Honor Magic8 Lite teszt

Használat közben

A telefonra az Android 15 és a Magic OS 9 került, ez mindenképpen negatívum és bosszantó is (gondoljunk csak a Kínában már hónapok óta kapható, mégis Android 16-tal érkező Pro változatra) – még akkor is, ha nyilván idővel lesz Android 16 és Magic OS 10 is a telefonra. Az viszont jó pont, hogy a Honor erre a készülékre is hosszú, hatéves szoftverfrissítést ígér, tehát elvileg még 2030/31-ben is lesz új Android a telefonra. Azért csak elvileg, mert a vasnak is bírnia kell majd a strapát; ezt pedig azért nem biztos, hogy készpénznek vehetjük. A Magic8 Lite kezelőfelülete ugyanis már most picit lomha. Lassúnak nem mondanánk, és az animációk is simák, az viszont gyakran előfordul, hogy egy menüre vagy ikonra nyomva picit gondolkodik a telefon. A játékoknál természetesen egyértelműen kijön, hogy a telefon nem egy erőmű, és a helyzet az, hogy a mobil fotózásnál sem túl fürge. Cserébe egyáltalán nem melegszik.

Az előre telepített szoftvereket sikerült viszonylag rövid pórázon tartani, persze a Google előírásai miatt duplázás is van, így például fényképekhez kétféle galéria alkalmazást is használhatunk. Ha már az Android nem friss, azt legalább elmondhatjuk, hogy a Honor kigyomlálta a bloatware-eket, így nem kell felesleges appokat kerülgetni, és/vagy perceket tölteni azzal, hogy minden szükségtelen szoftvert eltávolítunk a telefonról.

Az UI jól testreszabható; lehet választani például aközött, hogy szükség van-e alkalmazásindító képernyőre vagy sem, illetve preferencia szerint az Android szokásos három rendszergombját gesztusokra is cserélhetjük. Fentről bal oldalról az értesítések, jobbról a kapcsolópanel húzható le, lezárt telefonnál pedig lentről simítva a gyorsindító panel nyílik meg – praktikus, ha gyorsan van szükség stopperre, számológépre, lámpára vagy hangfelvételre. A rendszer az ikonokat tudja funkciók alapján automatikusan is csoportosítani. A kezdőképernyők száma alapból kettő, de ez természetesen szinte korlátlanul növelhető, a két oldalról behúzható gyorsindítóba pedig felvehetők a gyakran használt alkalmazások.

Az értesítési tárhelyet a Honor megbolondította a Mágikus kapszula funkcióval, aminek a lényege (Apple után szabadon) az, hogy bizonyos szoftverek esetén gyorsabban reagálhassunk. Van sötét mód, rendszertisztító, mindig aktív kijelző és némi mesterséges intelligencia is, ám a visszafogott teljesítményből adódóan az AI szolgáltatások sora kurta. Magic Text és Magic Portal van (előbbi magyarul még mindig nem tud), valamint az AI tud feliratozni, fordítani és szöveget írni, de a Deepfake észlelés már nem fért bele, és hiányzik a szemkövetés, valamint a gesztusok felismerése is – némi esély van rá, hogy a hiányzó fícsörök egy részét a Magic OS 10 elhozza majd. A főképernyőn van továbbá egy ikoncsoport, ami az AI-javaslatok nevet kapta; ez hangzatosnak tűnik, de csak arról van szó, hogy a mobil ide pakolja azokat az appokat, amikre szerinte az adott pillanatban szükségünk lehet. Az AI ezen a telefonon a legjobb szolgálatot fotók szerkesztésénél teheti: objektumokat távolíthatunk el a fotókról például, és van AI alapú átméretezés is.

Kamera

Elérkeztünk a kamerarendszerhez, ami a középkategóriás telefonok esetében vagy a meglepően jó vagy a gyenge kategóriába szokott tartozni – a Honor Magic8 Lite sajnos az utóbbi csoportba tartozik. Az egy dolog, hogy a 108 MP-es fő kamerából és 5 MP-es nagy látószögű kamerából álló egység szinte pontosan ugyanaz, mint ami a Honor 400 Lite-ban is volt, az egyetlen extra az, hogy a fő kamera optikai stabilizátor funkciót is kapott. Ennél sokkal nagyobb gond, hogy pontosan ez a szett dolgozott a Magic7 Lite-ban, sőt a Magic6 Lite-ban is (igaz, ott még OIS nélkül). Meglehetősen régi vas dolgozik tehát a fényképeken.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy tesztünk alanyával lehet fotózni, de a lehetőségek meglehetősen korlátosak: jó eredményre csak akkor számíthatunk, ha a fő kamerát nappali fényviszonyok között, 12 MP-es részletesség beállításával használjunk. Minden más opció sokat ront a helyzeten: a szenzor teljes, 108 MP-es felbontásának használatakor például nemcsak a képminőség romlik (letölthető tesztfotóért katt ide), hanem a fotók elkészítési sebessége is belassul, kevesebb fény esetén gyorsan jön a képzaj, az 5 MP-es nagy látószögű kamera pedig érthető okokból nem igazán tudja elkapni a fonalat.

A nappali fotók használhatók, de messze vannak a tökéletestől; a vonalélesség nem rossz, általában a fehéregyensúly is pontos, a dinamikatartomány viszont csak közepes, a szenzor hiányosságainak elfedését célzó zajszűrés pedig sokszor túl erős, amire az elektronika még egy szintén túlzó élesítést is rádob. Nagyítani legfeljebb háromszoros tartományig érdemes, efölött a digitális zoom már semmivel sem ad jobb eredményt annál, mintha a fotóból utólag vágnánk ki a fontos részleteket.

Nappali felvételek (normál)

Nappali felvételek (zoom)

Nappali felvételek (nagy látószög)

Fentebb már utaltunk rá, hogy gyenge megvilágítás esetén sok a képzaj, amit a szoftver csak úgy tud (részben) semlegesíteni, hogy mellette sok részlet is a kukában végzi. A telefonra került éjszakai mód is, ami valamivel jobb eredményt ad, viszont ez csak a fő kamerával használható.

Éjszakai felvételek (normál/zoom)

Mindezek után valószínűleg nem meglepő, hogy az előlapi kamera sem változott: 16 MP-en arra tökéletesen elég, hogy hébe-hóba fotózzuk magunkat, illetve videotelefonáláshoz is megfelelő (este szigorúan csak felkapcsolt lámpa mellett), de a világot megváltani nem fogja.

Videóban sem túl erős a telefon, ami csak részben a kamerarendszer hibája, sokat nyom a latba az is, hogy a rendszerchip gyenge; bár van 4K (csak a fő kamerával), a képráta viszont csak 30 fps lehet még akkor is, ha 1080p-s részletességet állítunk be. A rendszerchip teljesítményéből adódik valószínűleg az is, hogy az elektronikus képstabilizátor hatékonysága is csak közepes.