Sony Xperia X okostelefon teszt

Használat közben

A Sony a telefonok felhasználói felületét természetesen meg szokta változtatni, de a TimeScape UI esetében annyira mélyreható módosítások, mint a Samsung vagy mondjuk a HTC esetében, nincsenek. A lezáró képernyőt és a kezdőképernyőt valamint a slide-ok kezelésére szolgáló felületet persze átdolgozták a mérnökök, és a menü is pofásabb valamivel, a fix ikonsávhoz, az értesítési tárhelyhez valamint a feladatkezelőhöz viszont nem nyúltak. A programválasztó is csak annyit módosult, hogy nem görgetni kell benne, hanem lapozni. A felületet érintő változtatások helyett sokkal fontosabb, hogy mi történt a felszín alatt. A Sony ugyanis egy sor extra képességgel dobta fel az Android 6.0.1-es verzióját, a bekapcsoló gombot duplán megnyomva elindul például a fényképező, a lezáró képernyőről pedig a hangrögzítő is indítható, nem csak a kamera. Az alkalmazásválasztó a bal oldalon kiegészült egy ajánló résszel is, amely egyrészt a gyakran használt programokat ajánlja fel, másrészt a Google Play kínálatából válogat az érdeklődési körünknek megfelelően.

Kezdőképernyőből összesen húszat használhatunk, akinek ennyi is kevés, az ne használjon Androidot. Egyébként a rendezést mappák is segítik, szóval tényleg lehetetlen, hogy ennyi kijelző kevésnek bizonyuljon. Plusz pont, hogy mappákat a programválasztóban is használhatunk, viszont mínusz, hogy a rácsméret fixen 4×5-ös, nem lehet sem lazább sem szorosabb elrendezést választani. Az értesítési tárhely felett megjelenő gyorskapcsolókat egyéni preferenciánk szerint rendezhetünk, és a menüben is van jó néhány érdekesség. A Kapcsolatok között például felbukkan a Képernyőtükrözés (Miracast), de küldhetünk tartalmat Google Cast-kompatibilis készülékre is, a telefont párosítani lehet a DUALSHOCK 4 kontrollerrel illetve van MirrorLink is, ami a kompatibilis autós rendszerekkel működik együtt. A mobil témázható, a kijelző színhőmérséklete pedig igény szerint hangolható. Érdekes extra az Xperia üzenetrögzítő, amely akkor lép működésbe, ha megadott ideig nem fogadjuk a hívást.

A biztonságról természetesen ujjlenyomat-olvasó gondoskodik, amely gyors és pontos; és mivel a bekapcsoló gombba került, ezért nem igényli azt sem, hogy a telefont máshogyan oldjuk fel, mint eddig. Mondjuk aki eddig dupla koppintással ébresztette a mobilt, annak nyilván át kell állnia.

Alapfunkciók, alapprogramok

Tulajdonképpen nagyon kevés újdonságot tudunk elmondani azokról a szoftverekről, amelyek a mobil alapfunkcióit kezelik: a Telefon, az Üzenetek és a Kapcsolatok szépen teszik a dolgukat, minden, a gyári Androidban meglévő fícsört támogatnak, a Sony pedig annyi plusz rakott mögéjük, hogy a dizájnt színekkel egy kicsit felturbózta. A bejövő SMS-eknél viszont hasznos, hogy azok ablakban jelennek meg, tehát a teljes üzenetet úgy olvashatjuk el, hogy ahhoz nem kell belépni az appba. A teendők kezeléséhez a Google alapprogramját kapjuk, levelekhez az E-mail és a Gmail használható, internetezni pedig a Chrome-mal tudunk. Utóbbi az egyetlen alkalmazás, amivel internetezni lehet, így ha nem felel meg (mondjuk azért, mert az automatikus sortörés hiányzik), akkor irány a Play Store!

Amit mindenképpen érdemes kiemelni, az az, hogy a Sony nemcsak hardvert gyárt, hanem tartalmat is szolgáltat, így a Google gyári alkalmazásai helyett több esetben is saját szoftvert ad – ami mondjuk teljesen logikus. A Play Zene helyett a Zene, a Fotók helyett az Album, a Play-filmek helyett a Videók, a Play játékok helyett a PlayStation várnak ugrásra készen, a Google Fit helyét pedig a Lifelog vette át. Hogy kinek mi jön be, az egyéni ízlés kérdése is; szerintünk a Sony megoldásai is roppant jól használhatók, az pedig külön jó, hogy mivel a Sony és a Google appjai kissé eltérő logika szerint készülnek, több lehetőség közül is tudunk választani. A Sony telefonja zenében egyébként igen jó, köszönhetően a temérdek beállítási lehetőségnek és a még mindig kiváló hangszínszabályzónak – bár azt hozzá kell tenni, hogy a jó zenei élményhez egy jó fülest is kell venni, mert a csomagban semmilyen sincsen. A Google lecserélt alkalmazásai közül több is felkerült persze a mobilra, de ezeket a Sony ügyesen elrejtette a Google mappába. A Sony tévékhez a Video & TV SideView jelenthet némi plusz, a műsorfüzet újdonságai ugyanis nemcsak a tévén, hanem az alkalmazáson belül is elolvashatók. A telefonon lévő extra programok nagyrészt együttműködési megállapodások nyomán, nem pedig jófejségből kerület fel a készülékre (ilyen a Spotify, az Amazon Shopping vagy az AVG Protection is).

Fényképező

A Sony telefonokban lévő fényképezők papíron mindig is mutatósak voltak, de a gyakorlatban sosem hozták azt a formájukat, amit kellett volna. Számunkra a legfontosabb kérdés éppen ezért az volt, hogy az Xperia X telefonok le tudták-e végre dobni magukról azt a terhet, amelyet a „zék” a kezdetektől hurcoltak magukkal. Lássuk, mit kapunk! Saját gyártású, 23 MP-es Exmore RS szenzort automatikus, fázisérzékelős automatikus fókusszal és LED-es segédfénnyel, de optikai stabilizátor nélkül, f2.0-es objektívvel és 24 mm-es(nek megfelelő) látószöggel. A listában leginkább a fókuszállítás az, ami érdekes lehet, mivel ez rendkívül gyors élességállítást tesz lehetővé, ami főleg akkor hasznosítható, ha videókat készítünk, vagy mozgó tárgyaknál használjuk a követős fókuszt. A 23 MP-es képméret (szokás szerint) 4:3-as képarány mellett érhető el, aki a 16:9-es fotókat részesíti előnyben, annak be kell érnie 20 MP-lel.

A szoftver a Sony saját fejlesztése, többféle üzemmódban tud működni. Van Automatikus és kézi üzemmód, átkapcsolhatunk videók rögzítésére, és válogathatunk az internetről bővíthető extrák közül is (timeshift, panoráma, matricakészítő, stb.). HDR természetesen van, a manuális mód viszont abszolút csalódás, mert csak a fehéregyensúlyt és az EV-t lehet állítani benne extraként, a fókuszt vagy az alapvető képjellemzőket nem, és RAW mód sincsen.

Cserébe az automatikus mód vállalható képeket készít, a Sony korábbi telefonjaival készített képekre jellemző tipikus vonalélességbeli hiba például alig felfedezhető. Sajnos az erős zajszűrés megmarad, a dinamikatartomány pedig legfeljebb átlagos – amit a HDR kompenzál ugyan, de nem teljes mértékben.

A helyzet az, hogy aki egy profi fotós mobilt szeretne, annak az Xperiát még mindig nem ajánlhatjuk, amiben csak az a kellemetlen, hogy a konkurensek jobb képeket készítő mobiljaiban is szinte mindig a Sony szenzorok találhatók. Vagyis az, hogy a telefon ilyen képeket készít, elsősorban üzleti döntés – és eléggé hibás. Sajnos a 20-23 MP-es képek lassan is készülnek el – talán ezért is van az, hogy alapbeállítás szerint csak 8 MP-es fotókat lő az Xperia X.

Sajnos a kamera videós extrák terén nem virít nagyon, a 4K-s felvételi mód például hiányzik a repertoárból és a legnagyobb képráta is megáll 60 fps-nél – miközben a konkurensek csúcsmodelljei már 240 fps-nél járnak. Cserébe a Full HD felbontású videók minőségére egy szavunk nem lehet.

A szelfikamera valamivel szélesebb látószöggel (22 mm-esnek megfelelővel) és 13 MP-es felbontással kecsegtet, és persze lehet vele videózni is – szintén legfeljebb Full HD-ben. A vele készített képek minősége sem rossz, de azért a hátsó kamera nyilván többet tud.

Összegzés

A Sony úgy döntött, hogy elengedi az Xperia Z termékvonalat, és felfrissíti a kínálatot. Ez eddig nagyon jó döntésnek hangzik, ez Xperia X-ek viszont annyira nem különböznek az elődmodellektől, a japán gyártó talán nem volt elég bátor. Az Xperia X nem csúcskategóriás készül, a felsőkategóriában viszont az egyik legjobb választás: külsőre rendben van, a hardver jövőálló, és a szoftver is többé-kevésbé frissnek mondható. És ami még szintén nagyon fontos: a kamera is végre használható. A Sony modulja nem érte be a konkurenciát, de végre jó úton indult el. A gond az, hogy már-már Sony hagyomány, hogy valami azért csak hibádzik: jelen esetben az ár. A telefont 200 ezer forintért indította a vállalat, ami alig kevesebb, mint a Samsung vagy az LG csúcsmodelljei.