelvevőről nem gondoskodott a gyártó, így be kell érnünk az 1920x1080 pixeles Full HD felbontású, 19,5 Mbit/s bitrátájú és sztereó hangsávos MP4 anyagokkal. Videózás közben semmi akadálya a fotózásnak, ezenkívül pedig 720p HD (8 MBit/s) felbontást és 120 fps-es üzemmódot is kapunk.

Összegzés

2016 elején a Honor 5X az okostelefon piac egyik legjobb ár/érték arányú modellje, mely elsősorban szemrevaló külcsínje, minőségi fémborítása, Full HD kijelzője, korrekt sebessége és akksija, kiváló ujjlenyomat szenzora és dupla SIM-slotja révén hódíthat a vásárlók körében. A bizonyítványt enyhén lerontja a nem éppen legfrissebb Android szoftver, a megszokást igénylő felhasználói felület, az elavult Wi-Fi és a hiányzó NFC, ezenkívül pedig megjegyzendő, hogy a 3 GB RAM és az optikai képstabilizátor továbbra is a gyártó drágább telefonjainak a kiváltsága.

A készülék specifikációinak és gyakorlatban nyújtott produkciójának ismeretében több mint baráti a 200 dolláros, illetve 200 eurós hivatalos listaár. Az persze már más kérdés, hogy hazánkban 90 ezer forintba kerül a Honor 5X, mely azonban még így is igen korrekt ajánlat a kínai gyártótól.

A Honor 5X-et a Huaweitől kaptuk kölcsön a teszt idejére, köszönjük!