Mire figyeljünk navigációs eszköz vásárlásánál?
Ma már nem számít különlegességnek, ha egy autóban ott világít a PNA képernyője – sőt, alaposabban megvizsgálva az utcán közlekedő kocsikat, azt tapasztalhatjuk, hogy lassan a többségükben van GPS. De nemcsak a megvett PNA-k száma nő, hanem a kínálat is, amelyből egyre nehezebb választani. Az alábbiakban összegyűjtöttük a PNA-k négy legfontosabb jellemzőjét, amelyekre odafigyelve elkerülhetjük az olcsó, csak bosszúságot okozó selejteket.
Térképek
Messze a legfontosabb a vásárlási szempontok közül a térkép minősége és támogatása. Hiába mienk a legpontosabb, leggyorsabb, legjobban kezelhető navigátor, számos fantasztikus funkcióval, ha térképén nem szerepel a cím, ahova készülünk, vagy nem ismeri az oda vezető utakat, akkor nem sokra megyünk vele. Sőt, a hibás térképpel rendelkező PNA még rosszabb, mintha nem lenne navigátorunk: a folyamatos hibajelzés csak vérnyomásunkat növeli, és megosztja figyelmünket a készülék és a vezetés között.
A térképellátottság különösen a régi keleti blokk országaiban fontos, mivel a tőlünk nyugatra elhelyezkedő részeken sokkal régebben elkészültek már a megfelelő minőségű térképek. Éppen ezért egyetlen gyártó készülékeiben sem szabad megbíznunk csak azért, mert mondjuk a németek tapasztalatai alapján jó a térképe: könnyen előfordulhat, hogy bár Berlin legapróbb mellékutcája is pontosan szerepel benne, Magyarországról azonban még a tavalyelőtti M7-es szakaszok sem kerültek fel rá (hogy a Megyeri hídról ne is beszéljünk).
A térképadatok forrása több cég is lehet, ezek közül messze legnagyobb a NAVTEQ (Nokia tulajdon) és a TeleAtlas (TomTom tulajdon). Az előbbi térképeivel többek között a Nokia és a Garmin, illetve elsősorban más amerikai gyártmányú készülékekben találkozhatunk, a TeleAtlas adatait pedig a TomTom mellett az iGO nyugat-európai térképeiben, és a Mio-nál is élvezhetjük. A probléma azonban az, hogy a keleti blokk országaiban a nagyok adatbázisa messze nem olyan jó, mint a kis helyi szolgáltatók (ez nálunk például a TopMap) által összeállított térkép.
Ahhoz tehát, hogy mindenhol jó legyen a térkép, az szükséges, hogy több forrásból származzanak az adatok. Jó példa erre az iGO, ahol ha megnézzük a térképek adatait, láthatjuk, hogy amíg a nyugati országokhoz alapvetően a TeleAtlas, addig a keleti régióban sok helyi cég biztosítja az adatbázist. Ennek köszönhető egyébként, hogy a legjobb lefedettséget jelenleg éppen az iGO nyújtja. Egész jó megoldás még a Garmin-é, akinek hazai forgalmazója a TopMap adatainak segítségével kiváló Magyarország-térképet készített (NaviGuide néven), ami remekül kiegészíti a kissé hiányos NAVTEQ-féle alapot.
A megfelelő térkép azonban csak a kiindulási alap – ezt karban is kell tartani, különösen ott, ahol sok új út és érdekes pont kerül elő időről időre. Minél gyakoribb a frissítés, annál jobb – és persze az sem árt, ha ez minél olcsóbb. Ez a frissítés a legtöbb nagy márkánál megoldott, a nagyon olcsó kínai termékeknél azonban érdemes utánanézni, rákérdezni, hogy mi is a helyzet ezen a téren. A lopott iGO-val működő, ismeretlen gyártótól származó készülékekkel könnyen járhatunk úgy, hogy újabb főutak, autópályák hiányoznak róluk, ami egy hosszabb úton akár több száz kilométeres kitérőt is okozhat.
