Samsung Galaxy S9 és S9+ okostelefon teszt

A Samsung jó ideje a világ legnagyobb okostelefon gyártója, tehát teljesen biztos, hogy a vállalat valamint nagyon tud; az aktuális csúcsmodelljei a megjelenést követő hetekben több tízmilliós darabszámban fogynak, és a lendület rendszerint később sem hagy alább. Viszont nagyon úgy látszik, hogy a koreai gyártót is kezdi utolérni az Apple-szindróma, évről évre kevesebb a telefonjaiba bekerülő jelentős újítás, és bizony akadnak olyan területek is, ahol a konkurencia már előrébb tart. A Samsung Galaxy S9 és S9+ jártak nálunk, lássuk a tapasztalatokat!

Külső

A Samsung a Galaxy S6-S7 váltáskor egyszer már eljátszotta azt, hogy a külsőt csak minimális mértékben változtatta meg, az S8-S9 váltásnál pedig gyakorlatilag sikerült kimaxolni ugyanezt; ha egymás mellé teszünk egy Samsung Galaxy S8+-t és egy S9+-t (vagy S8-at és S9-et), akkor a két mobilt szinte alig lehet megkülönböztetni egymástól. Ez persze nem véletlen! A Samsung tavaly óta csak olyan S szériás telefonokat gyárt, amelyeknél a kijelző mindkét oldala ívelt, és ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a káva nemcsak oldalt, hanem a kijelző felett és alatt is olyan vékonyra fogyott, amilyen vékonyra csak lehet, akkor az következik, hogy szinte lehetetlen olyan telefont gyártani, amely máshogy néz ki.

Természetesen a Samsung Galaxy S9+ prémium anyagokból készült; elöl és hátul Gorilla Glass üveget, oldalt pedig fémkeretet kapunk. Apróság, de a fémkeret ezúttal nem túl fényes, ami nekünk jobban bejön, mert még ránézésre sem tűnik műanyagnak (az S8/S8+ esetében sajnos nem ez volt a helyzet). Gombból ezúttal is négy van (valójában három, de a hangerőszabályzót mi kettőnek vesszük), vagyis hiába nem volt túl népszerű, a Samsung megtartotta a Bixby gombot. A bekapcsoló gombot sem sikerült lejjebb költöztetni, így az továbbra is túl magasan van.

A Samsung ezúttal is két telefont dobott piacra, az S9 és az S9+ között azonban már nemcsak méretbeli, hanem tudásbeli különbség is van, méghozzá nem is elhanyagolható. Az S9+ legfontosabb extrájáról a hátlap árulkodik: a nagyobb modell megkapta a tavaly szeptemberben, a Note 8-cal bemutatkozó dupla hátsó kamerát, az S9 viszont nem. Ez szerintünk óriási baklövés, de a számok majd eldöntik, hogy a Samsungnak igaza volt-e vagy sem. A hátlap elrendezésénél még azt érdemes megemlíteni, hogy a Samsung mérnökei odébb tették az ujjlenyomat-olvasót, amely így már nem a kamera/kamerák mellett, hanem alatta/alattuk helyezkedik el. Így minimális az esélye annak, hogy a mobil feloldásakor véletlenül összefogdossuk az objektíve(ke)t.

A telefonok nagyon jól a kézbe simulnak, a Samsung mérnökei a méretcsökkentést tényleg kimaxolták; viszont ezzel együtt is, az egykezes használatot már a kisebb, 5,8 colos kijelzővel rendelkező S9-nél is el lehet felejteni.

A mobilok vízállóak; mindkét telefon takarólemezek nélkül teljesíti az IP68-as szabvány előírásait, ami azt jelenti, hogy sem por sem víz nem tud bejutni a belsejükbe (víz esetén azért van egy 30 perces limit). Érdekesség, hogy bár a telefonok mérete nem nőtt érdemben, a tömeg viszont igen: az S9+189 grammos, az S9 pedig 163 grammos, ami az elődökhöz képest 16 illetve 8 grammost pluszt jelnet. Az S9+-nál a dupla kamera akár még indokolhatja is a többletet.

Hardver

Nem túl meglepő módon a Samsung Galaxy S9+ és S9 a jelenlegi legerősebb hardverrel rendelkeznek. A koreai gyártó ezúttal is kétféle kiépítésben dobta piacra a mobilokat; Koreában és az USA-ban Qualcomm, a világ más részen pedig a házon belül fejlesztett Exynos rendszerchippel. Ebből következik, hogy a hazai piacra sem Snapdragon 845-tel, hanem Exynos 9810-zel érkeznek a telefonok. Ezt ne sajnáljuk, az Exynos gyorsabb valamivel és kevésbé is melegszik. Az Exynos 9810 nyolcmagos, és már nem big.LITTLE elrendezés szerint működik, hanem az ARM-féle DinamIQ alapján lehet benne skálázni a négy darab Mongoose M3 illetve négy darab Cortex-A55 mag teljesítményét. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a kraft sokkal precízebben igazítható az aktuális igényekhez, ami a fogyasztásra és a melegedésre is jótékony hatással van. A grafikus gyorsító egy Mali-G72, tizennyolc maggal; jelenleg nem sok olyan játék van, ami ezt a chipet meg tudja izzasztani. Fontos eltérés az S9+ és az S9 között, hogy előbbi 6, utóbbi viszont csak 4 GB RAM-ot kapott. Ez elsőre nem tűnik annyira nagy érvágásnak, azonban ha sok program fut egyszerre, és sokat váltunk közöttük, akkor az a plusz 2 GB nagyon sokat számít! A belső tárhely 64 GB-ról indul, bővíteni mindkét modellnél lehet.

A SIM-tálca típustól függően a memóriakártya helyett egy második SIM-et is fogadhat. Kommunikációban a maximumot kapjuk, ami – többek között – Cat18-as (1,2 Gbps/200 Mbps) LTE-t, ac-s WiFi-t és Bluetooth 5.0 adaptert jelent. Az A-GPS és az NFC mellé rengeteg szenzort kapunk: van digitális iránytű, giroszenzor, gyorsulásmérő, légnyomásmérő, fénymérő, közelségérzékelő, pulzus- és véroxigénszint-mérő is. Töltéshez és adatkommunikációhoz 3.1-es szabványú USB-C csatlakozót használhatunk (ami működik hostként és videokimenetként is), és a Samsung megtartotta a jack dugót is.

Kijelző

A Samsung a kijelzőket nem variálta át (és szerencsére a mérnökök nem láttak fantáziát a belógó szenzorsávban sem), így a Galaxy S9+-ba 6,2 colos, a Galaxy S9-be pedig 5,8 colos OLED-kijelző került, éppen úgy, mint az S8+/S8 páros esetében. A képarány sem változott, a 18,5:9-es méret pedig ismét 1440×2960 képpontot jelent (PPI fanoknak eláruljuk, hogy ez 529 illetve 570 pixelt colonként). A panel minőségére nem lehet panasz, fényereje kiváló (a maximális fényerő csak automatikus módban érhető el), a kontraszt pedig a technológiából adódóan végtelen, hiszen a pixelek fekete esetén teljesen kikapcsolnak. A panel mindkét telefonnál a Samsung védjegyének számító, két oldalt ívelt megoldással készült, ami roppant látványos, mi viszont továbbra sem szeretjük; egyrészt sérülékenyebb tőle a mobil, másrészt viszont – és talán ez a nagyobb gond – szinte lehetetlen úgy tartani a telefonokat, hogy valami legalább az egyik oldalon ne csillanjon be. Nem mintha nagy szükség lenne rá egy mobilnál, de a Samsung HDR10-támogatással is felruházta a kijelzőt, amellett hogy választhatunk a kissé túlszaturált vagy természetesen színkezelési módok között is.

Akku

Korábban már írtuk, hogy mind az S9+ mind az S9 tömege nőtt, de sajnos ennek kicsit sem oka az, hogy jobb (nagyobb kapacitású) akku került volna a készülékekbe. A Samsung Galaxy S9+ 3500 mAh-s, a Galaxy S9 pedig 3000 mAh-s áramforrást kapott, és mivel a nagyobb kijelző többet is fogyaszt, rendelkezésre állás terén a mobilok gyakorlatilag ugyanazt a szintet hozzák. Normál használat mellett a kétnapos használat esélytelen, viszont az egy napot stabilan hozza mindkét telefon. Cserébe legalább a töltés gyors, 97 perc alatt tele lehet pumpálni még az S9+ akkumulátorát is. Természetesen adott a vezeték nélküli (gyors)töltés lehetősége is; a mobilok minden olyan töltővel együtt tudnak működni, amely a Qi szabványt támogatja.