Honor Magic8 Pro teszt

A Honor hatalmas fejlődésen ment keresztül az elmúlt öt év során; 2020-ban a vállalat értékesítésének mindössze 10 százaléka származott exportból, 2025 harmadik negyedévére viszont ezt az arány 55%-ra nőtt. Ezzel párhuzamosan az árbevétel megoszlása is változott természetesen; a külföldi értékesítés szintén megközelítette az 50 százalékot. A kínai gyártó ráadásul nemcsak azért van kedvezőbb helyzetben, mert egyre több készüléket értékesít, hanem azért is, mert az eladott telefonok között arányaiban egyre több a prémium modell.

A Honor Magic7 Pro szinte napra pontosan egy éve járt nálunk, most pedig a Magic8 Pro volt a vendégünk. A telefon ez európai piacra ezúttal is pár hónapos csúszással, és egy fontos módosítással érkezett meg; a mobilt Kínában október végétől már meg lehetett vásárolni, és sajnos megint az a faramuci helyzet állt elő, hogy az európai változatba jóval alacsonyabb kapacitású akkumulátor került, mint a kínai verzióba.

Külső

A Honor Magic7 Pro tesztjét azzal a megállapítással kezdtük, hogy a mobil külsőre az elődmodell stílusjegyeit hordozza – ez a kijelentés a Magic8 Próra is érvényes, ráadásul hatványozottan. A két telefon első ránézésre olyan, mint két tojás: a sarkok szépen íveltek, az előlap és a hátlap szélei minimális mértékben lekerekítettek, és természetesen adott a Magic sorozat védjegyének számító kör alakú kamerasziget is. Az egyetlen, szemmel is jól látható változás pont ez utóbbi egységet, azaz a kameraszigetet érinti, hiszen átmérője nagyobb lett.

Az már kevésbé észrevehető, hogy a telefon összement: 6,8 colról 6,71 colra csökkent a képátló, a készülékház pedig „csak” 161,2×75×8,3 mm-es. Természetesen a 8,3 mm-es vastagság a kamerasziget nélkül érvényes, az optikával együtt kb. 14 mm-es a mobil. A strapabíróság viszont fejlődött, papíron legalábbis: az IP68/IP69 minősítést IP68/IP69K váltotta. Apró adalék, hogy a telefon az IP69K minősítést a világon elsőként kapta meg az okostelefonok világában, ami jól hangzik – gyakorlati szempontból azonban nincs igazán jelentősége a „K” betűnek. Gond biztosan nem lesz sem a porral, sem a vízzel; a telefont nemcsak vízbe lehet meríteni, hanem nagy nyomású és akár 80 fokos víznek is ellenáll.

A hátlap esetében a forma megmaradt, viszont az üveget szénszál erősítésű műanyag váltotta – ennek gyakorlati szempontból azért lehet jelentősége, mert ha a Honor Magic8 Pro véletlenül leesne, kisebb valószínűséggel törik el.

Az oldalsó keret fém. Mivel mind az előlap, mint pedig a hátlap szélei minimális mértékben íveltek, az oldalsó keret vékonyabb a telefonnál – törési valószínűség szempontjából ez viszont nem a legkedvezőbb verzió. A keretben összesen kilenc helyen találni vékony műanyag betétet, ezek jelentik az ablakot az antennák számára. Hangszóró és mikrofon a felső és alsó élre egyaránt került; mellettük fent infra port, lent pedig USB-C csatlakozó és SIM-kártya foglalat várnak még bevetésre készen. A bal oldal üres, jobb oldalon viszont három gomb is lapul: a felső részen a szokásos hangerőszabályzó-bekapcsoló gomb párosa kapott helyet, az alsó részen pedig az Apple-től ellesett trükkel élve, egy érintésérzékeny, nyomásérzékeny és ténylegesen is benyomható gomb nyújtózkodik. Ez utóbbit főleg a kamera, valamint egyes AI funkció vezérléséhez lehet használni.

A csomagolás ezúttal sem túl bőkezű: a doboz a telefonon kívül mindössze egy, a SIM-kártya behelyezéséhez használatos tűt, valamit egy mind a két végén Type-C csatlakozóval ellátott USB-kábelt rejt.

Hardver

A Honor Magic8 korán jelent meg, de nem elég korán ahhoz, hogy az első telefon legyen a piacon az elődjéhez hasonlóan 3 nm-es csíkszélességgel készülő Snapdragon 8 Elite 5 rendszerchippel; ezt a címet a tavaly szeptemberben, a Qualcomm bejelentésével szinte egy időben bemutatkozó Xiaomi 17 Pro és Pro Max modellek vitték el. Cserébe az SoC hűtését a Honor tudta megoldani a legjobban; a netes tesztek alapján a Xiaomi 17-ek és a OnePlus 15 is meglehetősen forrófejű, a Honor Magic8 Pro viszont a teszt során végig kellemes hőmérsékletű maradt. A Snapdragon 8 Elite Gen 5 összesen nyolc processzormagot tartalmaz 2+6 rendszerben (2×4,6 GHz Oryon V3 Phoenix L + 6×3,62 GHz Oryon V3 Phoenix M mag), a grafikus feladatokat pedig az Adreno 840 látja el. A RAM mérete 12 vagy 16 GB lehet, előbbi mellé 256 vagy 512, utóbbi mellé 512 vagy 1024 GB méretű belső tárhely választható; a tesztre kapott telefonban 12 GB RAM és 512 GB tárhely volt, Magyarországon ez lesz hivatalosan az „alapmodell”.

A SIM-tálca két Nano-SIM fogadására alkalmas, a belső tárhely viszont nem bővíthető. A fizikai SIM helyett akár eSIM is használható természetesen és a telefon egyszerre két mobilhálózatra tud csatlakozni úgy, hogy ehhez a SIM-eket bármilyen elosztásban használhajtuk.

A kommunikációs adapterek listája teljes: az 5G mellett van természetesen LTE-támogatás, Wi-Fi 7 adapter és Bluetooth 6.0 (A2DP, LE, aptX HD/Adaptive/Lossless, LHDC is), adott továbbá az NFC chip is, a korábban már említett infra portot pedig a lakásban lévő eszközök vezérléséhez lehet használni. Helyzetmeghatározáshoz minden létező szolgáltató rendszere elérhető: a GPS, a GLONASS, a BDS, a GALILEO, a QZSS és a NavIC egyaránt támogatottak. Az USB-C csatlakozó 3.2-es, és nemcsak adatátvitelre lehet használni, hanem hostként is működik (OTG), és támogatja a DisplayPort 1.2 összeköttetést is, így akár monitort is lehet hozzá csatlakoztatni. Sőt, van visszafelé irányuló töltés is, igaz csak 5 watt teljesítménnyel.

Kijelző

Fentebb már utaltunk rá, hogy a telefon kijelzője összement, 6,8 helyett „csak” 6,71 colos a képátló, és picit más a képarány is: 19,5:9 helyett: 20:9-es méretarányt kapunk. A fényerő 1800 nitre nőtt, ráadásul ezt a telefon már nemcsak kis felületen hozza, hanem akkor is tudja tartani, ha a teljes kijelző nagy része fehér. Kültéren (automatikus beállítás mellett) a panel akár 5000 nitet is képes kipréselni magából a tökéletes láthatóság érdekében. Az 1256×2808 pixeles felbontáshoz akár 120 Hz-es képfrissítés és HDR-támogatás (Dolby Vision) tartozik; a képfrissítés természetesen dinamikus. A Honor továbbra is fontosnak tartja a szemkímélő funkciókat, hiszen a kék szín intenzitása alacsonyan tartható, emellett a telefon képes arra is, hogy az alapesetben 6600K-s színhőmérsékletet folyamatosan a környezeti megvilágításhoz igazítsa.

A kijelzővel kapcsolatos fontos információ, hogy a Magic8 Prót a Honor gyári fóliával adja, így az apró karcoktól nem kell tartani – amikor megjelennek, akkor egyszerűen a fólia cseréjével orvosolható a probléma.

Üzemidő

Az akkumulátorral kapcsolatban az érzéseink ambivalensek; a közel 20 százalékos előrelépés a Magic7 Próhoz képest dicséretes, azért viszont jár a fekete pont, hogy a kínai változat 7100 mAh-s áramforrásához képest az európai verzió jócskán mínuszban van a maga 6270 mAh-s kapacitásával. Ez már csak azért is sajnálatos, mert így a Honor Magic8 Pro nemcsak a kínai alteregójával szemben marad alul, hanem az Oppo, a Xiaomi, vagy éppen a Realme csúcskategóriás modelljeivel szemben is, hiszen ezek 7000-7500 mAh-s akkumulátorral készülnek. Tény persze, hogy a 6270 mAh sem olyan rossz azért, hiszen még intenzív fotózás vagy videozás esetén is marad némi szufla estére. Ráadásul a töltés is villámgyors: ha van kéznél 100 wattos PD töltő, akkor 10-ről 100%-ra 39 perc alatt lehet feltölteni a telefont, 10-ről 75 százalékra pedig elég 27 perc is. A készülék vezetékmentesen is tölthető, alapesetben 25 wattal, vagy a Honor saját töltőjével 80 wattal is akár.