Intelligens ablakokat készítenek a Berkeley Lab mérnökei
Azt tudjuk, hogy egy épület mit sem ér ablakok nélkül. Azt is tudjuk, hogy minél méretesebbek az ablakok, annál hangulatosabb a lakás. Viszont azt is tudjuk, hogy a nagy ablakfelület hidegben és melegben is hőszigetelési problémákat okoz. Azt azonban talán kevesen tudják, hogy az USA-ban a leginkább a betűző nap okoz gondot.
Hiába a korszerű műanyagtokos ablakok hét vagy akár nyolc légkamrás profilja, az akár poliuretán habos belső (profilon belüli) szigetelés, a szigetelt üveg távtartók, a háromrétegű üvegezés, az argon gáz, ha a nagy felületű ablakon özönlik be a napfénnyel hordozott infravörös sugárzás. Ez ugyanis jelentősen felmelegíti a közvetlenül napfénnyel megvilágított felületeket, amely több fokkal is megnövelheti egy szoba belső hőmérsékletét. Ezt napjainkban nagy fogyasztású klimatizáló eszközökkel próbáljuk a szabadba vezetni (ezért is érdemes kánikulában lehúzni a keleti-déli-nyugati ablakokon a redőnyöket), de ez nem éppen a legtakarékosabb megoldás.
Mivel az USA a klímahasználatot illetően előkelő helyen szerepel, nem csoda, hogy az elképesztő mértékű energiafelhasználást a kutatók valamilyen módon csökkenteni szeretnék.
Ennek egyik megoldása lehet a Lawrence Berkeley National Laboratory mérnökei által fejlesztett intelligens ablak, amely lehetőséget nyújt a fényáteresztő képesség megváltoztatására, ráadásul úgy, hogy ezt megtehetjük külön az infravörös és külön a látható fény tartományban.
A nióbium-oxidból (NBOx) és indium tin-oxyd (ITO) nanokristályokból álló filmréteget az üvegfelületre hordva nyáron blokkolhatjuk az infravörös sugárzást, amely felmelegítené a lakást, ugyanakkor télen beengedhetjük azt, hogy segítsen a fűtési számla csökkentésében. A legjobb az egészben az, hogy mindeközben a szobába bejutó látható fény mennyiségét az előzőtől függetlenül szabályozhatjuk, akár a hagyományos módszerekkel is.
Az új megoldás elterjedését némiképp nehezíti, hogy a felhasznált nióbium és indium ritka fémeknek számítanak. Egy szerencsés kölcsönhatásnak köszönhetően azonban a két anyagból készült nanokristályok együttműködnek egymással, így erősítik egymás hatását. Bár a hatás viszonylag gyenge, ha sikerül ezt fenntartani és a teljes felületen aktiválni, jelentősen csökken a szükséges anyaghasználat, ami közelebb viheti a projektet ahhoz, hogy széles körben alkalmazható megoldás szülessen.
