Huawei P9 Lite okostelefon teszt

Használat közben

A Huawei P9 Lite-ra, ahogyan nagytestvéreire is, az Adroid 6.0-EMUI 4.1 kombó került, vagyis a szoftveres tudás alapján a mobilok között túl nagy különbség nincsen. Apróságok itt-ott persze hiányozhatnak, de messze nem ez a jellemző. Az EMUI-t a Huawei mérnökei folyamatosan fejlesztik, de az továbbra is látszik, hogy a kínai világnak kicsit más elképzelése van arról, hogyan érdemes felépíteni egy UI-t; a felület még mindig nem annyira kiforrott, mint a piacon nagyobb tapasztalattal rendelkező versenyzők saját termékeit. És az a helyzet, hogy nem látjuk, ez mikor változna meg, hiszen az EMUI nagyvonalakban évek óta ugyanazt az élményt hozza.

Persze a felület ezzel együtt is remekül teszi a dolgát, és számtalan olyan módosítást tartalmaz, ami a gyári verzió használhatóságát növeli. Mellette szól továbbá, hogy nemcsak a csúcskategóriás vason működik flottul, hanem a középkategóriás készülékeken; a P9 Lite is simán viszi a szoftvert, azonban a 2 GB RAM-mal szerelt verziónak az gondot okoz, ha párhuzamosan sok app fut a háttérben, ez legalábbis gyakori újratöltés eredményez. Az apróságokat érthetetlen módon még mindig nem sikerült kijavítani; helyenként angol felirat, túl kicsi betűk vagy nem a készülék tájolásának megfelelően álló menük fogadják a felhasználót. Programválasztó továbbra sincsen, de akinek ez nem tetszik, az lecserélheti a gyári programindítót másra is. A szoftveres gombok sorrendje igény szerint alakítható, az androidos billentyűzet helyett pedig a Swype-ot is használhatjuk.

Kezdőképernyőből sokat, összesen 18-at használhatunk, és az ikonok rendezését mappák is segítik. A rácsszerkezet mérete változtatható. Az értesítési sáv dizájnja a szemnek talán nem a legjobb, de az információkat áttekinthetően tálalja. A gyorsgombokra egy „kattintással” válthatunk, azt pedig, hogy milyen funkciókat találunk itt, természetesen egyénileg állíthatjuk be.

A lezáró képernyőről egyetlen mozdulattal elindítható a fényképező, illetve itt lentről behúzható egy kapcsolópanel is, ami négy extra programhoz és pár további funkcióhoz nyújt elérést a telefon feloldása nélkül is. Alkalmazásokat hozzárendelhetünk néhány betűhöz is, ha ezeket rajzoljuk fel a képernyőre, akkor rögtön a megadott alkalmazásba léphetünk. Az 5,2 colos kijelző nem feltétlenül indokolná, de van egyetlen simítással aktiválható egykezes mód és bárhová kihelyezhető lebegő gomb is a P9-ben. Az egyszerűsített üzemmód szintén jól jöhet, a kétablakos nézetet viszont hiányoltuk. Ez utóbbit nagyon kicsit pótolja csak, hogy van pár app, ami mutathat lebegő ablakot is. Működnek a megszokott gesztusok is. Állítható egyedileg a gombok sorrendje, a színhőmérséklet, vannak témák, és még azt is egyedileg állíthatjuk, hogy az egyes ikonok felett megjelenjenek-e az új üzenetekre, eseményekre figyelmeztető számok.

A hátlapon lévő ujjlenyomat-olvasó szerencsére pontosan ugyanazt tudja, mint a nagyobb modelleknél, azaz nemcsak a telefont lehet vele villámgyorsan feloldani, hanem kreálhatunk egy széfet is a fontos adatoknak, fogadhatunk vele hívásokat, megnézhetjük az értesítési tárhelyet, sőt még a képnézegetőben is lépkedhetünk a fotók között. Ujjlenyomatból továbbra is ötöt regisztrálhatunk.

Alapfunkciók, alapprogramok

A Huawei P9 telefonos szekciója három részre (tárcsázó, névjegyzék, kedvencek) tagolt, és a szokásos kényelmi funkciókkal rendelkezik; Smart Dial, keresés kezdőbetű alapján, több fiók kezelése, stb. Praktikus, hogy kontaktot egy névjegykártya lefényképezésével is fel lehet vinni.

A naptár nemcsak napi, heti és havi, hanem éves megjelenítésre is képes. Levelekhez a Gmail mellett ott az E-mail is, de szerintünk utóbbi mellett nem igazán szólnak érvek. A Telefon-kezelő koncentrált módon vonultat fel néhány igen fontos funkciót (lehet például korlátozni az appok WiFi és 3G/4G hozzáférését), a HiCare pedig a Huawei saját online segítségnyújtó platformja. A zenelejátszó is tud néhány érdekes trükköt (pl. szűrés hossz alapján, időzítő, dalszöveg kijelzése), viszont az EQ kimaradt belőle. A Huawei szerencsére a P9-hez is a korrekt hangminőséget nyújtó fülest adja, aminek továbbra is hátránya ugyanakkor, hogy a fülből könnyen kiesik, ezért futás közben például szinte lehetetlen használni. A videolejátszó extrája, hogy ablakos üzemmódban is tud működni.

Kamera

A legnagyobb visszalépés a P9-hez (és a P9 Plushoz) képest az, hogy a P9 Lite-ban csak egyetlen kamera van (hátul). Ez 13 MP-es, és f2.0 fényerejű objektívvel látták el. Optikai képstabilizátor nincsen, viszont az esti fotózást valamelyest segíti, hogy LED-es segédfény került a hátlapra. A kamera szoftvere az elforgatásra továbbra sem reagál (érthetetlen), ha viszont ezt meg tudjuk szokni, akkor az UI nagyon kényelmesen használható.

Két oldalt gyorsgombok és funkcióválasztók csücsülnek, fentről az opciók, lentről a felvételi módok húzhatók be, jobbról pedig a manuális mód aktiválható. Ilyenkor a rekesz, a záridő, a fókuszmód, az ISO és a fehéregyensúly is variálható, valamint az alapvető képjellemzők is állíthatók – a RAW felvételi mód viszont kikerült a repertoárból. Exponálni érintéssel vagy a hangerőszabályzóval is lehet, illetve beállíthatjuk a hangutasítást is – ez utóbbi nekünk viszont nem működött teljesen megbízhatóan. Az extra felvételi módok között több érdekes is van, nekünk a legjobban a dokumentum beolvasása tetszik, amikor is a kamera a lefényképezett táblákat, papírlapokat a kivágja és egyenesre igazítja.

Az elkészített fotók minőségére az átlagosnál szűkebb dinamikatartomány jellemző, és ezen sajnos a HDR mód bekapcsolásával sem lehet túl sokat segíteni. Pozitívum viszont a jó vonalélesség és az is, hogy a szoftver feleslegesen nem szűr zajt és az élesítést sem tolták túl. Valószínűleg csak egyedi hiba, azonban nekünk az összes fotó bal oldalán a kép kissé elmosott volt, függetlenül attól, hogy az ott szereplő dolgok a témához képest milyen távolságra voltak. Összességben a képek átlagosnak mondhatók. Sötétben nyilván nem muzsikál annyira jól a telefon, mint nagyobb testvérei, ilyenkor a képzaj eléggé meg tudja keseríteni a fotós dolgát.

Az előlapi kamera 8 MP-es, HDR-t nem tud, ha viszont videót rögzítenénk, akkor azt ugyanúgy Full HD-ben tehetjük meg, mint a hátsó modullal. Mozgóképeknél az első kamerával az egyedüli extra a Time-lapse, a fő kamerát viszont manuális, fénnyel festés, lassított felvétel módban is tudjuk használni. A videók képminősége összességében nem rossz, de az alacsony dinamikatartomány rányomja a bélyegét ezekre a felvételekre is.

Összegzés

Már megszokhattuk, hogy a gyártók mindig kiadják csúcstelefonjaik olcsóbb verzióját is, azonban ezek a modellek nemcsak fizikai méret alapján szoktak kisebbek lenni, jellemzően tudásban is nagy a lemaradásuk. Sokáig a Sony volt az egyetlen gyártó, aki helyesen ismerte fel, hogy van igény a csúcs közeli teljesítményre 5 col (körül) kijelzővel párosítva is – szerencsére a P9 Lite-tal csatlakozott hozzá most a Huawei is. Azért a kínai gyártónál nagyobb a különbség a P9 és a P9 Lite tudása között, mint a Sony Xperia XZ és X Compact tudása között, de a hardver, a kijelző és a szoftver is elég jól teljesít ahhoz, hogy ne maradjon bennünk hiányérzet. Ha még a kamerát is sikerült volna megnyomni egy picit, akkor a P9 Lite lett volna a tökéletes jóárasított mobil, így viszont csak azt mondhatjuk, hogy nagyon közel került ennek a címnek a megszerzéséhez. A telefon ára kb. 70 ezer forint.