Logitech Wireless Drum Controller for PS3 dobfelszerelés teszt

A Logitech mindig is minőségi beviteli eszközeiről és játékvezérlőiről volt híres, és játékvezérlőből jelenleg a zenés ritmusjátékok a legmenőbbek. Bár a kiadók erősen rókabőrösítik a két fő sorozatot, de mind a Guitar Hero, mind a Rock Band továbbra is népszerű, mivel a komoly játékosoktól a csak társaságban mulatozókig szinte mindenkit sikerült megszólítania. Nem csoda, hogy a Logitech is elkészítette a maga zeneszerszámait, melyek közül ez alkalommal a nagyobb, nehezebb ám érdekesebb példányt, a dobfelszerelést tesztelhettük le.

Külső és összeállítás

A dobkészlet egyik nagy előnye, hogy „összehajtható”. Hogy ez miért a külsejénél jön szóba? Mert a készlet hatalmas. A doboza kisebb plazmatévékhez illő – tömegében is. És benne szétszerelve pihennek a darabok. 10 perc alatt nagyjából összerakható a készlet, és következhet a testreszabás.

A készlet magassága a tartó terpeszével – ésszerű határok között – változtatható, ahogy a cintányérok dőlésszöge is, és a sima dobokkal is lehet egy kicsit trükközni, beljebb tolni, vagy éppen elforgatni őket.

Sőt, ha valami miatt úgy érezzük elengedhetetlen, meg is cserélhetjük a színeket és dobhelyeket, bár ezzel mindenki más számára nagyjából játszhatatlanná tesszük a készletet. Az összerakott szett fejedelmi látvány a játékosok számára, különösen a csillogó lábdob pedállal (kár, hogy ez nem kapható külön, a GH Metallica óta bevezetett „kétlábas” játékmenethez).

Ahogy az összeszerelés során az egyes darabok súlyán is érezhető, és a látvány is egyértelműsíti, ebben a vezérlőben van anyag, bírja a – többé-kevésbé kulturált – huzamosabb használatot.

Tekintve, hogy a készlet nagy, komoly közlekedési akadály szerep is hárul rá, és szobadíszként sem válik be mindenkinek. Ilyenkor lehet pár határozott mozdulattal összehajtani, és magasabb ágy alá, vagy egy szekrény mögé/mellé elrejteni a következő koncertig.

Működés és hangzás

Bár a készlet hivatalosan a (Guitar) Hero sorozathoz íródott, ahol a World Tour az első több hangszeres cím, a netes tapasztalatok szerint a Rock Band sorozattal is hajlandó együttműködni a Rock Band II-től kezdve – sajnos ezt nem volt alkalmunk kipróbálni a PS2 tesztgép korai halála miatt. A Playstation modell másik nagy előnye ugyanis, hogy USB alapja miatt egyaránt működik a második és harmadik generációval – bár aki ezt a készletet megengedheti magának, általában egy Playstation 3-at is birtokol, ami amúgy is ajánlott a jobb grafika, valamint a letölthető számok miatt. Így – és az említett tragikus események miatt – mi is ezen a platformon végeztük a tesztet.

Mivel dobbal elég nehéz navigálni a menükben, természetesen kapunk egy rögzített kontrollert, amivel bármilyen alapművelet hamar megoldható, ha a készlet szinkronba hozta magát a Playstationnel, amire általában 4-5 másodperc elég.

Bár az évek során mindkét játéksorozathoz egyre jobb dobok készültek, a Logitech nem véletlen jelent meg sajátjával, volt hova emelni a szintet. A valamivel szabadabban állítható dobok és cinek már önmagukban sokkal könnyebbé és élvezetesebbé teszik a játékot, és az érzékelésnek is jót tett a dobok nagyobb, és érzékenyebb felülete. A lábdob különösen kellemes meglepetés volt, állítható rugójának köszönhetően nyugodtan a pedálon maradhatott a láb, nem értelmezte hibásan, „leütésnek” a program.

Az egyetlen, ami nem sikerült tökéletesen, az a hangtompítás. Igaz, a Logitech készlete halkabb, mint a „gyári” változatok, de az ütések puffanása így is hallható legtöbb esetben. Különösen igaz ez a lábdobra, ahol a teljes és pontos leütés bizony komolyabb koppanással és rezgéssel járhat. Némi házi tompítás segíthet ezen, egy vastagabb szőnyeg pláne – de milyen rockerek lépnek fel perzsaszőnyegen?

Tapasztalatok és tippek

Ahogy az oktató mód kezdetén is elhangzik, a dob ugyan a legegyszerűbb hangszer, de ez korántsem jelenti, hogy a legkönnyebben játszható lenne. A más magasságokban álló dobok és cinek pontos beütése még könnyen megoldható, de a teljesen eltérő reakcióidőt és mozdulatot igénylő lábpedál sokaknak okozhat eleinte komoly gondot – emiatt a tanulási görbe is egészen más, mint amit megszokhattunk ritmusjátékoknál.

A gitárral ismerkedve – még a GH II idején – az alapkoncepció felfogása után az Easy szint 1-2 szám alatt unalomba fulladt és jöhetett a Medium, majd azon is hamar végigérve a Hard szint (igaz, ott még most is akadnak gondjaim). Így kissé túlzott önbizalommal itt a Medium szinten nyitottam, a közönség legnagyobb bánatára. Sőt, amikor az Easy-re visszalépve, az már kezdett túl könnyű lenni, még akkor sem sikerült gond nélkül felváltani a Medium-ra.

Ahogy beszélgettem néhány álzenész kollégával, ez velük is megesett, és sokaknak el is vette a kedvét a további játéktól. A trükk egyszerű, a kezdeti 1-2 könnyebb szám után nem az alap nehézségi szintet kell feljebb állítani, hanem olyan dalokat kell keresni, amikben a dob rész jelentősen nehezebb. Miután itt is gyakoroltam egy kicsit, már nem voltak olyan meglepőek a Medium szint újdonságai sem, és hamarosan már a bonyolultabb számokkal gyakoroltam a Hard-ra.

Összegzés

Hírnevéhez illően remek dobfelszerelést készített a Logitech, ami azonban magán viseli a cég egy másik azonosítóját is, az extra magas árat. A dob szett önmagában nagyjából annyiba kerül, mint egy teljes (program, gitár, dob, mikrofon) csomag és egy kiegészítő gitár. Éppen ezért csak azoknak ajánlhatjuk, akik a gyengébb készletek miatt elakadtak az Expert szinten, de – szomszédjaikra tekintettel – igazi dobra mégsem vágynak.

Értékelés:

A Logitech Wireless Drum Controller for PS3-t a Logitech hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, ára nagyjából 60 000 forint.