Cyberlink PowerDVD 10 Ultra 3D Mark II teszt
Képminőség: 720p és 1080p
720p-s és 1080p-s (de még mindig 2D-s) tartalommal vizsgálva a lejátszót a képminőség tökéletes, de persze nem is vártunk mást, mert a képjavítóknak ebben az esetben már sokkal kisebb szerep jut. Sőt, 1080p-s tartalommal igazából nem is kell bekapcsolnunk a TrueTheater HD-t és a TrueTheater Lightingot sem, mert egyáltalán nincs felkonvertálás, így annak mellékhatásai sem jelentkezhetnek.
A PowerDVD is tudja ezt, így ha nagyfelbontású tartalmat érzékel felajánlja a képjavítók átmeneti letiltását is. A felugró ablakban egyébként kérhetjük, hogy HD tartalommal ezt a jövőben mindig tegye meg. A teljességhez hozzátartozik az is, hogy amennyiben a hardveres gyorsítást használjuk, akkor a True- opciók egyáltalán nem használhatók.
A HD tartalommal kapcsolatban nem tetszett viszont, hogy a fájlok indítása néha elég sokáig tartott, valamint a GPU-k munkára fogása sem volt teljesen tökéletes, mert DXVA-val a filmek indulásakor valamint a fájlokban való ugrálásnál megakad néhány pillanatra a kép.
Ennél sokkal zavaróbb, hogy teljesen hiányzik a 24p támogatása, a PowerDVD 60 Hz-en 3:2 pulldown mellett próbálja meg lejátszani a filmeket. Persze át lehet állítani a PC felbontását 24 Hz-re, de ha ezt megtesszük, akkor meg minden más videónk fog rendetlenkedni, így ezt semmiképpen sem tartjuk járható útnak. Sokkal jobb megoldás lenne, ha a menüben bekapcsolható lenne a 24p, és megfelelő tartalom esetén a PowerDVD automatikusan megváltoztatná a képfrissítési frekvenciát.
3D, és 2D-3D konverzió
Aki arra számít, hogy a számítógépét egy 3D-s tévével összekötve kiválthatja a Blu-ray lejátszót, annak csalódnia kell – tegyük hozzá, hogy egyelőre. Hogy a poént előre lelőjük, a PowerDVD gyakorlatilag csak akkor tudja megjeleníteni a 3D-s tartalmat, ha a PC-t 120 Hz-es megjelenítővel kötjük össze, márpedig ez szinte az összes 3D HDTV-t kizárja a sorból. Egyedül a hátulvetítős DLP-s tévék jöhetnének szóba, de információink szerint idehaza hivatalosan sem a Mitsubishi sem a Samsung megjelenítője nem kapható.
| Tesztkonfiguráció(k) |
| A PowerDVD 10 teszteléséhez két konfigurációt használtunk, az egyikben egy 1080p felbontású videók lejátszására önmagában alkalmatlan, kétmagos Pentium D930-as processzor és NVIDIA GTX260-as videokártya volt, a másikban Intel Core 2 Duo E6750-es CPU és ATI Radeon HD4850-es videovezérlő. Mivel a PowerDVD képes a videók hardveres gyorsítására, így a 1080p-s videókat mindkét gépen le tudtuk játszani, a 3D-s Blu-ray lemez viszont már csak az erősebb konfigurációval működött. |
Marad tehát a kompatibilitás a 120 Hz-es monitorokkal, a 120 Hz-es projektorokkal és néhány polarizációs elven működő 3D-s monitorral… A gond ezzel csak az, hogy a projektort leszámítva a képméretnél mindenképpen kompromisszumot kell kötnünk, mert a monitorok legnagyobb képátlója nem hasonlítható össze a tévék képátlójával. Optimális választás lehetne a projektor, ám a 120 Hz-es DLP-s eszközökből kevés van, az elérhető példányok relatív drágák, és ne feledjük, hogy a vetítéshez nagy hely is szükséges.
Mi egy 120 Hz-es monitorral illetve egy 120 Hz-es DLP-s projektorával teszteltük le a rendszert (meg persze egy 3D-s HDTV-vel is, de ezzel, amint arra később kitérünk, még nem tud együtt működni a PowerDVD), mindkettőhöz az NVIDIA 3D VISION Pro aktív shutteres szemüveget használtuk. A PowerDVD elvileg képes arra, hogy felismerje a csatlakoztatott 3D-s megjelenítő típusát, erre azonban egyik tesztkonfiguráción esetén sem volt képes, így kézzel kellett beállítanunk a típust. Ezután viszont tökéletesen működött a rendszer mindkét megjelenítővel, igaz, a hardveres gyorsítást egyelőre nem tudjuk használni. A PowerDVD a 3D-s filmek esetében automatikusan 3D módba kapcsol, míg a 2D-3D konverziót kézzel kell aktiválni, a vezérlőpulton lévő 3D felirat segítségével. A 2D-3D átalakítás aktiválása – ha a paramétereket korábban már beállítottuk, mindössze három egérkattintás. Magáról a 3D-ről most nem sokat írunk, mert annak minősége elsősorban nem a PowerDVD-től, hanem a használt megjelenítő képességeitől függ. Ami fontos: 3D tartalom esetén a hardveres videogyorsítás (DXVA) a jelenlegi verzióval nem működik.
A 2D-3D konverzió már sokkal érdekesebb, ennek a funkciónak a segítségével a normál tartalomból is térbeli képet tud kiszámolni a PowerDVD. A megoldás gyakorlatilag ugyanúgy működik, mint a korábban nálunk járt C7000-res Samsung tévé esetében, azaz a számítógép processzora a kép tartalmának elemzésével megpróbálja kitalálni, hogy a képen látszódó objektumok közül melyik milyen távolságra van tőlünk. Az eredmény nem rossz, de messze van a valódi 3D-s élménytől, mert a PowerDVD algoritmusa (is) csak síkban tudja elhelyezni az objektumokat, azaz a 3D-s kép néhány, egymáshoz képest „eltolt” sík képből áll össze. Értelemszerűen a 2D-3D konverzió a processzort rendesen terheli, ajánlott Core i5-ös vagy négymagos processzort használni.
Menni fog minden 3D HDTV-vel
Csak idő kérdése, és a PowerDVD 10 képes lesz együttműködni minden 3D HDTV-vel. Sőt, igazából már most is menne a dolog, annyit kéne ugyanis csak megoldani, hogy a két kép ne egymás után, hanem egymás mellet jelenjen meg, a Full HD felbontás felén, 960×1080 pixelen. A tévék ezt a jelet (amit egyébként side-by-side-nak hívnak) képesek lennének értelmezni, és az átvitelhez a HDMI 1.3 (vagy a Single Link DVI összeköttetés) is elég lenne, így mindenki boldog lenne. A PowerDVD ezt a lehetőséget mégsem építette be a lejátszóba – egyelőre. A hírek szerint ugyanis a Cyberlink szorosan együtt dolgozik az NVIDIA-val, hogy utóbbi cég 3DTV Play névre keresztelt technológiája mielőbb használható legyen.

