Cyberlink PowerDVD 10 Ultra 3D Mark II teszt
Kezelőfelület
A PowerDVD az elmúlt évek során külsőre nagyon megváltozott, a 10-es verzióban alapértelmezés szerint nincs például külön ablak a távirányítónak, helyette a kezelőszervek szépen megbújnak az ablak alsó részében. A szokásos, a lejátszáshoz használatos gombok mellett itt találjuk a beállításokhoz vezető gombot, illetve a TrueTheater és a 3D beállítások gyorselérését segítő gombokat is. E két utóbbi segítségével bármilyen helyzethez pillanatok alatt alkalmazkodhatunk – a PowerDVD 10 rengeteg képjavítója illetve a 3D néhány kattintással ki-/bekapcsolható. A kezelőfelület felépítéséről egyértelműen látszik, hogy alapesetben számítógépes felhasználásra tervezték, azaz a legkönnyebben az egér segítségével navigálhatunk a funkciók között.
Van viszont egy másik skin is, azok számára, akik HTPC-n szeretnék a PowerDVD 10-et használni. Ez azonban praktikusan nem önállóan, hanem a Windows Media Centerrel együtt használandó; a PowerDVD 10 ugyanis beépül a Microsoft HTPC programjába, amelyből indítva a távirányítóval is tökéletesen irányítható. Más kérdés, hogy az MCE plugin sebességén lenne még mit javítani.
A PowerDVD főképernyőjével nemcsak az éppen az optikai meghajtóban lévő filmekhez, hanem a médiatárban lévő videókhoz és zenékhez is hozzáférhetünk (csak Windows 7 alatt; a mappákat a Windows 7 Intézőben vagy a Windows Media Playerben tudjuk konfigurálni), valamint látjuk a merevlemezt teljes tartalmát is, mappákra lebontva. Videófájlok és zenék esetén lejátszási listát is készíthetünk, amibe tetszés szerint behúzhatjuk egérrel a médiafájlokat. Nagyobb gyűjtemények kezelésére azonban a PowerDVD nem igazán alkalmas, mert bár a videókhoz előnézeti képet tud a program gyártani, ez a folyamat elég lassú, de gond az is, hogy további kiegészítő infókat fájlokhoz nem, csak DVD és Blu-ry lemezekhez tud leszedni a szoftver. Ami viszont hasznos, az az, hogy a PowerDVD 10 a rippelt DVD és Blu-ray lemezeket is le tudja játszani, természetesen menüvel.
A beállítási lehetőségeknél eltévedni biztosan nem fogunk, nincs is sok belőlük, de ami van, az még jól is van rendszerezve. A PowerDVD menüjével kapcsolatban az egyelten említésre méltó dolog az, hogy a beállítások csak akkor lesznek globális érvényűek, ha nem filmlejátszás közben változtatjuk meg az opciókat – ellenkező esetben a szoftver úgy értelmezi, hogy a megváltoztatott beállításokat csak az aktuális filmre kell alkalmazni.
Összegzés:
A PowerDVD 10 elsősorban 3D-s képességeivel mutat túl az elődökön, ám a Cyberlink egyelőre nem tudta megoldani, hogy a 3D-s megjelenítés valamennyi, a piacon már kapható tévével működjön. Ha ezt megoldották volna, akkor a PowerDVD 10 jó választás lenne, így viszont mindenképpen érdemes várni a vásárlással, mert még az is elképzelhető, hogy a 3D-s tévék univerzális támogatása csak a következő, 11-es verzióba kerül majd be. A 2D-3D konverzió jól működik – persze csak a technológiai lehetőségek határain belül, nyilván az eredeti 3D-s kiadványok hiányát ez a lehetőség nem tudja pótolni.
