Honor 8 okostelefon teszt

Használat közben

A Honor 8 Android 6.0 (Marshmallow) operációs rendszerrel startolt el a kereskedelmi forgalomban, és egyelőre nem tudni, hogy pontosan mikor érkezik majd meg rá az Android 7.0 (Nougat) frissítés. A Google-féle alapokra ezúttal is a gyártó saját fejlesztésű EMUI 4.1 felhasználói felülete lett ráhúzva, melyet a gyártó közelmúltban érkezett modelljeiről már jól ismerhetünk, így most nem is ásunk bele túlságosan mélyen a szoftver részleteibe. A hagyományos értelemben vett főmenü, vagyis az app drawer a Huawei szokásaihoz híven a távolmaradók listáját gyarapítja, vagyis az összes alkalmazásunk és widgetünk a kezdőképernyőn lévő slide-ok valamelyikén kell, hogy ott figyeljen. A mappákba történő rendezési lehetőség természetesen adott, ezenkívül pedig választhatunk, hogy 4×5-ös, 5×4-es vagy 5×5-ös ikonos elrendezést szeretnénk használni. A kezdőképernyő oldalai a széleken opcionálisan átjárhatók, lapozási effektből nyolcfélét kapunk.

Az alapképernyőn elég megejteni egy gyors lefelé történő lapozást, melynek hatására feljön egy felület, aminek révén az alkalmazások, a névjegyek és az üzenetek között kereshetünk villámgyorsan. A felülről lehúzható notifikációs panel két részre van osztva: az egyik az értesítéseket vonultatja fel egyfajta függőleges idővonalzón, a másik pedig a szokásos gyorsbeállítási lehetőségekkel van megpakolva. A szokásos funkciógombok a kijelző alsó sorában virtuális formában várják ujjaink érkezését, és akár személyre is szabhatjuk őket. Az egykezes használatot átméretezhető képernyő és billentyűzet segíti, ezenkívül pedig a korábban megismert lebegőgomb is a felhasználói felület részét képezi. A zseb módnak köszönhetően a készülék kijelzője nem kapcsolódik be véletlenül a zsebünkben, az inaktív kijelzőre rajzolt karakterekkel gyors alkalmazásindítás valósítható meg, no és persze a szokásos lefelé fordítva némítás, illetve asztalról felemelve halkítás feature-ök is adottak.

Alapfunkciók, alapprogramok

Alaphelyzetben a Google-féle remek Chrome-ot tudjuk böngészésre használni, ezenkívül pedig a népszerű Facebook és Twitter alkalmazásokat is alapból feltelepíti a készülékre a Huawei. A naptár kiváló napi/heti/havi/éves nézettel rendelkezik, a telefonos szekció három részre (tárcsázó, névjegyzék, kedvencek) van felosztva, és a gyártó már jól ismert Telefon kezelő alkalmazása is jár a Honor 8 mellé. Utóbbi révén rendszeroptimalizációs-, forgalomkezelési- és zaklatásszűrési feladatok hajthatók végre, illetve innen is elérhetők a különböző energiatakarékos üzemmódok. A zeneszámok hossza alapján történő szűrésre alkalmas zenelejátszó dalszöveg megjelenítésre és időzített kikapcsolásra képes, de hangszínszabályzó nincs benne, a videólejátszó pedig a 4K anyagokkal is elboldogul, de az AC3 hangsávba már beletörik a bicskája. FM-rádió nincs, pedig a hetes és hatos Honorban még volt. Az időzített ki/bekapcsolásra képes Honor 8 köralakú ujjlenyomat szenzora a hátoldal felső szekciójában kapott helyet: a negyedik generációs érzékelő villámgyorsan és megbízhatóan teszi a dolgát. A szenzor tapogatásával többek közt fotót/videót készíthetünk, hívásokat fogadhatunk és lehúzhatjuk az értesítési panelt, valamint újdonság, hogy az érzékelő akár be is nyomható, melynek révén egyes funkciókhoz férhetünk hozzá villámgyorsan.

Fényképezőgép

A hátlap síkjába tökéletesen belesimuló, dupla LED-segédfényes és dupla optikás kameramodul egyenesen a P9-ből érkezett, azonban ezúttal elbukjuk a hivatalos Leica minősítést. Optikai képstabilizátor nincs, van viszont egy úgymond normál 12 megapixeles kameránk és egy csak fekete/fehérben „látó” kameránk, melyek kombinációja remek low-light teljesítménnyel kecsegtet. Utóbbi kamerából ki lehetett hagyni az úgynevezett Bayer-szűrőt, melynek köszönhetően a szenzorra jutó fénymennyiség 300 százalékkal nagyobb. Az f2,2-es fényerő ma már nem számít túl combosnak, ezenkívül pedig az autofókusz tempója sem érhet fel a Samsung-féle Dual Pixel szintjére, ettől függetlenül a kamerára nem sok panaszunk lehet. Az elődben lévő 20 megapixeles szenzort nem igazán sírjuk vissza, vagyis jobban járunk a csak 12 megapixeles, de jobb képminőséget biztosító új képérzékelő párossal. A P9-ben lévő speciális fekete-fehér üzemmódot sajnos nem kapjuk meg, valamint a natív RAW támogatásról is le kell mondanunk.

A minimalista kamera UI-n fentről húzhatjuk le a beállítási lehetőségeket, melyek sajnos még mindig nem fordulnak el a megfelelő irányba, alulról pedig a szerencsére már elforduló üzemmód ikonok húzhatók fel. A haladó fotósok számára jó hír, hogy manuálisan állítható többek közt a fényérzékenység (ISO50-3200), a zársebesség (1/4000-30 másodperc), a fókuszálás, a fehéregyensúly és a fénymérés is. Említést érdemel továbbá a hangvezérelhetőség, a mosolydetektálás, az objektumkövetés, az arcszépítés, a kis mélységélességű üzemmód, a fényfestési lehetőség, a panorámakép funkció, illetve a remek HDR üzemmód. A videófelvevő 4K-ban nem tud rögzíteni, vagyis az Ultra HD fetisiszták e tekintetben jobban járnak egy Huawei Nova Plus-szal. A Full HD mozgóképek 60, illetve 30 fps sebességgel rendelkezhetnek – a sztereó hangsávos videók 34, illetve 17 Mbit/s-os bitrátájúak. Az f2,4-es fényerejű frontkamera révén 8 megapixeles fotók és Full HD videók rögzíthetők, és persze a „tökéletes szelfi” üzemmód sem maradhatott ki.

Összegzés

A Huawei felettébb korrekt iparos munkát végzett a Honor 8 esetében. Sőt, talán egy kicsit túl jót is, hiszen a Honor 8 komoly fenyegetést jelent a házon belüli Huawei P9-re, mely ugyan Leica kamerával bír, de 4 helyett csak 3 GB RAM található benne, és az infravörös port is hiányzik belőle. Nem mellesleg a P9 többe is kerül, hiszen a 32 GB-os készülék árcéduláján 170 ezer forintos összeg olvasható, szemben a 64 GB-os Honor 8 150 ezer forintos árával. A Honor 8-ból továbbá egy 32 GB-os modell is elérhető, melyért 140 ezer forintot kérnek el a boltokban.

A Honor 8-at a gyártó hazai képviseletétől kaptuk kölcsön a tesztelés idejére, köszönjük.