Panasonic TX-P42G20E teszt

Képminőség

A plazmatévék esetében sem a válaszidő, sem a betekintési szögek, sem a fényerő eloszlása nem szokott gondot okozni, és ez nincsen másképpen a TX-P42G20E esetében sem, amit a szokásos tesztképek is bizonyítanak.

A sötétebb árnyalatok ugyanakkor nem fekszenek a G20-as elektronikájának, az alsó harmadban a szürkeárnyalatok egyenletessége ugyanis nem volt tökéletes, és néhány vörösbe illetve zöldbe hajló sávosodás is észrevehető. Összességében ez azt jelenti, hogy a szinte tökéletes fekete mellett a tévé részletgazdagsága nem tökéletes, de a gyakorlatban ezt szinte senki nem fogja észrevenni.

A képminőség normál tévéadásokkal nagyon jó, de ezen igazából nem lepődtünk meg, lévén, hogy ezzel már a TX-P42G10E esetében is teljesen elégedettek voltunk. A színek a felskálázást követően nem fakulnak, és a tévé a részleteket is egészen jól megőrzi. A képélesítést viszont érdemes lehet megnövelni, főleg akkor, ha az optimálisnál messzebb ülünk a tévétől. Akár még a maximális, 10-es fokozatot is kipróbálhatjuk, mert az elektronika ez esetben sem túl agresszív, nagyon zavaró képhibák nem lesznek. A Panasonic átnevezte az éljavítót Szuper felbontásra, és főleg SD tartalomhoz ajánlja – mi viszont még ahhoz sem. A nagy kontrasztú helyeken ugyanis a kép könnyen szemcsés lehet, ami a részletgazdagságot csökkeni. Emellett, ha az IFC-vel kombináljuk, a gyorsan mozgó objektumok körvonalai enyhén elmosódnak. A legjobb képet tehát ennél a tévénél is akkor kapjuk, ha a képjavítókat kikapcsoljuk.

Habár a tévé 600 Hz-es képfrissítést használ, a kép nagyon enyhén vibrál, a nagy kontrasztú helyeken pedig megfigyelhető a plasma trail is – mindkettő a technológia sajátosságaiból ered, és gyakorlatilag csak a felhasználók kis százaléka érzékeny rájuk, de a teljességhez ezek is hozzátartoznak.

A Panasonic elvileg az IFC segítségével képes elérni azt, hogy a mozgókép felbontása is 1080 soros legyen, azonban az igazság az, hogy szemmel gyakorlatilag nem lehet különbséget tenni a részletességben ki- illetve bekapcsolt IFC mellett. Ami viszont biztos, az az, hogy a kép folyamatosabb lesz. Több korábbi tesztünkben is említettük, hogy a folytonosság már természetellenesnek tűnik, s e tekintetben a G20-as is nagyon a határon mozog. Kiváltképp akkor, ha SD tartalommal használjuk ezt az opciót, de szerintünk nagyfelbontású filmek esetében is jobban járunk nélküle. (Ha a tévé 24p jelfolyamot érzékel, automatikusan kadenciahelyes megjelenítésre kapcsol, az IFC neve pedig Smooth Film-re módosul, de hatása ugyanaz marad.)

A nagyfelbontású tartalom gyönyörűen jelenik meg, legfőképpen a THX (majdnem) tökéletes beállításai mellett részletgazdag képet kapunk, természetes (azaz cseppet sem harsány, de megfelelően élénk) színekkel.

Aki játékkonzollal kötné össze a tévét, annak jó hír, hogy az input lag nem túl vészes a TX-P42G20E esetében, átlagosan 27 ms-ot mértünk. A beégéstől az újabb plazmák esetében elvileg már nem nagyon kell tartanunk, de csak akkor, ha a tévét nem csak játékra használjuk. A beégéshez kapcsolódik még az is, hogy amennyiben 4:3-as képarányú filmet nézünk, akkor az oldalsáv alapértelmezés szerint szürke.

Menü, távirányító

A konkurensek energiát nem kímélve fejlesztik menüiket, legalábbis ami a külsőt illeti, a Panasonic esetében viszont már jó ideje nem változott a kezelőfelület, továbbra is az egyszerűség jellemzi a GUI-t. A Panasonic az opciókat továbbra is csak három csoportba gyűjti (Kép, Hang, Beállítások), ami bár egyszerű, kicsit ront az átláthatóságon, mert néhány beállítás nem oda került, ahol szerintünk logikus helye lenne.

Az viszont jó pont, hogy a nem releváns opciók nem látszanak; ha például tévét nézünk, akkor a fekete jelszintet (DVI bemenet beállítása) nem lehet állítani, és nincs 24p sem. Korábban már írtuk, hogy a THX profil jól sikerült, így annak is örültünk, hogy a két egyéni beállítás alapértelmezett helyzetben a THX profil képi világát adja vissza, persze ebben az esetben már minden paraméter változtatására lehetőségünk van. Apró hibák viszont vannak; az egyes színprofilok esetében az alapértelmezés szerinti helyzet visszaállítása előtt például nincs biztonsági kérdés, és a használati útmutató nélkül arra is nehéz rájönni, hogy egyes paraméterek (például fehéregyensúly, gamma, valamint az egyéni színprofilok) csak a Haladó (ifsccc) menü engedélyezése után érhetők el. A menü természetesen minden színprofilt bemenetenként tárol el, viszont ha találtunk egy jó beállítást, akkor lehetőségünk van azt a többi bemenetre is átmásolni – ötletes és hasznos funkció.

A távirányító szintén jó ismerősünk, ezért róla most nem írunk részletesen – kézre álló, de elég nagy példány, legnagyobb hibájának pedig továbbra is azt róhatjuk fel, hogy a színprofilok közötti közvetlen váltásra nem ad lehetőséget.

Extrák

A legjobban az extra funkciók tükrözik azt, hogy miért mondtuk a bevezetőben azt, hogy a TX-P42G20E inkább a V10-es utódja.

VIERA Cast

A Panasonic halad a korral, a VIERA Cast, amely 2010-ben már nemcsak a V-s tévék kiváltsága, új alkalmazásokkal bővült. Amint arról a CES-en is beszámoltunk, a Panasonic netes tévéivel már a Skype-ot is használhatjuk – majd. A nálunk járt tesztpéldányon ugyanis ez a funkció még nem volt aktív, vélhetően azért, mert a szolgáltatás hivatalosan csak júniustól lesz majd elérhető. A Panasonic tájékoztatása szerint ekkortól lehet majd a kompatibilis videokamerákat is megvásárolni. (A tévés Skype-ot indulása után természetesen kipróbáljuk majd.)

A VIERA Cast kezelőfelülete tavalyi tesztünk óta gyakorlatilag nem változott (középen, kicsiben látjuk a tévéadást, körülötte pedig a netes programokat), viszont a több gadget miatt többoldalassá vált. A közöttük történő váltást a Panasonic elég jól oldotta meg, és természetesen arra is van lehetőség, hogy egyénileg válasszuk ki, melyik minialkalmazást melyik oldalon szeretnénk megjeleníteni. A választék pillanatnyilag a következő: Daily Motion, Időjárás, StartlapTV, EuroSport, YouTube, Bloomberg, Picasa, nova.cz (cseh), tagesschau és bild.de (német). Emelett van qTom gadget is, de ez Magyarországról nem működik.

PVR

A TX-P42G20E videofelvevőként is használható – kár, hogy ezt a képességét szinte senki nem tudja majd igénybe venni. A trükk egyszerű: a tévé az USB portra kötött merevlemezre tud felvételt készíteni (akár időzítve is), valamint ennek segítségével timeshiftelni is van mód. Azonban az elektronika digitalizálni nem tud, így ez a lehetőség csak akkor adott, ha digitális tunert használunk.

A hazai DVB-T helyzet ismeretében tehát ezzel a lehetőséggel kevesen tudnak majd élni. Egyébként a Panasonic titkosítja az eltárolt adatokat, így a felvételeket csak azon a tévén lehet megnézni, amelyiken készítettük őket.

DLNA, WiFi

A G20-as szériába videolejátszó is került, amely megkapta a DivX HD tanúsítványt is, viszont az elektronika a jelenlegi firmware-rel az MKV-kat és a WMV fájlokat sem kezeli. A tévé ezen kívül a külső feliratokat sem tudja az AVI fájlokhoz párosítani, viszont a belső hangsávok közötti váltásra van lehetőség. A képnézegetés és a zenehallgatás közben csak a szokásos alapfunkciók érhetők el (diavetítés, forgatás, aláfestő zene, lejátszási lista).

A multimédiás fájlokhoz a tévé hálózaton is hozzáférhet, ehhez csak egy DLNA-képes szerverre van szükség, ami lehet akár Windows 7-et futtató gép, akár önálló NAS is. A DLNA a VIERA Tools gombbal érhető el, éppen úgy, mint a képnézegető, a vidolejátszó és a zenelejátszó.

A G20-as elektronikája WiFi adapterek kezelésére is képes, ám ehhez USB-s adapterre is szükség van, ami alapesetben csak a V szériához jár majd.

Öszegzés

A Panasonic nagyon jól összerakta a TX-P42G20E-t, és bár a tévé nem hibátlan, nagyon közel áll ahhoz, hogy ne lehessen benne kivetnivalót találni. A feketéje kiváló, ahogyan a kontrasztaránya, a színhelyessége és a THX színprofilja is. Belekötni leginkább abba lehet, hogy a médialejátszó részleg keveset tud, viszont az is igaz, hogy a tévékbe a konkurencia sem épít be e szempontból „fullos” hardvert.

A Panasonic TX-P42G20E-t, a Panasonictól kaptuk tesztelésre. Ajánlott végfelhasználói ára 299 000 forint.