Philips 241P6 monitor teszt

Használat közben

A mérések alapján a monitor nem teljesít rosszul, de ez persze még csak az egyenlet egyik fele, hiszen vannak olyan jellemzők, amiket nem lehet számokkal lemérni. Azért a jó színhelyességhez annyit tegyünk hozzá, hogy a menüben túl sok opció nincsen a finomhangolásra, ezért szerencse, hogy alapállapotban sem nagyon kell hozzányúlni az RGB értékekhez. A színkezeléshez kapcsolódik továbbá, hogy a monitor sRGB üzemmódban is tud működni, ilyenkor – értelemszerűen – 100%-os sRGB-színtér lefedettséget nyújt.

Az előző oldalon már írtuk, hogy a fényerő nem túl nagy, az elosztással viszont nincsen semmi gond, és nagy pozitívum az is, hogy nincsen clouding valamint zavaró bevilágítás sem. Itt kifizetődik, hogy a Philips nem akart trendi lenni a tekintetben, hogy a lehető legvékonyabb monitort dobja piacra. A bevilágítást sajnos „kiváltja” az IPS-glow, ami elég markáns ahhoz, hogy sötétebb tónusú képeknél láthatóvá váljék, viszont a fényerő minimális növelésével a jelenség a sarkokban is eltűnik, így elmondható, hogy nagy általánosságban a színhelyességet/homogenitást ez a dolog nem befolyásolja.

Az elektronika rendben teszi a dolgát, a 8 bites színképzés elég ahhoz, hogy a színátmenetek egyenletesen jelenjenek meg. A betekintési szögek sem rosszak, de a kvantumpontos tévék nyújtotta betekintési szögek azért más megvilágításba helyezik a sztenderd IPS-panelek képességeit ezen a téren.

A színek oldalról nézve is megmaradnak, viszont főként az IPS-glow miatt a sötét árnyalatok világosodnak, ami egyrészt a kontraszt csökkenésével jár, másrészt azzal, hogy a színek kissé mosottnak tűnnek.

Válaszidő alapján a Philips 241P6 az erős középmezőnybe tartozik, 5 ms-os G2G reakcióideje valamivel jobb, mint amit a kategóriában megszokhattunk. Az 5 ms-os válaszidő 17 ms-os input laggal társul, ez összességében játékra is alkalmassá teszi a monitort, de azért azt látni kell, hogy a hardcore játékosok erre a célra jobb alternatívák közül is válogathatnak.

Amit érdemes megemlíteni még, az az, hogy a Full HD felbontás, ha nem is kevés, de 24 colon nem is túl sok. A 93 PPI-s részletesség érezhetően gyengébb, mint egy 2560×1440 pixeles kijelzőn, főleg akkor, ha a monitor mellett olyan telefont használunk, amelynek felbontása 300 PPI feletti.

Kényelmi funkciók

Az eddigiek alapján egy teljesen átlagos monitor képe rajzolódik ki, de hogy a kijelző kiemelkedjék a népes mezőnyből, arról a Philips több szálon is gondoskodott. A direkt szabályozású LED-ekről, a többfunkciós állványról (SmartErgoBase nevet adta neki egyébként a Philips) és az USB hubról (ami egyébként 3.0-s) már szóltunk, az állványra viszont visszakanyarodunk egy mondat erejéig: a nyakat úgy alakították ki, hogy a kábelek elvezetésében is segédkezzen. A mérnökök természetesen olyan megoldást találtak ki, ami illeszkedik a mozgékony panelhez.

Viszont az elektronika is tud még pár trükköt, amivel a felhasználók életét megkönnyítheti. A HDMI csatlakozó például MHL-kompatibilis, vagyis ha telefont csatlakoztatunk hozzá, akkor nemcsak a képátvitelről, hanem a mobil töltéséről is gondoskodhatunk. Van fénymérő szenzor is, amit egy tévénél nem feltétlenül szoktunk szeretni, egy monitornál viszont hasznos lehet: ha bekapcsoljuk, a szenzort, akkor az elektronika mindig a környezethez igazítja a fényerőt. Természetesen a színhelyesség nem lesz tökéletes ebben az esetben; a monitort célszerű úgy használni, hogy amikor kritikus szempont, hogy minden árnyalat a helyén legyen, akkor ezt a fícsört kikapcsoljuk.

Az olvasás kényelmét a SoftBlue megoldás biztosítja, amely a kék szín intenzitásának csökkentésével előzi meg azt, hogy szemünk az idő elteltével kevésbé fáradjon ki.

A PowerSensor is hasznos: a monitor kávájának alsó részén két négyzet alakú érzékelőt is láthatunk, ezek – a funkció engedélyezésekor – azt vizsgálják, hogy ül-e valaki a gép előtt vagy sem. Ha nem (mondjuk lement ebédelni, vagy a munkatárshoz, stb.) akkor a monitor csökkenti a fényerőt és ezzel a fogyasztást is. Amikor visszaülünk elé, akkor természetesen megint a korábbi szintre áll vissza a háttérvilágítás. A teszt során olyan nem fordult elő, hogy a monitor akkor szabályozta volna le a fényerőt, amikor előtte ültünk, amikor pedig visszajöttünk a monitorhoz, minden egyes alkalommal késlekedés nélkül állt vissza az optimális fényerő. A 18,2 wattos fogyasztást 8 wattra csökkentette ezzel a módszerrel a kijelző, tehát elég sok energiát (közel 60 százalékot) lehet megtakarítani.

A monitor kávája két apró hangszórót is rejt, amelyek 2×2 wattos teljesítménye nem fogja megváltani a világot, de ha amúgy is kevés a hely az asztalon, akkor jó szolgálatot tehet, hogy nem kell feleslegesen még egy hangszórót is az asztalon tartani.

Összegzés

A Philips 241P6 egy kiváló monitor, amely minden környezetben megállja a helyét, otthon és irodában is el tudjuk képzelni – egyedül akkor nem ajánljuk, ha valaki sokat játszik olyan játékkal, amely alacsony válaszidőt igényel. A monitor kiváló képminősége mellett egy sor olyan extrát is fel tud vonultatni, ami a mindennapi használatot könnyíti meg; és a legjobb az egészben az, hogy a Philips mindezek ellenére egy teljesen barátságos árcédulát akasztott a megjelenítőre.

A Philips 241P6-ot a Philipstől kaptuk kölcsön a tesztelés idejére, köszönjük. A monitor ára kb. 65 ezer forint.