Sony MDR-RF4000K rádiós fülhallgató teszt
A vezeték nélküli megoldás előnye egy fejhallgatónál nemcsak az, hogy nem esünk át a kábelen, hanem az is, hogy nyugodtan maradhatunk kedvenc zenehallgató karosszékünkben, akkor is, ha az három és akkor is, ha az nyolc méterre van a hifitől. Sőt, ha szerencsénk van, még további előnyöket is élvezhetünk: zenét hallgathatunk fűnyírás vagy akár kocsimosás közben is.
Ugyanakkor az igazi hifisták joggal tartanak az ilyen megoldásoktól, hiszen a vezetékhez képest a rádiós vagy infravörös fényt használó kapcsolat jóval kisebb frekvenciaátvitelt biztosít, a minőség tehát mindenképpen romlik – és azt se felejtsük el, hogy a rendes, térhatású hangrendszerek nyújtotta élményt egyelőre fülhallgatóban még nem sikerült tökéletesen reprodukálni.
Lássuk tehát, hogy ezek fényében hogyan szerepel a Sony rádiós fülhallgatója!
Külső
Az MDR-RF4000K viszonylag méretes dobozban érkezik, ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy itt nem egyedül egy fejhallgatót kapunk, hanem egy dokkolót (ami adóként is működik), egy külső tápegységet és egy újratölthető akkut is. A legfontosabb egység természetesen maga a füles, ami egy nagy, egész fülünket párnázott kagylóval körbevevő egység. A dupla fejpánt esetünkben nemcsak kényelmi okokból szerepel a jellemzők között: a belső pánt „felemelésével” kapcsolódik ugyanis be maga a rádiós vevőegység, így használaton kívül nem fogyasztjuk feleslegesen az energiát.
A nagyméretű kagylók párnázása kiválóan sikerült (érezni, hogy a Sony nem ma kezdte a fejhallgatók gyártását), egy-két órán keresztül biztos, hogy kényelmes marad, nem szorít és a szemüvegesek is nyugodtan használhatják, mert nem nyomja bele a szemüveg szárát koponyánkba. Persze zárt rendszerű fejhallgatóról lévén szó, melegebb időben óhatatlanul alá fogunk izzadni.
Az egyes kagylók külön feladatot kaptak: a bal oldaliba került az energiaellátásért felelős rész, míg a jobb oldali az elektronikát tartalmazza. Ennek megfelelően a bal oldalin egy apró gomb benyomásával nyithatjuk fel a fedelet, ami a mellékelt Li-Ion akkumulátor helyét takarja. Jó hír, hogy ennek a helyére két szabványos AAA elem vagy akku is behelyezhető, rossz hír viszont, hogy tölteni csak a gyári változatot fogja az MDR-RF4000K – ha más újratölthető akkut választunk, azt nekünk kell majd tölteni.
A gyári 550 mAh-ás akkuval egy feltöltéssel 7 óra folyamatos zenehallgatást kapunk, míg két standard AAA elemmel 10 órát működik a készülék. Az előbbiből kiindulva egy pár 1000 mAh-ás tölthető elemmel már fél napot is elvan a fejhallgató – ennyi időt pedig biztos nem fogjuk a fejünkön tartani.
A bal oldali kagylón található még a töltéshez használt két érintkező, amelyek ellenpárja a dokkolóra került, illetve egy érdekes bemélyedés, ami nem egy kábel csatlakoztatására szolgál, hanem a dokkolóban található tüskéhez „passzol”, így biztosítva, hogy ne dughassuk be a fejhallgatót tölteni fordítva.
A „kezelőszervek” a jobb oldali kagylóra kerültek: egyrészt itt van az a kapcsoló, ami érzékelve a belső pánt kihúzását, bekapcsolja a vevőt, másrészt itt van a hangerőszabályzó is. Az üzemállapotról egy apró LED tudósít bennünket, ez zölden világít, ha a készülék működik.
A rendszer másik fontos alkotóeleme a dokkoló, amihez egy felpattintható talpat is kapunk. Ez utóbbin olyan anyagból készült tappancsokat találunk, amiből régebben a „mágikus hengerek” készültek, tehát meglehetősen jól tapad minden felületen. Magát a dokkolót kétféle állásban is elhelyezhetjük, állítva és fektetve – mivel a fejhallgatót a dokkoló elég jól megfogja, utóbbi esetben sem kell attól tartanunk, hogy kiesik belőle.
A dokkoló alján egy bemélyedésben kaptak helyet a csatlakozók. A táp bemenetén kívül két hangbemenetet kapunk, egy normál sztereó jack aljzatot és egy sztereó RCA bemenetet (az utóbbihoz kábel is jár). Ennek a bemélyedésnek és a hátoldalon elhelyezett kábelvezetőnek köszönhetően egyébként a kábelezés elég kulturáltan megoldható, nem fognak mindenfelé madzagok lógni.
