Sony BRAVIA KDL-40W5500 teszt

Képminőség II

A KDL-40W5500 képe tévével az átlagos szintet hozza, ami azt jelenti, hogy láttunk már nála jobbat is. Ez főleg a tuner számlájára róható, amely nem elég érzékeny. A Bravia Engine 3 meg szerencsére nem annyira agresszív, hogy ezt mindenképpen kompenzálni akarja. A deinterlace szűrő, amire a tévék esetében lenne szükség, szintén lehetne jobb is, a gyors mozgásoknál nem mindig működik tökéletesen. A felskálázás viszont remek, DVD-vel és digitális tévével nagyon jól működik, ami a BE3-nak köszönhető, az elődök ugyanis e téren kicsit szenvedtek. Pozitívum továbbá, hogy a színek az átszámolt tartalom esetén is természetesnek hatnak (minden színnel kapcsolatos képjavítót kikapcsoltunk).

HD-vel a kép tökéletes, de igazából ez minden LCD-tévétől elvárható. Nagyon fontos viszont, hogy a gammát korrigáljuk, mert ha ezt nem tesszük, akkor sötétebb képeknél romlik a részletesség, amiért kár lenne, ha már a tévé feketéje ennyire jó. Ehhez kapcsolódóan megemlítjük, hogy természetesen van 1:1-es leképezés, ami minimális élesítéssel tökéletes eredményt ad akkor is, ha a tévét számítógépről hajtjuk meg.

Ami a MotionFlow és a 24p hatását illeti, mindkettő jól működik, ezért használhatjuk mindkettőt bekapcsolva. Fontos viszont, hogy a MotionFlownál csak a Normál mód ad jobb képet, mert bár a Magas opcióval is folyamatos lesz a kép, ez már enyhén elmossa a részleteket. A 24p esetében nekünk az 1-es mód jött be, szerencsére a kevésbé agresszív működés itt is jellemzi a tévét. E két opció egyetlen kombinációja sem ad mesterkélt, már-már túl tökéletes képet. Még valami: ha a tökéletes moziélményre hajtunk, akkor a MotionFlow-t kapcsoljuk ki 24Hz-es jelforrás mellett, mert ebben az esetben nincs köztes képkockák kiszámolása, az elektronika egyszerűen képismétlést végez (valószínűleg 3:3-as pulldownt, de erre vonatkozó adatokat nem találtunk).

Meg kell említenünk az input lagot is, ami normál beállításokkal elég nagy, 52 ms. Ez több mint 1 képkocka csúszást jelent filmek esetén! Ezt játék módban valamennyire lecsökkenthetjük, de a 28 ms még így sem mondható elhanyagolhatónak – ezt fontolja meg mindenki, aki játékkonzollal is összekötné a tévét.

Menürendszer, távirányító

A tévék menüjével általában nem szokott különösebb gondunk lenni, a Sony KDL-40W5500 esetében mégis úgy éreztük, hogy a vezérlés nem sikerült annyira jól. Az egy dolog, hogy a menü eléggé lassú, de a Sony alapvetően az XMB-t szánja a vezérléshez, ami elsőre eléggé átláthatatlan dzsungele az opcióknak, hiszen tartalmazza a fontos beállítási lehetőségek mellett a csatornaválasztás lehetőségét és az Applicast is elindítható belőle.

Szerencsére több opció külön gombot is kapott, így a képjellemzők és az Applicast a távirányítóról közvetlenül is elérhetők. Emellett nekünk az sem tetszett, hogy egy csomó olyan beállítás van, ami nagyon körülményesen érhető csak el, valamint, hogy a menü az alsó-felső részen nem „fordul át”.
A funkcionalitással viszont nincs baj, a képjellemzők esetében például minden paraméter, még a fehéregyensúly és a gamma is nagyon jól beállítható.

Maga a távirányító viszont szerintünk majdnem kifogástalan, mind a formája, mind a gombok mérete és keménysége nagyon jó. Ötletes megoldás, hogy a némítás funkció gombja laposabb a többinél, mert így ezt sötétben is teljesen jól megtaláljuk. Egy dolgot hiányoltunk csak; a számgombokkal egyes helyeken karaktereket is lehet bevinni, jó lett volna, ha emiatt legalább a betűk felkerülnek a számok mellé.

Applicast és USB

A Sony is elmondhatja magáról, hogy a tévéi netre mentek, valamint azt is, hogy a jobb modellek USB-n keresztül képeket, zenéket és filmeket is lejátszanak. De semmi több, igazából mindkét funkció csak a szigorúan vett alapot nyújtja.

Az Applicasttal a legnagyobb bajunk az volt, hogy nagyon kevés az alkalmazás, tulajdonképpen az időjárás-jelentő és az RSS olvasó jelentik a választékot – a Sony már régóta ígéri további minialkalmazások beépítését, de a YouTube, Flickr/Picasa widget még várat magára. Összességében a Samsung Internet@TV és a Panasonic VIERA Cast rendszere is sokkal jobb szerintünk. Az viszont pozitívum, hogy a widgetek alapesetben nem foglalják el a teljes képernyőt, így lehet egyszerre tévét nézni, valamint RSS-ből híreket olvasni.

Ami a multimédiás képességeket illeti, már ott gondunk volt, hogy a tesztfájlokat tartalmazó 32 Gbájtos USB sticket nem látta a készülék – az NTFS fájlrendszer volt a hibás, így a filmnézésnek tulajdonképpen lőttek is, mert még a 720p-s címek is több helyet foglalnak 4 Gbájtnál. Mellesleg a konténerek közül is csak a VOB-ot és az MPG-t ismerte fel a tévé, az MKV-kat, MOV-okoat, AVI-kat, WMV-ket nem látta.

A képnézegető is csak egyféle formátumot kezel, a JPG-t, de a teszt USB stickről nem tudtunk minden JPG fájlt beolvasni. És nem a fájlmérettel volt gond, mert a 4767×6000-res tesztfotót megnyitotta az elektronika. A képek beolvasása mérettől függően 5-8 másodpercet vett igénybe, ami átlagosnak, esetleg kicsit jobbnak mondható.

Ezek után nem meglepő, hogy a zenék közül csak az MP3 ment át a szűrőn, s emellett a választható opciók listája is elég szegényes (mint minden tévé esetében egyébként).

Összegzés

A Sony KDL-40W5500 összességében nem egy rossz tévé, de még vannak rajta csiszolni valók, főleg a tévétunerrel illetve a multimédiás képességekkel kapcsolatosan. A panellel viszont, főleg azt figyelembe véve, hogy normál CCFL világítást használ, teljesen meg voltunk elégedve, a fekete mélysége és a kontrasztarány egy LCD-től pedig egészen kiváló – ezek alapján a tévé PC-vel és Blu-ray lejátszóval összekötve nagyon jó.

A tévé adatlapja itt található.

A Sony KDL-40W5500-at a Sonytól kaptuk tesztelésre. A tévé ajánlott végfelhasználói ára 290 000 forint körül alakul.