50 éves a lézer

1960. május 16-án, azaz pontosan ötven évvel ezelőtt a Hughes Labs kutatójának, Theodore Maimannak sikerült az, amin akkoriban laborok tucatjainak nem: elkészítette és működés közben bemutatta az első lézert.

A lézer kifejlesztéshez az alapokat a Albert Einstein még 1917-ben fektette le az egyik kvantumelméletről szóló munkájában. Ezt a második világháború idején azonban csak mikrohullámok felerősítésére tudták felhasználni. A radaroknál használt eljárásnál viszont nagyobb teljesítményre volt szükség, ezért fordultak a fény látható spektruma felé.

Az elméletben működő eszközt nem volt könnyű megalkotni. A fény felhasználásának gondolata 1958-ban a Bell Labs két kutatójának a fejében pattant ki, így annak ellenére ők kapták meg a szabadalmi védelmet, hogy elméletük helyességét működő szerkezettel nem tudták igazolni.

Az első lézer bemutatóján egy rubin rúd segítségével sikerült egy zseblámpa fényéből lézer fényt előállítani, amit a következő években az USA védelmi minisztériumának gyártott távmérőkben használtak fel. A '60-as évek közepén a lézert a célpontok fénnyel való megjelölésére, így a lövedékek találati pontosságának növelésére használták.

Ma a lézer létfontosságú és magától értetődő része életünknek a CD lejátszók olvasófejétől a bolti vonalkód leolvasókon és a hadászati megoldásokon keresztül a nagyméretű ipari felhasználásig. Bár az első lézerek monokrómok voltak, ma már sokféle hullámhosszú fénnyel és többféle erősséggel tudnak lézert gyártani.